Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 nap ezelőtt065 perc

Victor Hugo első jelentős terjedelmű művének, a „Párizsi Notre-Dame”-nak megírására 1828-ban kapott megbízást kiadójától, Gosselin-től. A szükséges kutatómunkát követően Hugo 1829-ben látott neki az írásnak. A szerződés értelmében a regénynek még abban az évben el kellett volna készülnie, azonban Hugo számos új feladata miatt a munka folyamatosan csúszott.

1830 nyarán Gosselin határozottan felszólította az írót, hogy legkésőbb 1831 februárjáig fejezze be a művet. Ennek hatására Hugo 1830 szeptemberétől hat hónapon át megállás nélkül dolgozott, így a regény a kitűzött határidőre elkészült.

Szereplők:

Jehan Frollo du Moulin, diák
Gilles Lecornu, párizsi szőrmekészítő
Andry Musnier, párizsi könyvkereskedő
Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora
Robin Poussepain, diák
Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja
Joachim de Ladehors
Louis Dahuille
Lambert Hoctement
Claude Choart, párizsi abbé
Simon Sanguin, pikárdiai választó
Michel Giborne, színész
Liénarde kisasszony
Gisquette la Gencienne
Pierre Gringoire, költő
Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme
Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás
Alaudet püspök
Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja
Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán
Agns la Gadine, kurtizán
Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán
Loys Roelof, louvaini tanácsnok
Clays d’Etuelde, brüsszeli tanácsnok
Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök
Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester
Georges de la Moere, gand-i ítélőmester
Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki főbíró
Bierbecque szenior
Jehan Pinock
Jehan Dymaerzelle
Guillaume Rym, gand-i tanácsos
Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítő
Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész
Jehan de Harley, a párizsi éjszakai őrség parancsnoka
Galiot de Genoilhac, királyi főtűzmester
Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos
Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, főerdészmester
Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelője
Guillemette Maugrepuis
Perrette Callebotte
Renault Château, a Châtelet pecsétőre
Quasimodo, a Notre-Dame harangozója
Cheneteau mester
Esmeralda (Agns la Chantefleurie), cigánylány
Djali, az előbbi kecskéje
Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme
Claude Frollo de Tirechappe, josas-i főesperes
Thibault Fernicle mester
Boniface Disome mester
Boudraque-né
Tarquant-né
Phoebus de Châteaupers, kapitány
Hennequin Dandeche, gyerek
Jehan Pincebourde, gyerek
Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme
Bellevigne de l’Étoile, csavargó
Andry le Rouge, csavargó
François Chanteprune, csavargó
Colette la Charonne, kurtizán
Elisabeth Trouvain, kurtizán
Simone Jodoudyne, kurtizán
Thonne la Longue, kurtizán
Bérarde Fanouel, kurtizán
Michelle Genaille, kurtizán
Claude Ronge-Oreille, kurtizán
Mathurine Girorou, kurtizán
Isabeau la Thierrye, kurtizán
Agnes la Herme, az Étienne-Haudry apácája
Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája
Henriette la Gaultire, az Étienne-Haudry apácája
Gauchre la Violette, az Étienne-Haudry apácája
Aloise de Gondelaurier, nemesasszony
Fleur de Lys de Gondelaurier, az előbbi lánya
Robert Mistricolle, a királyi kancellária főnöke
Guillemette la Mairesse, az előbbi felesége
Jacques Coictier, a király orvosa
XI. Lajos, Franciaország királya
Robert d’Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélőszék főbírája
Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora
Jehanneton de Buisson
Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács
Aiglet de Soins, nemes
Hutin de Mailly, nemes
Ambroise Lécuyire
Isabeau la Paynette
Bérarde Gironin
Thibaud la Thibaude, kurtizán
Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár
Mahiette asszony, a reimsi jegyző felesége
Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedő felesége
Gervaise asszony, a párizsi őrségparancsnok felesége
Eustache, a reimsi jegyző fia
Paquette la Chantefleurie (Gudule nővér), reimsi kurtizán
Michel Noiret, harsonás
Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója
Diane de Christeuil
Amelotte de Montmichel
Colombe de Gaillefontaine
Bérangre de Champchevrier
Falourdel asszony, szállásadónő
Philippe Lheulier, királyi büntetőbírósági ügyész
Mahiet Baliffre
Boucanbryné
Bechaigne-né
Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélőszéki királyi tanácsos
Guillaume de Harancourt, verduni püspök
Gieffroy Pincebourde, csavargó
Tristan l’Hermite, a királyi testőrség parancsnoka
Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame olvasónapló

