Kassák Lajos 1924-ben Bécsbe emigrálása alatt kezdett hozzá monumentális önéletrajzi sorozatának megírásához. A nyolc részes mű, amely egyúttal az író gyermekkorának, fiatalkorának, valamint művészeti és írói pályafutásának kezdeti időszakának értékelése, három kötetben kezdődött – ‘Gyermekkor’, ‘Kamaszévek’ és ‘Csavargások’ – amelyek 1927-ben jelentek meg. A sorozat következő három része – ‘Vergődés’, ‘Kifejlődés’ és ‘Háború’ – 1931-ben látott napvilágot. Az utolsó két kötet, ‘Károlyi forradalom’ és ‘Kommün’, 1933-ban kerültek kiadásra. Az 1983-as kiadás már az összes, nyolc kötetet magában foglaló teljes művet tartalmazta.
Kassák Lajos: Egy ember élete olvasónapló
Kassák önéletrajzi műve az első olyan alkotás a magyar irodalomban, amely mély estétikai értéket tulajdonít a munkásosztály életének megjelenítéséhez. A mű középpontjában az elbeszélő, maga Kassák személyiségének és életpályájának alakulása áll, melyet a kor munkásosztályának autentikus szociográfiai bemutatása színez.
Az 1920-as évek intellektuális közegében, ahol a társadalom 1919 után egyaránt tartott és vonzódott a munkásság és a szocializmus iránt, Kassák műve kiemelten foglalkozik a társadalmi reformok szükségességével. Az író így nem csupán saját élettörténetét tárja az olvasó elé, hanem egy szélesebb társadalmi kontextusba ágyazza azt, reflektálva korának kihívásaira és változásaira.
Mint ahogy Lajos Kassák egy másik nyilatkozatában megfogalmazta: az „Egy ember élete” sorozatában célja volt életének tárgyilagos és közvetlen bemutatása, hiú érzelmességek mellőzésével. A könyvsorozat az őt ért családi, munkahelyi, szerelmi, művészeti, társadalmi és háborús élményeket tárja fel, nem mint egy fikciós regény, hanem mint a hétköznapi élet valós dokumentumait, amelyek rávilágítanak az ő, a te és az ő életükre.
Az önéletrajzi sorozat kezdete Kassákot 11 és fél éves korában mutatja be, amikor iskolai kudarcai miatt úgy dönt, hogy lakatosinasnak áll. Ez a döntés családi konfliktusokat is magával hoz, hiszen az apjával is meg kell küzdenie a választás elfogadásáért. Ez a lépés jelenti számára az első komoly és önálló döntést, amely hosszú távú hatást gyakorol életére.
Az „Egy ember élete” sorozatának első kötete, a ‘Gyermekkor’ az inasból segéddé válás folyamatát mutatja be. A folytatás, a ‘Kamaszévek’, egy tudatosodó fővárosi munkás portréját rajzolja meg, ami egy nyugatra irányuló utazás elhatározásával zárul, amit a következő rész, a ‘Csavargások’ dolgoz fel. A ‘Vergődés’ című kötet az író és emberi útkeresést tárja fel a hazatérés után, ami csúcspontjára érkezik, amikor Osvát elfogadja a ‘Misilló királyságát’ közzétételre, ami Kassák számára a legnagyobb elismerést jelenti: megjelenést a ‘Nyugat’ hasábjain. Kassák szavaival: „Ez a legtöbb. Ez a hegycsúcs, ahova csak a kiválasztottak tudnak felérni.”
Az első négy kötet önmagában is koherens egységet alkot és egy klasszikus fejlődésregény vonásait hordozza. A történet egy személy útját követi, aki a folyó forrásától elindulva az óceánig jut el. Mint Tamási Áron Ábelje esetében, a főhős megtapasztalja szülőhelye „rengetegét”, megismeri az ország nagyvárosait, a világot bejárva végül hazatér és önmagára talál.
Ezek a kötetek egy fiatal személyiség fejlődését, önismeretre törekvését és a tudatosság felé vezető küzdelmeket mutatják be, ábrázolva az elszántságot, a harcokat és az öntudatra ébredést.
A sorozat második fele további négy kötetet tartalmaz: a ‘Kifejlődés’, a ‘Háború’, a ‘Károlyi-forradalom’ és a ‘Kommün’ című részeket. Ezek a művek Lajos Kassák személyes és irodalmi életútját követik nyomon, egészen az illegális bécsi kiutazásáig, bemutatva az író életének és pályájának döntő állomásait.
Ebben a szakaszban a történelmi események és a nagypolitika kiemelt jelentőséget kapnak, részben azért, mert ezek közvetlenül befolyásolják az emberek életét, részben pedig mert Kassák maga is aktív szereplője ezeknek az eseményeknek, irodalmi vezetőként, nem pedig politikusként. A második kötet felidézi az avantgárd mozgalom magyarországi kezdeteit is, ami tartalmi és esztétikai megítélésében megosztotta a kritikusokat.
A kötet jellegét az határozza meg, hogy inkább a külső eseményekre összpontosít, így dokumentarista stílusúvá válik, ellentétben az önéletírással, amely a személyiség fejlődését helyezi előtérbe, míg az emlékiratok a külső világot mutatják be részletesen. Ez a műfaji különbség magyarázza a megközelítés változását a sorozat ezen részében.
A második kötet esztétikai jellege az események prioritizálása miatt kevésbé poétikai alakítottságú. Ezt a lélektani megközelítést az is alátámasztja, hogy míg az első kötet egy lezárt életszakaszt, az írói pálya kezdetét mutatja be, addig a második a folyamatban lévő irodalmi és történelmi küzdelmeket tárja fel. Ez utóbbi kötetben a folyamatos történések és konfliktusok korlátozzák az epikus kifejezés lehetőségeit, és inkább a dokumentarista jelleg kerül előtérbe.
