Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések3 nap ezelőtt036 perc

A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán 1908-ban – utolsóként megjelent – társadalmi regénye. 1906 és 1908 között elbeszélésként folytatásokban jelent meg a Vasárnapi Újság című lapban.

Szereplők:

Noszty Ferenc – huszárhadnagy, dzsentri
Noszty Pál – édesapja
Kopereczky Izrael Izsák báró – főispán
Noszty Vilma – Kopereczky felesége,
Noszty Pál leánya
Bubenyik – Kopereczky titkára
Malinkáné – a Cinkotai Itce tulajdonosa
Malinka Kornél – Kopereczky titkára
Velkovics György – polgármester
Kohlbrunn Zsuzsanna – felesége
Kozsehuba Tivadar – Rozália kérője
Stromm Adalbert – ezredes
Tóth Mihály – Amerikából hazatért gazdag polgár, „kiflikirály”
Kohlbrunn Krisztina – felesége
Tóth Mari – leányuk
Kohlbrunn – pozsonyi kékfestőmester
Homlódy – Nosztyék rokona
Homlódyné /Máli néni/ – felesége, Feri egyik legfőbb segítője
Poltáry György – alispán
Wild Fanni /Findzsa/ – egykori kasszíros kisasszony, jelenleg az alispán felesége
Muttyánszky Marcella, Kopereczky Dávidné – a főkötő őrei
Brozik – vendéglős
Klári – Mari szobalánya
Palojtay István – Tóth Mihály szomszédja
Dr. Pázmár Anzelmus – Tóth szanatóriumának orvosa

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival olvasónapló röviden

Noszty Feri, a huszárhadnagy, aki pénzre van szüksége, célpontjául a környék leggazdagabb lányát, Tóth Marit választja. A férfi cselszövésekkel és kompromittáló helyzetekkel igyekszik elnyerni a lány kezét, miközben minden eszközt bevet, hogy a felesége legyen. Tóth Mari, aki finom modorával és romantikus egyéniségével egy tisztább, jobb világot képvisel, azonban nem sejti, hogy a házasság mögött egy jól megtervezett stratégia húzódik. Az apa, Tóth Mihály, az Amerikából hazatért milliomos, átlát a cselszövényen és az utolsó pillanatban megakadályozza a házasságot.

A regényben Mikszáth mesterien ábrázolja a vármegyei és miniszteri apparátusba beépült Noszty családot, akik minden eszközzel támogatják a házasságkötést, hogy megszerezzék a hozományt. Noszty Feri nem riad vissza semmitől, hogy a család régi dicsőségét és eltékozolt vagyonát visszaszerezze. Csal, hazudik, váltót hamisít, mégis a társadalom szemében egy tökéletes úriember.

Mikszáth egyik legfontosabb szereplője, Tóth Mihály, aki az egyszerű emberből lett milliomos, maga az ideálja a legjobb polgári erényeknek. Az Amerikában szerzett tapasztalatait hazatérve a magyar mezőgazdasági ipar fejlesztésére kívánja fordítani, kórházat alapít, és segíteni akar a rászorulókon. Tóth Mihály személye Mikszáth életfelfogásának és világnézetének tökéletes megtestesítője.

A regény a magyar irodalom egyik kiemelkedő darabja, amely nemcsak a társadalmi feszültségeket, hanem a jellem és erkölcs kérdéseit is mesterien tárgyalja.

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival olvasónapló

Mikszáth Kálmán regénye éles társadalmi feszültségeket tár fel, miközben a magánéleti szférában Noszty Pál és Tóth Mihály különböző értékrendjeit és viselkedési mintáit ütközteti. A mű egyik kulcsfontosságú jelenetében Malinka Kornél, a frissen kinevezett titkár, arról érdeklődik a földesurtól, mennyi profitot hoz a birtok. A földesúr egyszerűen így válaszol: „Ráfizetek.” Malinka további kérdést tesz fel: „Akkor miért gazdálkodik mégis méltóságod?” A földesúr válasza tömör és elgondolkodtató: „Hát akkor miből éljek?”

