Móricz Zsigmond: Árvácska olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések6 nap ezelőtt026 perc

Szereplők:

Csöre (Pösze), hivatalos nevén „Állami Árvácska”, állami gondozott
„Kedvesanya”, „Kedvesapa”: Dudásné Rozi és Dudás, Árvácska első nevelőszülei
Miska, Jóska, Rózsika, Julika, Marika: Dudásék saját gyerekei
Rokon házaspár
Kadarcs István: a szomszéd gazda
„Nagysága”: módos hölgy a Gyermekvédő Ligánál
Szennyes Ferenc és Szennyesné, Zsaba Mári: Árvácska második nevelőszülei
Zsófi: szolgáló Szennyeséknél
Az öreg takács: Zsaba Mári elszegényedett nagybátyja
Zsabapolka: Zsaba Mári anyja
Verő és Verőné: Árvácska harmadik nevelőszülei
Diti: Verőék elkényeztetett leánya
Fiatal házaspár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regényének középpontjában egy nehéz sorsú kislány áll, akinek gyermekkorát lelencsors és kegyetlen nevelőszülők árnyékolják be. Az író hősnőjét saját örökbefogadott lánya, Erzsébet – becenevén Csibe – története ihlette, akivel 1936-ban találkozott a Ferenc József-hídon. A mindössze húszéves, életével küszködő lány ekkor éppen öngyilkosságot fontolgatott.

Csibe éveken át mesélte gyermekkori traumáit Móricznak, amelyekből az író megformálta regénye szívszorító történetét. Az „Árvácska” hátterében egy gyermek állami gondozásba kerülésének drámája bontakozik ki, akit nyolc pengőért és néhány ruhadarabért parasztszülőkhöz adnak. A nevelőszülők azonban ahelyett, hogy gondoskodnának róla, kizsákmányolják: dolgoztatják, éheztetik, sőt bántalmazzák.

A regény az embertelen nevelőszülői bánásmód súlyosbodását és a gyermeki kiszolgáltatottság rémisztő arcát mutatja be. Móricz a művet élete vége felé, 1940-ben fejezte be. Az első részletek a Kelet Népe című folyóiratban jelentek meg, majd az Athenaeum Kiadó gondozásában látott napvilágot könyv formájában. Az „Árvácska” mára a magyar irodalom egyik megrendítő klasszikusává vált.

Móricz Zsigmond: Árvácska olvasónapló

Első zsoltár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regénye egy magányos, alföldi tájon kezdődik, ahol egy nádfedeles házikó mellett álló eperfa alatt a hajnal vörös fényei világítják meg a pusztát. A környezet elzártsága nyomasztó: a legközelebbi tanya is elérhetetlen távolságra van. Ezen az elszigetelt vidéken áll a történet főszereplője, Csöre, egy állami gondozásból érkezett kislány.

A regényben bemutatott Dudás család az alföldi szegényparasztok egyszerű és kíméletlen életét éli. A család kegyetlensége különösen Csörére, a nevelt gyermekre irányul, akivel Dudásné, a nevelőanya, megalázóan bánik. Csöre sorsa még Dudásné hat saját gyermekéhez képest is mostohább: rosszabb ételt kap, megfosztják az iskolába járás lehetőségétől, és régi ruháit is a család egyik gyerekének adják. Helyette a mezőn teheneket kell legeltetnie, miközben nevelőapja és egy szomszéd férfi zaklatásának van kitéve.

A regény nyers őszinteséggel mutatja be a gyermek kiszolgáltatottságát és a nevelőszülők kegyetlen világát, amelyben a testi-lelki bántalmazás mindennapos. Az „Árvácska” mind a környezet, mind a szereplők durva valóságával a társadalmi igazságtalanságok és a gyermekvédelmi rendszer hiányosságainak fájdalmas kritikáját tárja az olvasók elé.

Második zsoltár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regényének egyik legmegrázóbb jelenetében Csöre, a nevelt kislány, ismételten a Dudás család kegyetlen bánásmódjának áldozata lesz. Egy korábbi eset miatt, amikor tolvajlással vádolták, nevelőapja, Dudás, büntetésül parazsat nyomott a kezére, ami miatt napokig munkaképtelenné vált. Miután eltávolította a kötést, a mezőre ment a tehenekkel, míg a Dudás gyerekek alagutat ástak, hogy szőlőt lopjanak a szomszéd Kadarcs földjéről.

A kislány sorsa azonban tragikus fordulatot vett, amikor Kadarcs elkapta, és megerőszakolta. A megalázó és erőszakos cselekmény következményeként Csöre szokatlan érzésekkel szembesült: iróniával vegyes büszkeséget érzett, mert a történtek után nevelőszülei ritka sajnálattal és kedvességgel fordultak felé.