Első könyv

Első fejezet: A nagyterem

1842.január 6-án, Párizs szívében, a Háromkirályok és a bolondok napjának ünnepén hatalmas tömeg gyűlik össze a Cité szigetén álló Törvénypalotában. Az esemény középpontjában a flamand követek tiszteletére rendezett misztériumjáték áll. Az előadás iránti várakozás egyre feszültebbé válik, ahogy az előkelőségek késése próbára teszi a közönség türelmét. A tömeg zúgolódni kezd, és a lincshangulat jelei is megmutatkoznak. A darab szerzője, Pierre Gringoire, a helyzetet felismerve az előadás azonnali megkezdésére utasít, hogy elkerülje a rendbontást.

Második fejezet: Pierre Gringoire

A színészek megjelenése pillanatok alatt elcsitítja a nézőket, akik tapsviharral fogadják a kezdődő előadást. Ezzel kezdetét veszi a „Miasszonyunk, Szűz Mária igazságos ítélete” című moralitásjáték. Az előadás kisebb megszakításokkal halad előre, egy koldus feltűnése is megzavarja a menetét, míg végül a flamand követek megérkezésével a darab eléri tetőpontját.

Harmadik fejezet: A bíboros

A Bourbon bíboros vezette flamand küldöttség érkezése teljesen elvonja a figyelmet a zajló misztériumjátékról. A vendégek érkezését a közönség hangos érdeklődése kíséri, minden egyes delegáltat bemutatnak. Különös figyelem övezi Guillaume Rym tanácsos szívélyes üdvözlését, ami a jelenlévők körében nagy visszhangot kelt.

Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester

Jacques Coppenole, a harisnyakészítő, bár nem tartozik az előkelő vendégek közé, közvetlen stílusával azonnal megnyeri a tömeg rokonszenvét. Egyetlen javaslatával – hogy tartsanak szavazást a bolondok pápájának megválasztására – tovább fokozza népszerűségét. Az évente megrendezett ceremónia a városlakók egyik legkedveltebb eseménye.

Ötödik fejezet: Quasimodo

A szavazás során a jelölteknek minél torzabb arckifejezést kell vágniuk, hogy elnyerjék a címet. A verseny győztese végül Quasimodo, a Notre-Dame toronyőre lesz, akinek púpos, sánta és süket mivolta természetes előnyt biztosít. A tömeg diadalittasan a vállára emeli, és győzelmi menetben viszi végig a teremben, majd az utcákra, ahol a nép ünneplése kíséri.

Hatodik fejezet: Esmeralda

Gringoire szomorúan veszi tudomásul, hogy szinte minden nézője távozott, így – bár hősiesen küzdött – kénytelen befejezni az előadást. Ekkor váratlanul kiáltás hallatszik: „Esmeralda!”. A maradék közönség az ablakok felé rohan, hogy megnézzék, mi történik a téren.

Második könyv

Első fejezet: Szkülla és Kharübdisz között

Gringoire reménytelenül bolyong Párizs utcáin. Pénztelenül, fázva és éhezve nincs módja kifizetni szállását. A város ünnepi díszletei minden sarkon a Háromkirályok napjára emlékeztetik. Végül úgy dönt, hogy csatlakozik a tömeghez, és a Grève tér felé veszi az irányt.

Második fejezet: A Grève tér

Victor Hugo részletesen bemutatja a Grève tér történelmét és sajátosságait, kiemelve annak szerepét Párizs múltjában. A tér nem csupán egy helyszín, hanem a város lüktető szíve és fontos események tanúja.

Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz)

A Grève térre érve Gringoire egy hatalmas tömeg közepén találja magát. A figyelem középpontjában a 16 éves Esmeralda áll, aki táncával és énekével elbűvöli a nézőket. Az ünnepi hangulatot csak rövid időre töri meg a bolondok napi pápai menet. Azonban Quasimodo diadalát nem élvezheti sokáig – mestere megjelenik, és kivonja őt a tömeg soraiból, ezzel hirtelen véget vetve a pillanatnyi boldogságnak.

Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nőt követ az utcán?

Az ünnepség után Esmeralda hűséges kecskéjével, Djalival indul haza. Gringoire, más lehetőség híján, követi őket az utcákon, abban reménykedve, hogy éjszakára menedéket talál. A békés séta azonban váratlan fordulatot vesz, amikor két alak rátámad a lányra. Gringoire közbelépni próbál, de egy titokzatos, Quasimodóra emlékeztető férfi leteríti. Végül Phoebus de Châteaupers lovaskapitány lép közbe, megmentve Esmeraldát.

Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek

Gringoire egy sötét vízmosásban tér magához. Mielőtt felocsúdna, gyerekek gyűlnek köré, és egy szalmazsákot dobnak rá, amit meg akarnak gyújtani. A költő kis híján a tűz áldozata lesz, mire sikerül kikeverednie a szorult helyzetből.

Hatodik fejezet: Az eltört korsó

Bolygásai során Gringoire a Csodák Udvarába téved, Párizs alvilágának központjába. Az ismeretlen látogatót a helyi rablók nem fogadják szívesen – választás elé állítják: vagy csatlakozik hozzájuk, vagy meghal. A tolvajok próbáján kudarcot vall, de egy utolsó esélyt kap: ha egy nő feleségül veszi, megmenekülhet. Esmeralda váratlanul belép a kocsmába, és vállalja, hogy megmenti Gringoire életét azáltal, hogy formálisan feleségül megy hozzá.

Hetedik fejezet: A nászéjszaka

A nászéjszakát Gringoire egy szűk szobában tölti Esmeraldával. A költő igyekszik meggyőzni újdonsült feleségét, hogy méltó társa lehet. Hosszan ecseteli erényeit, ám Esmeralda figyelme nem az övé. A lány csak barátságot ajánl Gringoire-nak, miközben valódi érzelmeiről árulkodik – szíve valójában Phoebus iránt lángol, amit akaratlanul is elárul, amikor a költőt a név jelentéséről faggatja.

Harmadik könyv

Első fejezet: A Notre-Dame

Victor Hugo a regény egyik központi alakját mutatja be – magát a Notre-Dame katedrálist. Az épület a román és gótikus építészeti stílusok lenyűgöző ötvözete, amely méltóságteljesen emelkedik Párizs fölé. Hugo részletgazdag leírásában megelevenednek a katedrális faragott kövei és impozáns tornyai. Ám a szerző nem rejti véka alá csalódottságát: az idők során a hozzá nem értő „restaurátorok” olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek megzavarták az eredeti építészeti harmóniát.

Második fejezet: Párizs – madártávlatból

A Notre-Dame tornyaiból páratlan kilátás nyílik Párizsra, és Victor Hugo az olvasót is magával ragadja ebbe a lélegzetelállító panorámába. Az író madártávlatból vezeti végig az érdeklődőt a város történelmi negyedein – a Belsővároson, az Egyetemi negyeden és a Város részein. Hugo aprólékosan bemutatja Párizs legfontosabb épületeit és utcáit, amelyek generációk óta formálják a város arculatát, és mind a mai napig meghatározzák egyedi hangulatát.

Negyedik könyv

Első fejezet: Jótét lelkek

A történet 1466 húsvétja után folytatódik. A Notre-Dame közelében, a talált gyermekek padján a járókelők egy torz külsejű kisgyermeket fedeznek fel. A gyermek bizarr megjelenése annyira megdöbbenti a jelenlévőket, hogy a lincshangulat egyre fokozódik – már a máglyahalál gondolata is felmerül. Ekkor érkezik meg a fiatal pap, Claude Frollo, aki a kis árva sorsát magára vállalja. Saját elvesztett testvérét látja a gyermekben, ezért úgy dönt, hogy örökbe fogadja.

Második fejezet: Claude Frollo

Claude Frollo élete tele van megpróbáltatásokkal. Tekintélyes család sarjaként nevelkedik, szülei egyházi pályára szánják, így szigorú és komoly képzést kap. Már 18 évesen pappá szentelik, ám nem sokkal később a dögvész elragadja szüleit. A tragédia után Frollo elhatározza, hogy magához veszi és felneveli egyetlen élő rokonát, az újszülött Jehant.

Harmadik fejezet: Immanis pecoris custos, immanior ipse

A tragédiák sorozata után Frollo nemcsak öccséről, hanem a katedrális előtt talált torz fiúról, Quasimodóról is gondoskodik. Idővel Frollót főesperessé nevezik ki, és szigorú, de szeretetteljes tanítóként igyekszik a fiút megtanítani beszélni, olvasni és írni. Quasimodo végül a katedrális harangozója lesz. A harangok zúgása azonban idővel megfosztja a hallását, és 14 éves korára teljesen megsüketül. Ennek ellenére a Notre-Dame a fiú otthonává válik, a harangok pedig hűséges barátai lesznek.