Mikszáth regényében a kiegyezés utáni évtizedek magyar nemesi társadalma egy torz tükörképként, szinte egy fantomországként jelenik meg. A történelmi események, különösen az 1905-ös választások és a szabadelvű párt veresége, hatással voltak a szerzőre, aki így kíméletlenül szembesíti olvasóit a dzsentrivel. A választási eredmények, amelyek a szabadelvű párt hosszú idő után elszenvedett vereségét hozták, nemcsak a darabont-kormány uralmának végét jelentették, hanem az arisztokrácia, a nemesi ellenállás és az „úri földrengés” korának kezdetét is elindították. Mikszáth tehát nemcsak a magánéleti konfliktusokat, hanem a társadalmi és politikai válságokat is mesterien ábrázolja művében.

A regény alapjául valós események szolgáltak: 1901-ben Bácskában történt az a botrány, amelynek középpontjában Ungár Lajos zsidó milliomos lánya és egy dzsentrifiú tragikus sorsú szerelmi története állt.

Mikszáth Kálmán művében a hagyományokra épülő, pazarló nemességet a humor és a társadalmi kritika eszközeivel ábrázolja. A regény szereplőgárdáját jól megformált, éles vonásokkal rendelkező karakterek alkotják, akiket színes zsánerfigurák egészítenek ki. Az események színhelyéül Mikszáth a képzeletbeli Bontó vármegyét választja.

A dzsentriről és a vármegyéről szóló ábrázolás arra utal, hogy a magyar társadalom képe Eötvös József „A falu jegyzője” című műve óta alig változott. Mikszáth tehát nem csupán a konkrét történetet meséli el, hanem egy átfogó társadalmi képet is fest, amely rávilágít a társadalom örökös problémáira.

A Trencséni kaland kezdeti része, amely egyben az expozíciót is adja, önálló, zárt történetet alkot, miközben a regény fő témájának minden lényeges elemét felvonultatja. A későbbi visszatérések és ismétlődő motívumok kötik össze a látszólag különálló eseményeket. A történet központjában Noszty Feri, a gátlástalan hozományvadász áll, aki éppen Velkovics Rozália, a polgármester lánya iránti vonzalma és annak hozománya iránti érdeklődése révén próbál érvényesülni, de terveit egy hamisított váltó miatt el kell vetnie.

A regény második, terjedelmesebb részében Kopereczky Izrael Izsák kerül a középpontba, aki belép a Noszty család életébe, főispánná válik, és vagyonát, valamint befolyását felhasználva elindítja Tóth Mari elcsábítására irányuló terveit.

A mű második felében az események felgyorsulnak, és a különböző cselekményszálak összefonódnak. A somlyói szüret idején álruhás találkozó, bonyolult udvarlás, leánykérés, majd a házasságkötés kikényszerítése következik, melyek kompromittáláshoz vezetnek. Végül Noszty Feri lelepleződik, és kénytelen továbbállni. A regény tehát nemcsak a társadalmi intrikák világát, hanem a karakterek személyes bukásait is hitelesen ábrázolja.

A regény végén, bár a Noszty család megszégyenül, Noszty Feri utolsó szavai arra utalnak, hogy a dzsentrilét nem változik, és az addig meghatározó életviteli szokások továbbra is fennmaradnak. A történet tehát egy zárt, örökérvényű világot ábrázol, amelyben a társadalmi normák és hagyományok továbbra is érvényesek.

A mű szerkezete több összefonódó epizódcsoportból áll, ami részben a történet megjelenési formájának köszönhető: a regény 1906 októberében tárcaregényként jelent meg a Vasárnapi Újság hasábjain, majd csak 1908-ban adták ki könyv formájában.

