Szereplők:
AZ ŐRNAGY
TÓT
TÓTNÉ
ÁGIKA
POSTÁS
TOMAJI plébános
CIPRIANI professzor
GIZI GÉZÁNÉ, egy rossz hírű nő
A LAJT TULAJDONOSA
LŐRINCKE, szomszéd
ELEGÁNS őrnagy
DR. EGGENBERGER ALFRÉD, hétéves kisfiú
INAS
Örkény István „A Tóték” című műve a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása, amely eredetileg filmforgatókönyvként készült „Pókék, majd Csend legyen!” címen. Az író először a Kortárs folyóirat 1966-os augusztusi számában mutatta be a művet. A könyv formájában elsőként 1967-ben jelent meg, a „Nászutasok a légypapíron” című kötetben, és ugyanebben az évben Örkény drámává is átdolgozta a történetet, ami azután széles körben népszerű lett a színházakban. Az író munkásságát 1969-ben a Párizsban adományozott Fekete Humor Nagydíjjal is elismerték.
Örkény István: Tóték olvasónapló
I. RÉSZ
1.kép
A Tóték háza előtt zajlanak az események. A postás, aki rendszeresen manipulál a levelekkel és nem kézbesíti azokat megfelelően, most mégis jó hírt hoz, miszerint a Tótok fia, aki a fronton harcol, épségben van. Tóték otthonába látogatást tesz az őrnagy, aki érzékeny bizonyos szagokra, ám a fenyőmag kifejezetten jótékony hatással van rá.
Tót a szivattyús segítségét kéri a kellemetlen szagok megszüntetésére, de a tervezett szagtalanítás végül elmarad. Mivel az őrnagy súlyos álmatlanságban szenved és igényli a csendet, a környéken élőknek szigorú szabályokat kell betartaniuk: a szomszédot megtiltják cuppogni sörözés után, a kocsmáros kiskapuját nem szabad nyikorognia, Szűcs néni kutyáját megfojtják, a postást pedig eltiltják a levegővételtől a házuk előtt.
A Tót család szivarozása is túlságosan hangosnak bizonyul. A csendet csak a délután háromkor érkező busz zavarja meg, melyről két őrnagy száll le. Tóték tévesen azt hiszik, hogy az elegánsabbik a luxemburgi herceg, de kiderül, hogy ő csak vendég. A másik őrnagy, aki ténylegesen az ő vendégük, számos problémával küzd, beleértve azt is, hogy folyamatosan azt gyanítja, Tót a háta mögé néz, és bármilyen irányba fordul, sosem érzi jól magát. Végül azt találják ki, hogy húzza a szemébe a sisakját, amit ő először a tűzoltási szabályok miatt nem szeretne, de később mégis enged.
2.kép
A Tót család otthonában Mariska az üveges gerendánál vasalja az őrnagy zubbonyát, miközben Tomaji, a helyi plébános, aggódva említi meg, hogy az őrnagy egészségtelenül továbbra is a bal oldalán alszik. Gizi Gézáné, kíváncsian benéz, és láthatóan el van ragadtatva az őrnagy jelenlététől. Amikor az őrnagy végül másik oldalára fordul, a jelenlévők megkönnyebbülnek.
Gizi Gézáné felajánlja, hogy sült almát készít az őrnagynak, majd távozik. Közben Tomaji észreveszi, hogy Tót sisakja ferdén áll, amire Tót azt válaszolja, hogy ez az őrnagy kérésére történt, de bármit is tesznek, az őrnagy sosem elégedett. Az őrnagy ébredését követően éppen látja, ahogy a plébános távozik, és Mariskának utasítást ad, hogy legközelebb lője le őt, ha látná.
Ahogy besötétedik és az őrnagy lefekszik, Tót egy hatalmasat nyújtózik, ami az őrnagy azonnali visszatérését vonzza, de végül mindenki visszatér alváshoz. Később az őrnagy véletlenül rálő a prózababára, ami aggodalmat vált ki Tótéknál, de az őrnagy csak az unalmát fejezi ki. Érdeklődik, hogy mit szoktak csinálni, amire Tóték számos tevékenységet javasolnak a kedélyének javítására.
Végül a kartonhajtogatás különösen megtetszik az őrnagynak, Ágika megmutatja neki, hogyan kell csinálni, és az őrnagy belemerül a hajtogatásba. Egy ponton azonban Tót egyik megjegyzése sértődést vált ki az őrnagyból, amikor Tót véletlenül „Te keléses segegű”-nek nevezi. Bár Tót bocsánatot kér, a béke hamar helyreáll, és együtt folytatják a dobozhajtogatást reggelig. Reggelre mindhárman kimerülten elalszanak.
A csendet a postás zavarja meg, aki a fiúk halálának hírét hozza, majd dühében összetépi a levelet.
II. RÉSZ
1.kép
Egy héttel később, az üveges verandán Mariska levelet diktál Ágikának, melyben csupa jó hírt küldenek a fronton harcoló fiúknak. Este, amikor dobozkészítésre kerülne sor, az őrnagy úr vonakodik részt venni. Ágika beszélget egyet az őrnaggyal, majd kijelentve jön ki, hogy az őrnagy megsértődött Tót miatt, aki állítólag bokán harapta.
Bár mindenki képtelenségnek tartja az esetet, végül elfogadják, hogy Tót néha furcsa dolgokat tesz. Tót ismét bocsánatot kér az őrnagytól, majd folytatják a dobozok hajtogatását. Ekközben az őrnagy elmélkedik arról, mennyire jó lenne, ha az egész világ kartondobozok gyártásával foglalkozna, természetesen nemzeti dobozok formájában. Azonban még Tótéknál is kicsi a margóvágó. Tót csak hosszas gondolkodás után jut arra a következtetésre, hogy nagyobb eszközre van szükség.