Negyedik fejezet: A kutya és gazdája

Quasimodo világában egyetlen ember létezik, aki iránt hűséget és szeretetet érez – nevelőapja, Claude Frollo. Frollo az egyetlen, aki megérti és elfogadja a torz külsejű harangozót, és Quasimodo iránti szeretete mélyebb mindenki más ítéleténél.

Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás)

Az évek múlásával Claude Frollo egyre komorabbá és szigorúbbá válik. Testvére, Jehan, állandó csínytevéseivel csak tovább fokozza Frollo csalódottságát. A pap hírhedtté válik különc életmódjáról és merev szabályairól. Különösen a nők és cigányok iránti ellenszenve szembetűnő, amely miatt sokan boszorkánysággal vádolják és gyanakvással figyelik.

Hatodik fejezet: Népszerűtlenség

Claude Frollo és Quasimodo alakja a Notre-Dame falain kívül nem arat elismerést. Amikor megjelennek az utcán, a párizsiak gúnyolódással és szidalmazással fogadják őket. A katedrális kapuin kívül a tisztelet helyett csupán megvetés és félelem kíséri lépteiket.

Ötödik könyv

Első fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja)

Késő este váratlan kopogás zavarta meg Claude Frollo nyugalmát. Ajtaja előtt Jacques Coictier, a király orvosa, és egy titokzatos, idős úr állt. Az idegen a főesperest orvosi és asztrológiai kérdésekkel kívánta faggatni. Frollo azonban határozottan elutasította érdeklődésüket, kijelentve, hogy számára az alkímia az egyetlen igaz tudomány. A vendégek meglepődtek Frollo szavain, ám még nagyobb döbbenet érte a főesperest, amikor kiderült, hogy az idős férfi nem más, mint maga a francia király.

Második fejezet: Ez megöli amazt

Claude Frollo egyetlen mondattal fejezte ki korának változásait: „Ez megöli amazt.” Miközben beszélt, jobb kezével egy nyomtatott könyvre mutatott, baljával pedig a Notre-Dame székesegyház felé intett. A kijelentés mélyebb jelentést hordozott – Frollo szerint „a sajtó megöli az egyházat”, ugyanakkor „a könyvnyomtatás megöli az építészetet”. Hugo ezen keresztül világít rá a kultúra és hatalom átalakulására, amely a középkor végét és az új korszak hajnalát jelzi.

Hatodik könyv

Első fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélőszékre

1842.január 7-én senki sem irigyelte azokat, akik Robert d’Estouteville, Párizs főbírája elé kerültek. Az ítélőszék rosszkedvű bírája nem mutatott könyörületet ezen a napon. Az Embas du Châtelet-ben Florian Barbedienne, a süket auditor vezényelte az igazságszolgáltatás menetét. Az ügyek a megszokott mederben haladtak – mígnem Quasimodót a terembe vezették. A két süket közötti félreértések és kommunikációs akadályok miatt a harangozót korbácsolásra és pellengérre ítélték, anélkül hogy valódi védekezésre esélye lett volna.

Második fejezet: A patkánylyuk

A Grève tér közelében magasodó Roland-torony alatt húzódik egy föld alatti cella, amelyet a szent életű Rolande de la Tour-Roland építtetett. A hely, amely a „patkánylyuk” nevet viseli, egyfajta menedéket kínál azok számára, akik el akarnak vonulni a világi élet zajától. Itt a csend és az imádság uralkodik, távol a külvilág nyugtalanságától és zűrzavarától.

Harmadik fejezet: Egy élesztős kukoricalepény története

Mahiette, Oudarde és Gervaise, Mahiette kisfiával sétálnak végig a Szajna partján, kezükben egy lepénnyel, amelyet a Roland-torony lakójának visznek. Út közben Mahiette, aki Reimsből származik, elmeséli a társaságnak Paquette la Chantefleurie, azaz Dalosvirág szívszorító történetét. Paquette sorsa tragikusan alakult – szülei halála után szegénységbe zuhant, majd kurtizán lett. Egyetlen boldogságát kislánya jelentette, aki egy alkalmi kapcsolatból született. Ám a gyermek egyéves korában eltűnt – cigányok rabolták el, és helyette egy torzszülöttet, a későbbi Quasimodót hagyták hátra. A veszteséget nem tudta feldolgozni, elhagyta otthonát, és nyoma veszett. A nők legnagyobb megdöbbenésére a Roland-toronyban találják meg Dalosvirágot, aki immár Gudule nővérként él remeteségben.

Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp

A Grève téren közben Quasimodo nyilvános megszégyenítése zajlik. Az ítéletvégrehajtás után a harangozót a pellengéren hagyják, ahol a tömeg undorral figyeli szenvedését. Quasimodo kétségbeesetten vizet kér, de senki sem hajlandó segíteni. Egyedül Esmeralda – akit Quasimodo egy nappal korábban megpróbált elrabolni – nyújt neki enyhülést, és vizet visz a szenvedő férfinak.

Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés)

Paquette la Chantefleurie visszautasítja a neki szánt lepényt, így Mahiette fia, Eustache gyorsan felfalja azt. Anyja mosolyogva, de enyhe szemrehányással illeti kisfiát mohóságáért.

Hetedik könyv

Első fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog

1482 márciusának elején Aloïse de Gondelaurier házában nemesi családok leányai gyülekeznek, abban a reményben, hogy a trónörökös jövendőbelijének kíséretébe kerülhetnek. A társaságban jelen van Fleur de Lys jegyese, Phoebus de Châteaupers is, akinek lelkesedése a közelgő házasság iránt szemmel láthatóan megkopott. Az erkélyről a társaság figyelmét a téren táncoló Esmeralda vonzza magára, akit kíváncsiságtól vezérelve magukhoz hívnak.

Esmeralda kecses mozdulatai és természetes szépsége azonnal vetélytársat ébreszt a nemesi lányok szívében. Bár a cigánylány udvariasan viselkedik, kecskéje, Djali akaratlanul is felfedi titkát. A kecske ügyes trükkje során a táblácskák betűiből a Phoebus név rajzolódik ki, amitől a feszültség csak tovább fokozódik.

Második fejezet: Más a pap, más a filozófus

Ugyanebben az időben Claude Frollo a Templom téren figyeli Esmeralda táncát. Elbűvöli a látvány, de tekintete megakad egy ismerős alakban. Közelebb lépve felismeri Pierre Gringoire-t, aki koldusszegény mutatványosként járja a várost. Gringoire elárulja, hogy jelenlegi társa és tulajdonképpeni felesége nem más, mint Esmeralda, akivel közösen keresik a napi betevőt Párizs utcáin.

Harmadik fejezet: A harangok

Esmeralda kedvessége mély nyomot hagy Quasimodo szívében. Az egykori harangozó, aki addig kizárólag katedrálisa harangjai iránt érzett szenvedélyt, most Esmeralda iránti érzéseitől válik elragadottá. Annyira, hogy még a harangozást is abbahagyja egy alkalommal, amikor a téren megpillantja a lányt. A harangok zúgása helyett Esmeralda látványa tölti meg a szívét.

Negyedik fejezet: ANÁGKÉ (VÉGZET)

Jehan, pénz híján, bátyjához, Claude Frollóhoz fordul segítségért. Amikor belép Frollo cellájába, a főesperest gondolataiba mélyedve találja. Frollo először elutasítja öccse kérését, de amikor lépteket hall a folyosón, gyorsan elrejti Jehant. Hallgatásáért cserébe végül egy erszényt nyom a kezébe.

Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi

A látogató Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. Frolló és Charmolue rövid eszmecserét folytatnak egy Marc Cenaine nevű alkimista boszorkánypere kapcsán. Az aranycsinálás és Esmeralda elfogásának terve is szóba kerül. A megbeszélés után együtt távoznak, hogy megtekintsék a Notre-Dame homlokzatának szobrait.

Hatodik fejezet: Minő hatást tesz hét káromkodás a szabad ég alatt?

Jehan elhagyja a katedrálist, és az utcán összefut barátjával, Phoebus kapitánnyal, aki káromkodva vonul Párizs utcáin. A két férfi elhatározza, hogy az Éva Almája nevű kocsmában költik el maradék pénzüket. Az önfeledt mulatozás azonban nem marad észrevétlen – Claude Frollo titokban követi őket. Az úton Frollo megtudja, hogy Phoebus randevút beszélt meg Esmeraldával estére, a Szajna partjára.

Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet

Miután Phoebus és Jehan kilépnek a kocsmából, a józanabb Phoebus a részeg Jehant egy szemétdombra fekteti és magára hagyja. Phoebus egyedül folytatja útját, ám nem sokáig marad egyedül – a sötétből váratlanul Claude Frollo lép elő. A főesperes, akit féltékenység és Esmeralda iránti szenvedély hajt, éles szavakkal illeti Phoebust. A sértett kapitány párbajra hívja Frollót, de az visszautasítja. Helyette azt ajánlja, hogy kifizeti Phoebus szállását, ha cserébe elrejtőzhet a szobájában, hogy saját szemével bizonyosodhasson meg a kapitány szándékairól. Phoebus beleegyezik az alkuba.

Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik

A találkozás az előzetes tervek szerint zajlik. Esmeralda szíve megnyílik Phoebus előtt, szerelmet vall a kapitánynak, aki nem áll ellen a közeledésnek. A lány eleinte tartózkodik, majd enged a szenvedélynek. Az idilli pillanatot azonban brutálisan szakítja félbe Claude Frollo. Rejtekéből előlépve tőrt ránt, és féltékenységből leszúrja Phoebust. A főesperes azonnal elmenekül, míg a kapitány összeesik. Az események tragikus fordulatot vesznek, és a szenvedélyes háromszög véres végkifejlete Esmeralda sorsát is megpecsételheti.

Nyolcadik könyv

Első fejezet: A száraz falevéllé vált tallér

A Törvénypalotában megkezdődnek Esmeralda tárgyalásai, akit boszorkányság és gyilkosság vádjával állítanak bíróság elé. Az ifjú cigánylányt Phoebus de Châteaupers íjászkapitány megölésével gyanúsítják. A tárgyalás iránti érdeklődés hatalmas, a zsúfolásig telt teremben Gringoire is helyet foglal, aki ekkor szerez tudomást felesége kétségbeejtő helyzetéről. Esmeralda határozottan tagadja a vádakat, nem törve meg a nyomás alatt sem.

Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás)

A vizsgálóbíró kegyetlen fordulathoz folyamodik – kínvallatást rendel el Esmeralda megtörése érdekében. A lány egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, választás elé állítják: vagy halálra kínozzák, vagy beismeri a terhére rótt bűnöket. Hosszas gyötrelem után Esmeralda végül kénytelen beismerni a vádakat, noha ártatlan.

Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés)

Az ítélet kihirdetése Jacques Charmolue feladata. A bíró kimondja Esmeralda és kecskéje, Djali felett a végszót: mindkettőjüket bűnösnek találják. A vád szerint Djali testében maga az ördög lakozik. Az ítélet halálbüntetés – a lányt és hű társát máglyahalálra ítélik, miközben a tömeg feszült csendben figyeli sorsuk beteljesedését.

Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Hagyjatok fel minden reménnyel!)

Esmeralda sorsa a Tournelle föld alatti, sötét és nyirkos börtönébe vezet, ahol hetek telnek el kilátástalan magányban. Egy nap Claude Frollo érkezik cellájába. A főesperes feltárja előtte az igazságot Phoebus megsebesítéséről és saját elfojtott, szenvedélyes érzéseiről. Frollo menekülést ajánl a lánynak, feltéve, ha viszonozza szerelmét. Esmeralda azonban visszautasítja a férfi közeledését, ezzel lemondva az egyetlen lehetőségről, amely megmenthetné életét.

Ötödik fejezet: Az anya

Amikor elérkezik a kivégzés napja, Gudule nővér, a Roland-torony remetéje, megtudja, hogy egy cigánylányt fognak felakasztani a Grève téren. Megelégedéssel tölti el a hír, hiszen mély gyűlöletet táplál Esmeralda iránt. Öröme fokozódik, amikor Claude Frollo megerősíti, hogy az áldozat valóban Esmeralda, akit hibáztat lánya egykori eltűnéséért.

Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív

Phoebus, aki felépült sérüléseiből és egy ideig vidéken tartózkodott, visszatér Párizsba. Első útja jegyeséhez, Fleur de Lys-hez vezet. A Notre-Dame előtti téren eközben hatalmas tömeg gyűlik össze – mindenki Esmeralda kivégzésére vár. Phoebus döbbenten ismeri fel a lányt, amikor a menetben feltűnik. Esmeralda szeme is megakad rajta, és egy pillanatra újra fellángol benne az élet reménye. A tömeg azonban könyörtelen. Minden remény szertefoszlana, ha nem érkezne Quasimodo, aki az utolsó pillanatban a lány védelmére kel. A harangozó a templom szent falai közé menekíti Esmeraldát, távol a tömeg ítéletétől.