A különböző epizódok egymás után következve egy olyan hálót alkotnak, amely a dzsentrik akciói révén válik láthatóvá. Ez a háló nem csupán a regény szerkezeti eleme, hanem alapvető motívuma is, amely a dzsentrik életfilozófiáját és a „pók hálóját” szimbolizálja. A motívum az egyéni érdekek, manipulációk és társadalmi kapcsolatok összefonódásait tükrözi, amelyek meghatározzák a regény világát.

A dzsentrik életelve a regényben így fogalmazódik meg: „a lehető legnagystílűbben foltozni a szegénységet”. Ez az elv egy olyan látszatvilág megteremtésére irányul, amely folyamatosan növekvő, megfizethetetlen hiteleken és a társadalmi pozíciók megszerzésén alapul. Ebben a világban a tisztségekhez való ragaszkodás és a váratlanul felbukkanó vagyonok képezik a túlélés eszközeit.

A pénz és a hivatalok megszerzésének egyik lehetséges módja az érdekházasság. A Noszty család és környezete például Kopereczkyt főispánná, Noszty Ferit pedig szolgabíróvá teszi, miközben Tóth Mari a „deszka”, amelyen keresztül mindenki kiúszhat a partra, mivel a leány több mint egy millióval rendelkezik.

A regényben a vármegye életében a személyes érdekek dominálnak, és ezek formálják az emberi és hivatali kapcsolatokat, ahol a pénz megszerzése a legfőbb cél. Ezzel szemben a vagyonos polgár, Tóth Mihály és lánya, Tóth Mari, kívül állnak ezen a körön, mivel őket az anyagi biztonság stabil alapjai segítik előre. Tóth Marit „amerikai lányként” írják le, aki „szabad levegőn és szabad beszéden” nevelkedett, így más szemléletet képvisel. Ezzel szemben Krisztina asszony és a Velkovics család még mindig a régi beidegződések hatása alatt él, szilárd önérzet nélkül, így könnyen védtelenek maradnak a lesüllyedt arisztokráciával szemben.

A regényben két jelentős társadalmi tábor különül el: az egyik a Bontó vármegye vezető rétege, amelyet a Noszty család és a helyi „kiskirályok” alkotnak. A Nosztyak, a Horthok, a Rágányosok és a Homlódyak képezik a megye elitjét, akik évszázadok óta dominálnak a területen.

A dinasztia tagjai között olyan kiemelkedő személyek is szerepelnek, mint a „bécsi excellenciás úr” kanonok, valamint Noszty Pál, aki parlamenti képviselőként és a miniszterelnök barátjaként is jelentős szerepet játszik. Őseik valaha pallosjogot gyakoroltak, de ma már otthonaikban kukoricát morzsolnak, miközben Noszty Pál fizetése is le van foglalva.

A Noszty család tagjait a gondtalan életvitel és a mindennapi élvezetek keresése jellemzi: kártyázás, sörözés, kuglizás a kocsmákban és dorbézolás. Udvarlásaik is pazarlóak, ám nem csupán a romantika kedvéért folytatják őket, hanem a megszerezhető vagyonok és az élősködő életmód fenntartása érdekében.

Noszty Feri, akit úri svihákként emlegetnek, a Noszty dinasztia érdekeinek, szellemének és erkölcsi világának megtestesítője. Mikszáth Kálmán más műveiben is feltűnnek hasonló karakterek, például a Beszterce ostroma Behenczy bárója, akik mind az arisztokrácia képmutató, önző világát képviselik. Noszty Feri életét a fényűző költekezés jellemzi, ám szükség esetén képes rokonszenves, melegítő hangnemben kommunikálni, hogy elérje céljait.

A színlelés, alakoskodás és pózolás mestere, aki büszkén hivatkozik nemesi rátartiságára. Egy vitában például így vág vissza Kozsehuba javaslatára: „Egy Nosztyval beszélsz!” Noha szíve még fogékony, és lelkifurdalás gyötri, különösen Tóth Mari bájának hatására, képes mégis aljas módon végigjátszani a manipulációt és alávaló szerepet.

