Csehov: Cseresznyéskert olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hét ezelőtt019 perc

Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert (eredeti címén Meggyeskert, oroszul: Вишнёвый сад [Visnyóvij szad]) című négyfelvonásos komédiája az író legismertebb és egyben utolsó színműve, melyet 1904-ben alkotott meg. A darab első magyar fordítása Tóth Árpád nevéhez fűződik. Önálló kötetben először 1950-ben jelent meg a Franklin-társulat gondozásában kiadott Csehov drámai művei című gyűjteményben.

Szereplők:

Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő
Ánya, a leánya, 17 éves
Varja, a fogadott leánya, 24 éves
Gajev, Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja
Lopahin, Jermolaj Alekszejevics, kereskedő
Trofimov, Pjotr Szergejevics, diák
Szimeonov-Piscsik, Borisz Boriszovics, földbirtokos
Sarlotta Ivanovna, nevelőnő
Jepihodov, Szemjon Pantyelejevics, könyvelő
Dunyasa, szobalány
Firsz, inas, 87 éves öregember
Jasa, fiatal inas
Vándor

Csehov: Cseresznyéskert olvasónapló

Első felvonás

A történet a Ranyevszkaja család udvarházában kezdődik, ahol az események központjában a gyermekkor nosztalgiáját őrző cseresznyéskert áll. A májusban játszódó nyitójelenetben a gyümölcsfák virágzása a tavasz éledését és a változás ígéretét jelképezi.

Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja hosszú külföldi tartózkodás után tér haza Párizsból, ahol az elmúlt évek során számos csalódás érte. Férje halála, fia tragédiája és anyagi veszteségei mély nyomot hagytak rajta. Lánya, Ánya, Párizsba utazott, hogy hazakísérje édesanyját, akit a családi birtokon a régi világ emlékei és a változó társadalmi viszonyok várnak.

Az első felvonás feszültséget teremt a múlt iránti nosztalgia és a jövő kihívásai között, megalapozva a darab fő konfliktusait.

Ljubov Andrejevna Ranyevszkaját hazatérésekor a család régi birtokán nemcsak a nosztalgia, hanem számos régi és új szereplő is várja. A szobalány társaságában Jermolaj Lopahin, az egykori parasztfiúból lett tehetős kereskedő üdvözli az érkezőket. Lopahin, akinek családja egykor a birtok jobbágya volt, ma már az új társadalmi rend képviselője. Sokan úgy vélik, hogy a fiatal kereskedő hamarosan feleségül veszi Várját, a 24 éves fogadott lányt, aki jelenleg a ház vezetését látja el. Eközben Szemjon Jepihodov, a szerencsétlenkedő könyvelő is romantikus terveket sző: a szobalány kezét szeretné megkérni.

A birtok atmoszférája változatlanul őrzi a múlt emlékeit. Ranyevszkaja meghatottan fedezi fel, hogy minden szinte ugyanolyan, mint amikor elhagyta. Bátyja, Leonyid Gajev, a régi nemesi réteg megtestesítője, még mindig biliárddal és céltalan fecsegéssel üti el az időt. Az idős inas, Firsz, a letűnt kor hűséges szimbóluma, továbbra is a család szolgálatában áll, bár nagyothallása és kora érezhetően megviselte. A család egykori házitanítója, Petya Trofimov, aki fiatalon tanította a tragikusan elhunyt kisfiút, továbbra is „örök diák”, idealista gondolkodásával pedig egy külön világot képvisel.

A csendes otthonlétet azonban Lopahin bejelentése árnyékolja be: a birtokot és a híres cseresznyéskertet augusztus 22-én árverésre bocsátják, ha addig nem sikerül törleszteni a felhalmozott adósságokat. Az elkerülhetetlen pénzügyi válság híre azonban nem ér váratlanul senkit – mintha mindenki beletörődött volna a család végső sorsába.

A birtok megmentésére tett javaslata – a cseresznyéskert kivágása és a birtok felparcellázása, nyaralótelkek bérbeadásával – azonban annál inkább felkavarja a kedélyeket. Ranyevszkaja és testvére azonban a kormányzóság legszebb cseresznyéskertjének eltüntetését nem veszik komolyan.

Második felvonás

A dráma következő jelenete egy elhagyatott mezőn bontakozik ki, ahol a háttérben egy romos kápolna és a város távoli sziluettje rajzolódik ki. A magányos Sarlotta, a különc nevelőnő, saját múltjának homályáról és gyökértelenségéről vall. Közben Szemjon Jepihodov, a kétbalkezes könyvelő, félénken próbál közeledni a szobalány, Dunyasa felé, de próbálkozásai hiábavalók: a lány inkább Jasa, a fiatal és rámenős inas társaságát keresi.

A jelenet csendjét a városi ebédről visszatérő társaság nyüzsgése és hangos vitái törik meg. Jermolaj Lopahin ismételten racionális javaslatot tesz: a birtokot parcellázzák fel és adják bérbe, hogy megmentsék a családot a pénzügyi csődtől. Ranyevszkaja ugyanakkor inkább Lopahin magánéletére összpontosít, és arra biztatja, hogy vegye feleségül Várját, a család hűséges és áldozatkész tagját. Eközben Leonyid Gajev újabb irreális ötletekkel áll elő, amelyek csupán a helyzet súlyosságának elbagatellizálását tükrözik.

