Szereplők:
Szilveszter
Szilveszter felesége
Szilveszter gyermekei
Szilveszter anyja
egy kocsis
egy rabló
Szilveszter keresztanyja
egy koldusasszony
egy öregúr
az öregúr fia
egy falubeli pap
egy falubeli földesúr
egy nyomdász
egy börtönőr
Szilveszterék szomszédasszonya
a király
egy hóhér
Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló
Egy férfi életének története, aki két gyermekkel és feleségével küzd az élet nehézségeivel egy rendkívül szerény lakásban, az emberek szélsőséges véleményét is magára vonja. Társadalomtól függően őt hol apostolként tisztelik, hol pedig csak egyszerű parasztként emlegetik.
A férfi élete szegénység árnyékában vette kezdetét. Születése után édesanyja reménykedve egy gazdag házaspár hintójába helyezte, abban bízva, hogy ők fogják felnevelni. A házaspár azonban a gyermeket a hintó kocsisának adta, aki egy közeli kocsmánál hagyta magára. Végül egy öreg tolvaj talált rá, aki a szomszédasszonnyal közösen vállalta a kisfiú gondozását. Ők adták neki a Szilveszter nevet.
Szilveszter, akit sokan csak Apostolként ismernek, élete folyamán számos akadályt kellett leküzdenie, ám soha nem adta fel, és mindig küzdött családja megélhetéséért. Története nem csupán az ő egyéni sorsát tárja fel, hanem a szegénység és a társadalmi igazságtalanságok valóságos bemutatása is.
Négy évvel később Szilveszter már ügyes tolvajként tevékenykedett, de mentorának, az öreg tolvajnak a halála után a szomszédasszony elűzte őt. Egyedül indult útnak, és egészen naplementéig gyalogolt, amikor egy öregasszony felfedezte és magához vette. Szilveszter a kutyájával együtt költözött az asszonyhoz, de a helyzetük nem javult: kénytelenek voltak koldulni. Ez az állapot két évig tartott, mely idő alatt a kutya maradt az egyetlen hű társa.
Egy őszi reggelen egy öreg úr felfedezett egy elhagyatott fiút, és a fiú körüli álhírek ellenére megsajnálta őt. Hazavitte, friss ruhát adott rá, ételt és italt kínált neki. A fiú azonban egy kegyetlen úrfi szolgálatában találta magát, ahol keményen meg kellett dolgoznia. Az évek során Szilveszter sokat tanult az úrfi könyveiből és tanáraitól. Tizenhat évesen úgy döntött, hogy nem tűri tovább sorsának kegyetlenségét, elbúcsúzott, megköszönte mindazt, amit kapott, és ismét útra kelt.
Az úrfi nevelője azonban utána szaladt, és felajánlotta neki egy évi keresetét, ha azt tanulásra fordítja. Ez a gesztus mélyen megérintette Szilvesztert, hiszen korábban soha senki sem mutatott iránta ilyen mértékű gondoskodást és szeretetet.
A fiú elhagyta a várost, és végre szabadságot érzett. Legnagyobb örömét a természetben találta meg, és mások gondjaira, problémáira kezdett koncentrálni. Beiratkozott egy iskolába, ahol kiválóan teljesített; tanulmányai során kitűnt a többi diák közül, ami nem váltotta ki társai rokonszenvét. Új gondolatok ébredtek benne, és úgy érezte, egy különleges sors van szánva számára.
Egy falu közössége felkérte, hogy töltsön be jegyzői posztot, amit Szilveszter elfogadott. Ettől kezdve az emberek felfigyeltek rá, sőt, még a helyi papnál is jobban szerették őt. Őszinte beszédmódja és a szavai komolysága miatt sem a pap, sem a helyi uraság nem fogadta őt szívesen.
Szilveszter iránt a faluban nagy tisztelet övezte, sőt, még a kastély fiatal kisasszonya is beleszeretett. Egy találkozón Szilveszter elmesélte neki élettörténetét. A földesúr azonban nem nézte jó szemmel a közeledést, magához hívatta a fiút és megfenyegette, de Szilveszter nem hagyta magát megfélemlíteni. A helyi pap a falusiakat is felbujtotta ellenük, így végül Szilveszternek távoznia kellett a faluból.
A kisasszonytól búcsúzva egy gyűrűt is kapott tőle ajándékba.
Másnap Szilveszter a fővárosba utazott, ahol egy padlásszobát bérelt, abban a házban, ahol gyermekkorát töltötte. Nem sokkal később váratlanul megjelent szerelme is, aki végül örökre vele maradt, mint felesége. Boldog életet éltek, Szilveszter írásba foglalta történeteit, amelyek igazak és lenyűgözőek voltak, bár a cenzúra megnehezítette életüket. Eközben másolással kereste a kenyeret, miközben két gyermeküket nevelték.
Egy reggeli tragikus esemény mélyen megrázta Szilveszter és felesége életét: kisbabájuk éhen halt. A gyász hosszú időn keresztül árnyékolta be feleségének napjait. Szilveszter végül eladta jegygyűrűjét, hogy méltósággal tudják eltemetni szerettüket.
A családi tragédia után Szilveszter a fővárosba költözött, ahol egy padlásszobát bérelt abban a házban, ahol gyermekkorát töltötte. Nem sokkal később váratlanul megjelent korábbi szerelme is, aki végül örökre mellette maradt, mint felesége. Boldogan éltek, és Szilveszter írásba kezdett. Történetei hitelesek és értékesek voltak, azonban a cenzúra árnyékában éltek. Másolással próbálta megélhetést biztosítani családjának, mivel már két gyermekük is volt.
Egy szomorú reggel a család tragikus eseménnyel szembesült: legkisebb gyermekük éhen halt. A feleség hosszú ideig gyászolta a veszteséget. Szilveszter, mély érzelmekkel teli áldozatként, eladta jegygyűrűjét, hogy méltóképpen elbúcsúzhassanak a kisbabától.
Később Szilveszter egy föld alatti nyomdát talált, amit azonnal használatba vett. Itt nyomtatta ki könyveit, amelyek hamarosan elterjedtek a városban. A király ezt árulásnak minősítette, és elrendelte Szilveszter letartóztatását, aki még családjától sem búcsúzhatott el. Egy szekérre dobták, és elhurcolták. Egy sötét tömlöcbe zárták, ahol a férfi visszaemlékezett életének eseményeire. Feleségének képe jelent meg előtte, és egy utolsó, képzeletbeli búcsút vettek egymástól.
Tíz év börtönbüntetés után Szilveszter szabadon került. Visszatért abba a házba, ahol egykor családjával egy bérelt padlásszobában élt. Feleségének haláláról a szomszédasszony számolt be neki, de fiáról semmilyen hírt nem kapott. Továbbra is kitartott régi elvei mellett, többek között a „Haljon meg a király!” szlogen mellett. Nem sokkal ezután ismét letartóztatták, majd kivégezték. Sírját a bitófánál helyezték el, azonban emléke tovább élt: a következő nemzedékek méltó rangra emelték nevét.