Kilencedik könyv

Első fejezet: Láz

Claude Frollo, miután elhagyja a Notre-Dame-ot, abban a hitben él, hogy Esmeralda kivégzése megtörtént. A zavarodottság és a gyötrő érzelmek hatására céltalanul bolyong Párizs utcáin. Késő éjjel, amikor visszatér a templomba, a sötétben megpillantja Esmeraldát, de annyira meglepi a látvány, hogy kísértetnek hiszi a lányt.

Második fejezet: Púpos, félszemű, sánta

Quasimodo időközben menedéket nyújt Esmeraldának a Notre-Dame falai között, kihasználva a templom menedékjogát, amely a középkorban szent és sérthetetlen volt. A harangozó gondoskodását azzal bizonyítja, hogy saját ételét és fekhelyét is felajánlja a lánynak. Esmeralda meghatottan fogadja a gesztust. A nagy zűrzavar után még elveszett kecskéje, Djali is épségben előkerül.

Harmadik fejezet: Süket

Másnap Quasimodo felfedi Esmeralda előtt, hogy süket, ám a fogyatékosság nem akadályozza meg abban, hogy megértse a lány kéréseit és gondolatait. A harangozó egy sípot nyújt át Esmeraldának, amelyet vész esetén csak meg kell fújnia – Quasimodo ígéri, hogy azonnal a segítségére siet, ha meghallja a hangját.

Negyedik fejezet: Homokkő és kristály

Bár Quasimodo mindent megtesz, hogy közel kerüljön Esmeraldához, a lány szíve változatlanul Phoebus iránt dobog. A harangozó iránt csupán hálát érez, de nem tudja figyelmen kívül hagyni annak torz külsejét. Egy nap Esmeralda azt hiszi, hogy Phoebus-t látja a Gondelaurier-ház felé tartani. Quasimodo felajánlja, hogy megpróbálja a kapitányt a templomba hívni. A harangozó egész délutántól hajnalig várakozik, mígnem Phoebus végül megjelenik. Azonban a kapitány ridegen elutasítja a találkozót. Quasimodo nem tudja rávenni magát, hogy közölje Esmeraldával a fájdalmas igazságot – hogy Phoebus nem akar találkozni vele.

Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa

Claude Frollo idővel rájön, hogy Esmeralda a Notre-Dame falai között keresett menedéket. A főesperes szenvedélye a lány iránt továbbra is emésztő lángként perzseli. Egy éjszaka, a vágytól hajtva, felkeresi Esmeraldát cellájában. Eleinte udvariasan közeledik, de amikor a lány elutasítja, Frollo egyre erőszakosabbá válik. Esmeralda kétségbeesetten kap a sípja után, és megfújja azt. Quasimodo azonnal a segítségére siet, és tőrrel támad az árnyékban rejtőző betolakodóra. A holdfényben felismeri Frollót, nevelőapját. A harangozó megtorpan, habozik, ám mielőtt Frollo visszavághatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, és határozottan visszavonulásra kényszeríti a főesperest.

Tizedik könyv

Első fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában

Gringoire Párizs utcáin barangolva csodálja a város építészeti kincseit, amikor váratlanul Claude Frollo csatlakozik hozzá. A főesperes sötét híreket közöl: Esmeralda kivégzése három napon belül esedékes. A lány sorsa megpecsételődni látszik, hacsak nem találnak gyors megoldást a megmentésére. Gringoire nem késlekedik – fejében azonnal megfogalmazódik egy mentőötlet.

Második fejezet: Állj be csavargónak!

A Notre-Dame-ba visszatérve Claude Frollót öccse, Jehan várja. Jehan szokásához híven pénzt kér bátyjától, akinek türelme egyre fogy, ám végül még egyszer utoljára eleget tesz testvére kérésének.

Harmadik fejezet: Éljen az öröm!

A Csodák Udvarában ünneplés zajlik, amelynek középpontjában Jehan áll, immár csavargóként. Az összejövetel azonban nem csupán mulatozás – a város peremén élő tolvajok, diákok és cigányok egyesítik erőiket. Gringoire közbenjárására a közösség harcra készül, hogy kiszabadítsák Esmeraldát az igazságszolgáltatás kezei közül. Éjfélkor a sötét menet elindul a Notre-Dame irányába, hogy véghezvigye a merész akciót.

Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát

Quasimodo a Notre-Dame tornyából figyeli a Templom téren gyülekező csavargókat. Félreérti a helyzetet – azt hiszi, a tömeg Esmeraldát akarja elrabolni. A harangozó egyedül veszi fel a harcot ellenük, brutális védekezést indít a toronyból. Gerendák, kövek és forró ólom zúdul a támadókra. A csata hevében, anélkül hogy felismerné, megöli nevelőapja öccsét, Jehant. A harc folytatódik, de Quasimodo végül ráeszmél, hogy képtelen egyedül megállítani a támadók áradatát.

Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos őnagysága imádkozni szokott

A Bastille falai között XI. Lajos és számadója, Olivier le Daim az udvar költségvetését vitatják meg. A teremben jelen van Tristan l’Hermite testőrparancsnok, valamint a flamand követek, Guillaume Rym és Jacques Coppenole is. Az ülést Jacques Coictier orvos érkezése szakítja meg. Híreket hoz a nép lázadásáról, amely a Törvénypalota felügyelője ellen irányul. XI. Lajos eleinte örömmel fogadja a hírt, ám arca elsötétül, amikor megtudja, hogy a Notre-Dame-ot ostromolják. A király azonnal felmentő sereget küld a helyszínre.

Hatodik fejezet: „Zsebre a bicskát!”

Gringoire-t a király katonái elfogják, ám sikerül elkerülnie az akasztást, miután ügyesen kimagyarázza magát. Szabadon bocsátása után összetalálkozik Claude Frollóval, aki Esmeralda megszöktetésére dolgozott ki tervet a zűrzavar közepette.

Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers!

Az ostrom tovább zajlik, amikor Phoebus de Châteaupers vezetésével a királyi lovasság hátbatámadja a csavargókat. A harc még egy ideig folytatódik, de a vezetőjük, Clopin Trouillefou halála után a támadók meghátrálnak és menekülni kezdenek. Quasimodo, abban a hitben, hogy Esmeralda biztonságban van, sietve rohan a cellájába – ám az üresen áll. A Notre-Dame falai között a káosz és a kétségbeesés uralkodik el, miközben a templom sorsa végzetes fordulatot vesz.

Tizenegyedik könyv

Első fejezet: A kis cipő

A történet titkai lassan feltárulnak. Esmeralda cellájában váratlan fordulat játszódik le – Gringoire és egy fekete csuhás alak, aki nem más, mint Claude Frollo, megjelenik, azzal az ígérettel, hogy megszöktetik a lányt. Egy csónakkal kelnek át a Szajnán, de a túlparton Gringoire nyomtalanul eltűnik Djalival, Esmeralda kecskéjével. A lánynak egyedül kell szembenéznie Frollóval. A főesperes választás elé állítja: szerelme vagy a halál. Esmeralda elutasítja Frollo közeledését, inkább az akasztófát választja.

A menekülés pillanatnyi reményét Gudule nővér, Esmeralda valódi anyja kínálja, aki felismerve lányát, átmenetileg rejtekébe fogadja. Azonban amikor Esmeralda meglátja Phoebust az utcán, akaratlanul is elárulja hollétét. A katonák azonnal elfogják, a dulakodásban Gudule életét veszti.

Második fejezet: „La creatura bella bianco vestita” (A szép, fehér ruhás teremtés)

A Notre-Dame tornyából Claude Frollo mozdulatlanul figyeli Esmeralda kivégzését a Grève téren. Szeme a lányra szegeződik, miközben arca kifejezéstelen marad. Hátulról Quasimodo lép a közelébe, akinek szívét elönti a felismerés és a harag. A harangozó, rádöbbenve Frollo szerepére Esmeralda tragédiájában, a főesperest a mélybe taszítja. Frollo kétségbeesetten próbál megkapaszkodni, de Quasimodo nem segít rajta – nevelőapja a kövezetre zuhan, ahol azonnal szörnyethal.

Harmadik fejezet: Phoebus házassága

Az események lezárultával Claude Frollo holttestét – mivel boszorkánymesternek tartották – nem helyezték szentelt földbe. XI. Lajos király a következő évben meghalt, míg Gringoire, aki azon az éjszakán megmentette Djalit, visszatért a költészethez, és tragikus hangvételű műveivel elismerést aratott. Phoebus de Châteaupers kapitányt a történtek nem rendítették meg – rövid időn belül feleségül vett egy nőt, mintha semmi sem történt volna.

Negyedik fejezet: Quasimodo házassága

Esmeralda kivégzésének másnapján Quasimodo nyomtalanul eltűnt a Notre-Dame-ból. A lány holttestét a sólyomhegyi tömegsírba temették, ahová Quasimodo is követte őt. Két évvel később, amikor megbolygatták a sírt, a harangozó csontváza még mindig szorosan átölelte Esmeralda maradványait – a halál sem tudta őket elválasztani.