A művet nem szövi át regényszerű cselekmény. Az alkotás tárgyilagos leírásokon keresztül tárja fel a pusztai cselédség életének általános, mindenki számára jellemző vonásait, és így a hazai nagybirtokrendszer sajátosságait is bemutatja, mindezt az író saját emlékeivel színesítve. Az elbeszélt történet rávilágít az életforma változatlanságára és merevségére, ugyanakkor – az életrajzi szinten – mégis történik változás: a család számára megnyílik a lehetőség, hogy kiemelkedjen a pusztai életből.
A mű időbeli szerkezete két fő szempont szerint alakul, mely szerint a pusztai, változatlan életformában is érzékelhető egyfajta elmozdulás. Három nemzedék és három korszak bontakozik ki az elbeszélés során: a nagyszülőké, amely a kiegyezés korát eleveníti fel; a szülőké, amely a századfordulót idézi, az író gyermekkori élményeivel együtt; és végül az elbeszélő felnőttkora, amely a harmincas éveket és az írás, valamint a szembesülés időszakát jelenti.
Illyés Gyula: Puszták népe olvasónapló
Az idős nagyszülők nosztalgikus hangon elevenítik fel a kiegyezés korát, amely számukra a pusztai élet folyamatos hanyatlását jelenti. Valóban, a nagybirtokok kapitalizálódása fokozatosan rontja az amúgy is sivár sorsukat. Egy szigorúbb gazdálkodási rendszert vezettek be, a feudalizmus időszakának lazább élelemszerzési lehetőségeit megszüntették, a cselédség fizetése és sorsa azonban változatlan maradt.
A harmincas évek vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír a műben, mivel ez az időszak hatékonyan mutatja be, hogy a pusztaiak helyzete tovább romlott. Az író személyes emlékei objektív adatközlés ellenpontjaként szolgálnak; amit gyermekként még csodálatosnak vagy természetes rendnek látott, azt felnőttként már szörnyűnek ítéli. Az író a mű megírásának jelen idejében változásokat elősegítő cselekvésre ösztönzi az olvasót.
A pusztai életformának mélyreható hatása van az emberi személyiségre, ahol a fizikai és szociális nyomorúság tudati nyomorúsággal párosul. Bár ez a világ szegényes értékekben, mégis bír értékekkel. Az egyik ilyen érték a gyermekkor, amely még a legnehezebb körülmények között is otthonosságot és emberiességet képes sugározni. Az esküvők és a vasárnap délutánok, amelyeket a cselédek szabadon tölthetnek, értékteremtő és értékmegőrző erőként funkcionálnak. Jelentős szerepet kap a népművészet is. A legfőbb álom azonban az önálló, „szabad” emberré válás.
A mű elbeszélője és a puszták népe közötti azonosság ezen az értékteremtő szinten a legteljesebb. A pusztaiak számára az értékhiányos világban a legnagyobb érték a társadalomba való emelkedés, a „hazateremtés”, amely ugyanazt jelenti az egész nemzetet szem előtt tartó elbeszélő számára is. Az elbeszélő szerint a nemzet, amely jelenleg értékhiányosnak tűnhet, a pusztaiak álmának megvalósulásával válhat értékekben gazdaggá.
A kiválás kérdése tehát egyaránt jelenik meg a társadalomrajzi és az életrajzi síkon, mindenhol példázatos erejűvé válva. Az elbeszélő személyes kiválása tényként kezelve, karriertörténete azonban nem eredményként, hanem problémaként ágyazódik bele a műbe. A kiváló személy gyakran elveszíti kapcsolatát a pusztai közösséggel. A hűség és a közösséghez való visszatalálás az elbeszélő számára fontos ügy, és ez Illyés Gyula harmincas évekbeli munkásságában is központi kérdés. A mű zárófejezete kiemeli a kiválás ritkaságát. Az egész mű jelenre vonatkozó szemlélete azt sugallja, hogy az egyéni kiválás önmagában nem jelent megoldást; csak általános társadalmi változás hozhat segítséget.
A mű befejezésének nyitottsága két forrásból fakad: egyrészt az egyéni kiválás rezignált megítéléséből, másrészt az igazi megoldás lehetőségének sejtetéséből és annak meghatározhatatlan távolságából. A szöveg forradalmi jellegű változásokat sürget, melyek a feudális rendszer anakronisztikus vonásainak felszámolását, a modern polgári fogalmak minden állampolgárra való kiterjesztését és a polgárosodás lehetővé tételét jelentenék. A feudalizmus súlyos jelenlétét a hetvenes évekbeli esemény is alátámasztja: a londoni angol nyelvű kiadást követően Új-Zélandon kötelező olvasmánnyá vált a „Puszták népe”, hogy az ottani diákok a mű alapján képet alkothassanak a számukra idegen feudalizmusról.