A jelenet fájdalmasan mutatja be a kiszolgáltatottságot és az embertelen bánásmódot, amely Csöre életét meghatározza, és amely a regény szívszorító társadalmi kritikájának egyik kulcsfontosságú eleme.

Harmadik zsoltár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regényében a kisgyermek magányos és kiszolgáltatott helyzete egyre nyomasztóbbá válik, ahogy az idő hűvösre fordul. A kislány, aki teljesen meztelenül kénytelen élni, állandó rettegésben tölti napjait, minden bokor mögött rejtőző férfiszemeket sejtve. A Dudás család gyermekei nem társként, hanem szolgaként kezelik, játékszerként használva őt saját szórakoztatásukra.

A kislány tragikus sorsát tovább árnyalja a családapa, Dudás viselkedése, aki gyakori részegeskedéseivel elviselhetetlenné teszi a környezetet. Az asszony és a gyerekek ilyenkor rendszeresen az udvarra menekülnek, a szénakazalban keresve menedéket.

Egy este a családot egy különös incidens rázta meg. A szomszéd, Kadarcs szellemnek öltözve próbálta megijeszteni őket, ám Dudás lelőtte a jelmezbe bújt férfit. Bár Kadarcs a lövés következtében meghalt, Dudás azzal védekezett, hogy csak gyermekei védelmében használta a fegyvert, így elkerülte a jogi felelősségre vonást. Az eset egyedül a kislánynak tárta fel a valódi igazságot, ugyanis ő tudta, ki rejtőzött a szellemjelmez mögött.

Az események mély nyomot hagytak a gyermekben, aki azóta állandó félelemben él a szellemektől, tovább fokozva kiszolgáltatottságát és belső gyötrelmeit. A regény ezzel a jelenettel is rámutat a gyermekekkel szembeni embertelenség és az elfojtott igazság drámájára.

Negyedik zsoltár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regényében szívszorító jelenet bontakozik ki, amikor egy menhelyi képviselőnő, akit csak „nagysága” néven emlegetnek, látogatást tesz a Dudás családnál. A nő azért érkezik, hogy megtudakolja, miért nem jár iskolába az állami gondozott kislány. Távozása után Dudásné hangos elégedetlenséggel panaszkodik, úgy érezve, hogy éppen most, amikor végre hasznot húzhatna a gyermek munkájából, akarják elvenni tőlük.

Amíg Dudásné városba ment, a kislány kitakarította a házat. Az asszony hazatérve észrevette a rendet, és talán megbánva korábbi ridegségét, ételt adott neki. Másnap együtt indultak el a városba, ahol a kislány ámulva nézte a számára szokatlanul sok házat. A menhelyi képviselőnő ekkor újra megjelent, és közölte Dudásnéval, hogy neki távoznia kell, de a gyermek marad. A kislány kétségbeesetten kapaszkodott nevelőanyja ruhájába, nem akarta elengedni. Itt derült ki, hogy hivatalosan Állami Árvácska néven tartják nyilván.

A kislány megpróbált megszökni a helyszínről, és egy idegen asszonyhoz menekült, aki megsajnálta, és ételt adott neki. Másnap azonban visszavitte őt Dudásnéhoz. A menhely képviselője végül ismét eljött érte, és kíméletlen őszinteséggel közölte: Dudásék nem a gyermek valódi szülei, csupán az érte kapott pénz miatt tartották őt maguknál. A jelenetet tovább fokozza, hogy a gyermeket kezét összekötözve hurcolták vissza a városba.

Ez a szakasz a regényben fájdalmasan világít rá az állami gondozásban élő gyermekek kiszolgáltatottságára, és arra a rideg, embertelen bánásmódra, amelyben sokuk részesült.

Ötödik zsoltár

A regényében a kiszolgáltatottság új fejezetéhez érkezik, amikor a kislány, Árvácska, egy tehetős családhoz, a Szennyesékhez kerül. A család „Pöszének” nevezi, mivel beszédkészsége fejletlen. Már az első napon a kapkodva elfogyasztott étel miatt kellemetlen helyzetbe kerül: annyira éhes, hogy a mazsolától a légyig mindent elfogyasztott a táljából. Amikor kiderült, hogy véletlenül legyet is evett, a család gúnyos megjegyzésekkel illette, mondván, hogy nem válogatós.

A vacsora utáni rosszulléte sem keltett együttérzést. Miután hánynia kellett, Szennyesné azonnal kizavarta a házból, és attól kezdve a szolgálóval kellett megosztania az éjszakáit. Másnap hajnalban, már három órakor a mezőre küldték dolgozni. Amikor a kislány felvetette az iskolába járás lehetőségét, az anya éles hangon rendreutasította. Étkezései is a hátrányos megkülönböztetés jegyében teltek: többnyire aludttejet kapott, húst csak akkor, ha Szennyes külön kérte, hogy kapjon belőle.