Ezalatt Gizi Gézáné érkezik a sült almával, és Mariska közvetítésével megpróbálja meghívni az őrnagyot hozzájuk, azonban az őrnagy nem tud elmenni. Helyette egy fényképet ad át Gizi Gézánénak. Mire elkészül a nagyobb margóvágó, Tót hirtelen lebukik a szék alá és elalszik. Ágika és Mariska, hogy eltérítsék a figyelmet, egy képzeletbeli pockot kezdenek el hajtogatni. Tót felébred, és képtelen tovább tartózkodni, hatalmasat ásít. Az őrnagy ekkor egy zseblámpát („csipogót”) ad neki, bár Tót nem hajlandó bevenni a szájába. Végül az őrnagy megígéri Tótéknak, hogy a fiúkat maga mellé veszi szobatársnak.
2.kép
Paplakba érkezik Mariska, aki férjét, Tótot keresi. A kutatás közben hirtelen horkolást hallanak, melynek forrása alá vezeti őket az ágy. Itt bukkannak rá Tótra, aki az ágy alatt rejtőzködik. Tomaji, a plébános, beszélgetést kezdeményez Tóttal, aki elárulja, hogy az egyik legnagyobb vágya, hogy valahova bebújhasson. Tomaji próbálja rávenni, hogy álljon elő, ám Tót makacsul ellenáll.
A beszélgetés során Tót három olyan problémát sorol fel, melyek különösen bántják:
- A sisakot a homlokába kell húznia.
- Tilos nyújtózkodnia, miközben azt mondja: „jaj anyám, anyám”.
- Egy zseblámpát kell a szájában hordania, hogy megakadályozza az ásítást.
Tomaji éles szavakkal bírálja Tótot, hogy ilyen jelentéktelen problémákkal zavarja a háború idején, és végül javasolja, hogy látogassanak el egy idegorvoshoz.
3.kép
Cipriani professzor irodájában zajlanak az események, ahol az orvos éppen Tótot vizsgálja. Tót zavartan viselkedik, cipőjét furulyának nézi, és nem tudja eldönteni, hogy fiú-e vagy lány. Cipriani professzor ennek ellenére teljesen normálisnak minősíti Tótot, mire Mariska kétségbeesetten sopánkodik, hogyan tekinthető normálisnak valaki, aki még azt sem tudja, ki ő, és mindenféléket összehord.
Cipriani professzor rájön, hogy a probléma Tót és az őrnagy közötti magasságkülönbségből ered, azonban Tót képtelen összehúzni magát. Az orvos megoldást keresve Dr. Eggenberg-et hívja be, aki egy 7 éves „egyetemi magántanár és rákkutató”. Őt állítja példaként a méret fontosságát illetően. Ezután az inasát csöngeti be, aki egy hintalovat és egy játékostort hoz. Tót lelkesen ráül a hintalóra, és nagyon élvezi a tevékenységet, Mariska pedig képtelen őt onnan elrángatni.
4.kép
Tót bezárkózik a budiba, és nem hajlandó onnan kijönni. Mariska és az őrnagy többször is kopogtatnak, de semmilyen válasz nem érkezik. Mariska végül elindul a boltba, és Ágikára bízza az őrnagyot és Tótot. Az őrnagy egyre türelmetlenebbül várakozik, míg végül Tót nagy nehezen kijön a mosdóból, azzal indokolva bezárkózását, hogy csendre és nyugalomra volt szüksége. Az őrnagy szíve megenyhül ezek hallatán, leülnek, és hozatnak két sört. Végül elkezdenek beszélgetni és énekelni, oldott hangulatban töltve az estét.
5.kép
Az autóbusznál zajlik a búcsúzkodás. Az őrnagyúr mély sajnálattal fejezi ki, hogy el kell távoznia, és egy hosszú búcsúzás után végül elindul. Ekkor érkezik a postás, kezében egy tábori levéllel. Azzal az indokkal, hogy eredetileg négyen voltak, most már csak hárman, és mivel ő a páros számokat részesíti előnyben, a levél széttépésével zárja le az eseményeket.
6.kép
Visszatérnek az üveges verandára, örvendezve annak, hogy minden ismét a megszokott kerékvágásba térhet vissza. Az óriás margóvágót eltakarítják, rendet tesznek, és miközben Tót egy hatalmasat nyújtózik, váratlanul megjelenik előttük az őrnagy. Elmondja, hogy felrobbantották a hidat, és emiatt csak három nap múlva indulhat tovább vonattal. Az őrnagy érdeklődik az óriás margóvágó iránt, mire Tót kikíséri őt a mályvákhoz, ahol három halk roppanás hallatszik…
A műben éles kontraszt figyelhető meg a nagyra tartott tűzoltóparancsnok és a szánalmas őrnagy helyzetének megfordulásában. Tót alázatos és alárendelt helyzetbe kerül, míg az őrnagy a ranglétrán emelkedik, és magasabb rendűvé válik. A történet motorja a két főszereplő közötti feszültség, Tót baklövései hozzák létre a további cselekményt.
Felesége, Mariska igyekszik mindenben megfelelni az őrnagy elvárásainak, szinte teljesen alárendeli magát neki. Lányuk, Ágika, rajongásig szereti az őrnagyat, és kész bármit megtenni érte. A történetben azonban valójában a postás játssza a kulcs szerepet, hiszen ő közvetíti a valós eseményeket a szereplők felé, akik csak az általa, illetve az író által közvetített információkból értesülnek a körülöttük zajló világról.