A történet másik kiemelt szereplője Kopereczky báró, a különc dzsentri. A regény kezdetén már a gazdasági csőd szélén áll: birtoka, a krapeci, csupán kétezer hold hozzáférhetetlen erdőből és egy veszteséges szántóföldből áll. Kopereczky báró alakja jól illusztrálja a hanyatló dzsentrik világát, akik már nem képesek megőrizni a régi fényűző életformát, és küzdenek a túlélésért.

Kopereczky báró, bár gazdasági csőddel küzd, még mindig rendelkezik elegendő pénzzel ahhoz, hogy a Noszty család, mint utolsó esély, Noszty Vilmát hozzáadja, aki ezután finanszírozhatja Feri hozományszerző törekvéseit. A báró jellemét a tanulatlanság, a gyakorlatiasság és egy esetlen szégyenlősséggel párosult rámenősség jellemzi.

A regényben a dzsentrik ellenlábasaként Kozsehuba Tivadar üzletember és vendéglő-tulajdonos tűnik fel, aki egy nyersen realista és rendkívül ügyes ellenfél. Kozsehuba még aljasabb módszerekre képes, mint Noszty: ő manipulatívan ráveszi Nosztyt a váltóhamisításra, ezzel átlökve őt egy erkölcsi határon, amely végül a huszárhadnagy erkölcsi és társadalmi hanyatlásához vezet.

A dzsentri ellenálló erői három ifjúkori jóbarátból állnak. Közülük Storm ezredes, a sziklaszilárd erkölcsi elvekkel rendelkező német, a Trencséni kalandot korrekt magatartásával zárja le, és a történet végén is kulcsszereplőként tűnik fel. Velkovics Mihály, a polgárság jellegzetes átmeneti alakja, becsületes ember, aki bár érzékeli a dzsentrik hatását, nem enged nekik teljesen. Bár nem olyan mértékben befolyásolja őt, mint feleségét, végül ő is nemesi címet szerez, így maga is egy új társadalmi réteg képviselőjévé válik.

Tóth Mihály az idealizált polgár képét testesíti meg: nemeslelkű, önzetlen és sikeres gazdálkodó. Saját erejéből emelkedik fel, mind a kézműves munkában, mind pedig nagyszabású vállalkozásokban tehetséges. Amerikában dollármilliókat keres sóspereccel és köménymagos kiflivel, majd hazatérve földbirtokossá válik, a rekettyési uradalom tulajdonosaként, miközben megőrzi gazdasági és szellemi függetlenségét. Gyárakat alapít, köztük kockagyárat, gőz-, fűrész- és szeszgyárat, téglagyárat, és létrehoz egy kis ipari paradicsomot. Azonban egészségügyi kockázatok miatt gyors döntéssel megszünteti ezeket.

Tóth Mihály eszményített figura, aki az Egyesült Államokból, ahol jelentős vagyont szerzett, hazatér, mert úgy érzi, itthon nagyobb boldogságra lelhet. Jótékonysági tevékenysége és közhasznú adományai révén társadalmilag hasznos polgárként építi fel közösségi öntudatát. Saját szorgalmából és tehetségéből megteremtett anyagi biztonsága, emberi tisztessége, körültekintő óvatossága, valamint családapaként vállalt felelőssége hozzájárulnak ahhoz, hogy sikeresen küzdjön a dzsentrik világával.

A regény színes karakterei között szerepel Koleszár Mária, a tót dajka, aki a folklór élő valóságát hozza el Mikszáth művébe. Emellett feltűnik a minden hájjal megkent, hétpróbás komornyik, Bubenyik, aki a dzsentrik mellett nagy szolgálatot tesz, és ügyeskedéseivel segíti a történet alakulását.