A jelenetek nyomasztóan mutatják be Árvácska megalázottságát és a gazdag család rideg, részvétlen hozzáállását, amely az ő szemükben nem több egy alantas szolgánál. A regény ezzel is kiemeli a társadalmi különbségek okozta igazságtalanságokat és a gyermekekkel szembeni embertelenséget.

Hatodik zsoltár

A kislány megrendítő sorsa tovább folytatódik a Szennyes családnál, ahol fokozott kizsákmányolás és kegyetlen bánásmód vár rá. A család teljes mértékben munkára fogta, miközben érzelmi és fizikai bántalmazások sorozatát kellett elviselnie. Egyetlen ember mutatott iránta együttérzést: egy idős férfi, aki a háború során mindenét elvesztette, és mint szegény rokon, a család kegyéből élt velük.

Az idős férfi elvitte a kislányt a templomba, ahol a gyermek elmesélte neki, hogy korábbi nevelőapja, Dudás, „mindig simogatta” őt. Az idős ember azonnal felismerte a kijelentés súlyát, és értesítette a hatóságokat. Hamarosan kiderült, hogy Dudás felakasztotta magát, hogy elkerülje a felelősségre vonást.

A kislány otthon azonban brutális megtorlásban részesült, miután kiderült, hogy beszélt a csendőrökkel. Szennyesné az arcát lúgos vízbe nyomta, amely maró hatása miatt a gyermek kétségbeesetten kiabált. Az asszony dühkitörése tovább fokozódott, és megütötte a kislányt, aminek következtében két foga is kiesett. Amikor orvoshoz vitték, azt kellett hazudnia, hogy egy tehén rúgta meg.

Az események tragikus fordulatot vettek, amikor Szennyesné mérget küldött az idős férfinak egy pohár tejben, azzal az üzenettel, hogy „ha megissza, többé nem panaszkodik.” Az öregember megitta a tejet, és meghalt. Nem sokkal később Szennyesné a kislánynak is adott egy pohár tejet. Mivel a gyermek nem szerette a tejet, azt a család csecsemőjének szánta. Amikor Szennyesné észrevette ezt, megvádolta a lányt, hogy meg akarta mérgezni a kisfiút.

A vád után Szennyes úgy döntött, visszaviszi a kislányt a menhelyre, mivel felesége már nem tudta elviselni a helyzetet. A gyermek új nevelőszülőhöz, Verőnéhez került, akinek már a neve is félelmet keltett benne.

A regény e szakasza nyomasztó erővel tárja fel az állami gondozott gyermekek kilátástalanságát, az embertelenség és kizsákmányolás mélységeit. Az író kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a kiszolgáltatottság következményeit, amely a gyermeki lélek maradandó sérüléseit okozza.

Hetedik zsoltár

A kislány új nevelőszülőkhöz kerülve is kiszolgáltatott marad, tudva, hogy ismét megfosztják az iskolába járás lehetőségétől. Az első két napot tétlenségben tölti, de hamarosan munkára fogják: egy reggel disznók terelésére küldik, aznap bőségesen etetik. Egy veszélyes baleset is történik vele, amikor majdnem elgázolja egy vonat. Hazaérve azonban nem törődnek a traumájával, helyette verést kap.

A helyzet tovább romlik, amikor a kislány az idős férfi haláláról beszél valakinek. A történtek nyomán az öregember holttestét exhumálják, és megállapítják, hogy mérgezés áldozata lett. Hamarosan elterjed a hír, hogy Szennyesnét halálra ítélik a gyilkosságért.

Közben a Szennyes család lánya, Diti hazatér, és szórakozásból gyakran zaklatja az árva kislányt, még jobban megkeserítve az életét. A karácsony különösen fájdalmas pillanatokat hoz: miközben a kislány, aki még sosem kapott ajándékot, reménykedve várja a Jézuskát, az apa borért küldi el. A gyermek az anyjára emlékezve mécsest gyújt a kamrában, de elfelejti eloltani. Visszatérve szembesül azzal, hogy számára nem érkezett ajándék.

Diti kigúnyolja, majd azt hazudják neki, hogy ha háromszor körbejárja a kutat, teljesülhet a kívánsága. A kislány, aki édesanyját szeretné viszontlátni, naivan teljesíti a kört. Az égő eresz látványától azt hiszi, hogy édesanyja valóban megjelent. Meghatódva visszamegy a házba.

Három nappal később az egykor lángoló eresz már csak kihűlt gerendaként hever a hó vastag takarója alatt.

A jelenetek mély érzelmi rétegei az árva kislány vágyakozását és kiszolgáltatottságát mutatják be, miközben a regény nyomasztó képet fest az igazságtalanságról és az emberi kegyetlenségről.