A család pénzügyi gondjai ellenére Ranyevszkaja továbbra is könnyelműen költi a pénzt, miközben a felelősségteljes Várját egyre jobban megviseli a helyzet reménytelensége. Ő az egyetlen, aki valóban érzi a család fenyegető bukásának súlyát.

Petya Trofimov, az idealista diák, eközben Ányának szenvedélyesen ecseteli elképzeléseit egy új, szabadabb élet lehetőségéről. Arra buzdítja a fiatal lányt, hogy hagyják maguk mögött a birtokot és mindazt, amit az a múltból magával hozott. Szavai a változás szükségességét és a múlttal való szakítást hirdetik, egy olyan jövő reményében, amely már nem a régi világ árnyékában létezik.

Harmadik felvonás

Augusztus 22-én, az árverés napján, amikor a városban a birtok sorsa eldől, az ősi kúriában elegáns estély zajlik. A család reménykedik: Gajev, egy gazdag rokon támogatásával, megkísérli megvásárolni a birtokot a saját nevére. Ljubov Andrejevna izgatottan várja a híreket, miközben az estélyen egyre fokozódik a feszültség.

Petya Trofimov azonban más nézőpontot képvisel. Próbálja ráébreszteni Ranyevszkaját arra, hogy szembe kell néznie a valósággal: a rokon által nyújtott összeg nem elegendő a birtok megmentéséhez, és a Párizsból kedves üzeneteket küldözgető szeretője valójában csak egy szélhámos.

Ljubov Andrejevna egy érzelemmel teli vallomásban elárulja, hogy annak ellenére, hogy tudja az igazságot, még mindig szereti ezt a férfit. A vita személyessé válik: válaszul Trofimov szemére veti, hogy idealista álmodozása ellenére érzelmileg éretlen, és képtelen valódi szerelmi kapcsolatot kialakítani.

Az estély ezzel a múlt és jelen konfliktusainak szimbolikus csataterévé válik, miközben a birtok jövője a városban zajló árverésen dől el.

Varja, bár nyíltan nem beszél róla, maga is elismeri, hogy vonzódik Lopahinhoz. A férfi azonban továbbra is tartózkodó: a közeledéseket vagy hallgatással, vagy könnyed tréfákkal hárítja el. Eközben a szerelmi szálak kuszasága is tovább bonyolódik. Szemjon Jepihodov próbálja emlékeztetni Dunyasát korábban tett ígéretére, de a szobalány figyelme még mindig Jasa felé fordul, aki már a Párizsba vezető út lehetőségét fürkészi, és láthatóan nem kötelezi el magát.

Az estély drámai fordulattal ér véget: Jermolaj Lopahin eufórikus bejelentést tesz. Ő maga vásárolta meg az árverésen a birtokot, amelyen egykor családja jobbágyként dolgozott. A hír mély döbbenetet vált ki. Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja, aki mindvégig reménykedett a birtok megmentésében, nem tudja feldolgozni a helyzetet. A legélesebb reakció azonban Várjáé: dühében a földre hajítja a derekán hordott kulcscsomót, amely eddig a házvezetői szerepét szimbolizálta.

A jelenet Lopahin társadalmi felemelkedésének szimbolikus győzelmét és a régi nemesi rend végleges bukását állítja a középpontba.

Negyedik felvonás

A birtok elvesztése után a Ranyevszkaja család széthullik, és mindenki távozásra készül az ősi házból. Leonyid Gajev banktisztviselői állást vállal a közeli városban, míg Ljubov Andrejevna a gazdag rokon által adott pénzzel visszatér Párizsba, hogy újra egyesüljön szeretőjével. Mielőtt elutazik, még egyszer megpróbálja összehozni Várját és Lopahint, de a találkozó ismét csalódással végződik: Lopahin nem tesz lépéseket a házasság felé.

Varja, anyagi támasz nélkül maradva, egy idegen családnál vállal házvezetőnői munkát. Ánya, a család legfiatalabb tagja, gimnáziumi tanulmányai után dolgozni kezd, hogy biztosíthassa édesanyja jövőbeli otthonát. Petya Trofimov Moszkvába indul, hogy befejezze egyetemi tanulmányait, és megvalósítsa álmait. Eközben a szomszéd földbirtokos örömmel újságolja, hogy egy angol társaság bérbe vette földjének egy részét, ahol fehér agyagot fedeztek fel, ami anyagi lehetőségeket ígér számára.

Lopahin boldogan készül a következő időszakra: a tavaszig a városból irányítja a frissen megvásárolt birtok átalakítását, amelyet parcellázásra szán.

A nehéz búcsú után a család tagjai az állomás felé veszik az irányt. Lopahin, miután bezárja a kiürült ház ajtaját, hirtelen Firsz, a család idős inasa tűnik elő, akiről mindenki azt hitte, hogy már kórházba szállították. Az öreg, akit a család a káoszban elfeledett, magányosan ledől egy ágyra az elhagyott kúriában.

A szívet szorító csendet kültéren fejszék csattogása töri meg – a cseresznyéskertet elkezdték kivágni, véget vetve ezzel a birtok és a régi világ utolsó emlékeinek.