A regény gazdag élettapasztalatot közvetít, miközben a társadalmi élet jellegzetes eseményeit, mint például a beiktatási ceremóniát, a megyegyűlést és a szüreti mulatságokat, karikírozott formában jeleníti meg. A mű egyik legfontosabb társadalmi üzenete a magyarországi nemzetiségek helyzetére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel a tótokra (szlovákokra), valamint a németekre és románokra.

Mikszáth Kálmán elbeszélő művészete és stílusa az anekdotázásra és kedélyes mesélésre épül, amelyet széles gesztusokkal és időnként közvetlen megszólításokkal („Abban az időben…”) színesít. A nyelvezet rendkívül változatos: a szerző előszeretettel alkalmaz sarkításokat és ellentétek párhuzamba állítását, mint például Velkovics Rozália titkos sírását és a hitelezők hallható káromkodását. A szöveg gyakran csattanókkal zárul, például: „Engem itt senki se ismer.” – „Hiszen éppen az a jó.”

Mikszáth Kálmán költői eszközökkel ábrázolja a tájképeket, mint például a tizenkettedik fejezetben, amikor a szereplők Somlyó hegyéhez érkeznek. A főmotívum, a „hálóját szövő pók” képi illusztrációja többször is visszatér a műben, például amikor Kopereczky a szövést tanulja, vagy amikor Noszty Feri Tóth Marit lesve párhuzamot von a pók és a saját cselekedetei között. Az allegorikus elemek közé tartozik a rókacsalád története is. Néha Noszty a népdalok nyelvén szólal meg, elragadtatott szerelmi hévvel, mint amikor így kiált: „Nézz, rózsám, a szemembe!”

Mikszáth stílusában hangsúlyosak a tömör, aforizmaszerű mondatok. Például a fiatalok szerelmére vonatkozó megjegyzés: „mikor annak az ideje van, kijön a fű a földből, még ha bunkóval vernék is vissza.” A nemzeti sajátosságokat így fogalmazza meg: „Minden egyes magyar hazafi két emberből áll”: az egyik, aki otthon pipázgató konzervatív, haragszik a zsidóra, de nem tesz ellene semmit, míg a másik, „közgyűlési atilláját” öltve, liberális, szangvinikus, és „jogállamot és egyenlőséget ordít”.

Mikszáth Kálmán gyakran alkalmazza a szabad függő beszédet, amely lehetővé teszi számára, hogy a pletykákat és szóbeszédeket természetes módon ágyazza a narratívába. Erre példa a következő mondat: „Milyen szertelen a szerencse! Gyereke születik a Kopereczkynek, új költség, de mindjárt lehagyít az Isten egy nagy jövedelmet a prágai szeniorátussal.”

Tóth Mari táncának leírása révén Noszty Feri lelki állapotát is megérthetjük: „meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban; száll, száll, ismeretlen világokon át.” Mikszáth olykor maga is közbeszól a szövegben: „hiszen a pénznek nincs esze (pedig dehogy nincs).” A narratíva végkifejlete különösen elgondolkodtató és vészterhes, mivel Mikszáth nem kommentálja Noszty Feri vérlázítóan cinikus zárómondatait, ezzel is fokozva a mű drámai hatását.

A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán egyik legkiemelkedőbb műve, amely a humorral átitatott szatíra mellett idilli hangvételű jeleneteket, zsánerrajzokat, különc karaktereket, úri svihákokat és más tipikus alakokat vonultat fel.

A regényben a romantikus cselekményszövés mellett tiszteletet parancsoló életismeret és egy gazdag, sokszínű világ bontakozik ki, melyet a szervesen beépülő anekdoták tesznek még gazdagabbá. A mű előadásmódja közvetlen és élőbeszédszerű, tele változatos hangulati árnyalatokkal, derűs, bájos epizódokkal, melyeket végül egy komor, mégis figyelemfelkeltő csattanó zár le.