Albert Camus: Közöny olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések3 óra ezelőtt039 perc

Szereplők:

Arthur Meursault
Marie Cardona
Raymond Sintès
Salamanó
főügyész
konzul
pap

Albert Camus: Közöny olvasónapló

Első rész
1.

Meursault úr édesanyja elhalálozásáról sürgönyben értesült, amelyet az öregek otthonából küldtek, Marengóból, Algírtól körülbelül nyolcvan kilométerre. A férfi szabadnapot kért főnökétől a tragédia miatt, azonban a munkahelyi vezető nem fejezte ki részvétét, és valószínűleg nem örült a hirtelen szabadságkérésnek. Aznap Meursault Céleste vendéglőjében ebédelt, és Emanueltől fekete nyakkendőt és karszalagot kölcsönzött, mivel a férfi nagybátyja nemrégiben hunyt el.

Meursault busszal utazott a faluba, majd gyalogosan közelítette meg az idősek otthonát, amely két kilométerre volt a településtől. A kapus fogadta, és az igazgatóhoz irányította. Meursault próbált magyarázkodni, de az igazgató megértéssel fogadta, tisztában volt vele, hogy a férfi anyagi helyzete nem tette lehetővé az ápolónő alkalmazását, így az otthon jelentette a legjobb megoldást.

A holttestet már korábban átszállították a hullaházba, hogy elkerüljék a többi lakó zavarását. Meursault, aki nem volt vallásos, mégis egyházi temetést kért édesanyjának. A hullaházban a kapus felajánlotta a koporsó felnyitását, de Meursault ezt visszautasította, mivel sietett a temetéssel.

A virrasztáson az otthon többi lakója is részt vett. A temetés következő nap, tíz órakor zajlott, amelyen csupán a plébános, a gyászkocsit vivő négy férfi, az igazgató, egy ápolónő, a rendező, Meursault és Thomas Pérez voltak jelen, aki kivételesen, közel állt az elhunythoz. Az otthonban humorosan azt emlegették, hogy Pérez bácsi a néni menyasszonya volt.

A temetés után Meursault visszatért Algírba, és hálás volt a lehetőségért.

2

Meursault hazaérkezésekor döbbent rá, hogy szombat van, ami magyarázatot adhatott arra, miért volt a főnöke mérges rá.

A nap hátralévő részét kikapcsolódásként töltötte, és ellátogatott az uszodába, ahol összefutott Marie Cardona-val, az egykori iroda gépírónőjével, aki korábban tetszett neki, de közöttük soha nem alakult ki komoly kapcsolat. Meursault segített neki felkapaszkodni a bójára, miközben véletlenül hozzásimult, és közben simogatta a nő mellét, majd ő is a bójára feküdt.

A fürdőzés után Meursault hazafelé menet meghívta Marit moziba. A nő észrevette, hogy Meursault fekete nyakkendőt visel, és megkérdezte, kit gyászol. Amikor a férfi elmondta, hogy előző nap temették el az anyját, Marie ennek ellenére elfogadta a meghívást. A moziban ismét intimitásra került sor, majd a férfi lakásán kötöttek ki.

Másnap reggelre Marie már elment. Meursault nem kedveli a vasárnapokat; ebédidőben sem látogatott étterembe, inkább otthon készített rántottát. Lustasága miatt még kenyérért sem ment el a pékségbe. Később egy régi újságot vett elő, és kivágott belőle egy gyógyszerhirdetést, amit egy füzetbe ragasztott, mivel szokása volt gyűjteni az őt szórakoztató írásokat.

Az erkélyén ülve figyelte az utcán elhaladó embereket egészen estig. Végül úgy döntött, hogy mégiscsak lesétál a pékségbe, ahol kenyeret és makarónit vásárolt. Otthon megfőzte a makarónit, elfogyasztotta, majd egy cigarettát szívott el az nyitott ablaknál, mielőtt bezárta azt.

Magában azt gondolta: „Hál’ istennek egy vasárnappal kevesebb, hogy anyámat eltemettük, hogy kezdhetem újra a munkát, és hogy alapvetően semmi nem változott.”

3

Meursault a munkahelyén töltötte a napot, ahol több üzleti levél is várta. Főnöke barátságosan érdeklődött tőle az édesanyja halála kapcsán.

Ebédjét fél egykor Emanuelel, a szállítási osztály munkatársával fogyasztotta el. Az iroda ablakából a tengerre nyílt kilátás, egy ideig a teherhajókat figyelték, majd egy érkező teherautó keltette fel figyelmüket. Céleste éttermében étkeztek, majd a szünet után Meursault visszatért az irodába és egész délután dolgozott. Vacsorára főtt krumplit tervezett.

A lépcsőházban találkozott Salamanóval, aki bőrbetegségben szenvedő kutyáját sétáltatta. Salamano és kutyája nyolc éve éltek együtt, és egyre inkább hasonlítottak egymásra. A férfi azonban nem kívánt beszélgetni Meursault-val, és elküldte őt.

A lakás felé tartva Meursault összefutott Raymound Sintès-szel, aki a helyiek szerint a széplányok kitartottja, hivatalosan pedig raktárosként dolgozik. A két férfi gyakran találkozik és beszélgetnek. Raymound vacsorára és borozgatásra hívta, ahol hurkát ettek. A férfi elmondta, hogy verekedés közben megsérült a keze, miután egy olyan férfival akadt össze, akinek a nővérével korábban kapcsolatban állt.

A nő megcsalta őt, és pénzügyileg sem volt számára kielégítő. Most bosszút szeretne állni, és bár alvilági barátai javasoltak neki egy módszert, ő túl primitívnek találta azt. Inkább egy levelet írt a nőnek, hogy a végső találkozón szembeköphesse. Ezt a levelet Meursault segített megírni, majd hazatért.

4

A héten Meursault kétszer is moziba ment Emanuelel. Szombaton Marie-t kereste fel, és együtt töltöttek egy napot egy Algírtól pár kilométerre lévő strandon. A nap végén Marie Meursault-nál aludt, és másnap is ott maradt. Meursault a hentesnél vásárolt, miközben Raymound szobájából női hangokat hallott.

Amikor az utcán csókolózó Marie-t és Meursault-t Raymound és partnere hangos veszekedése zavarta meg, a helyzetet a második emeleti bádogos rendőri beavatkozása oldotta meg, miután Raymound bántalmazta női partnerét. A rendőr megpofozta Raymoundot, aki áldozata sírását hallgatva ismételgette, hogy megverte őt.

Marie távozása után, délután háromkor, Raymound átment Meursault lakására, és elmondta, hogy bár minden a tervek szerint alakult, a nő pofonját nem tudta szó nélkül hagyni, és visszaütött. Raymound azt kérte Meursault-tól, hogy kísérje el a rendőrségre tanúskodni, mivel a nő sértegette őt „selyemfiú” megjegyzésével. Meursault beleegyezett a kérésbe.

Ezt követően egy közeli kávézóban konyakot ittak, majd Raymound biliárdozott. Hazafelé Meursault Salamanóval találkozott, aki elkeseredetten kereste elveszett kutyáját. Meursault tanácsolta neki, hogy forduljon a gyepmesterhez a kutyája után érdeklődni.

5

Raymound egy barátjának meghívására, aki Algír környéki nyaralójába hívta őket vasárnapra, telefonált Meursault-nak az irodában. Meursault már elígérkezett a barátnőjéhez, de miután megtudta, hogy Marie is szívesen látott vendég lenne, úgy döntött, részt vesznek a kiruccanáson. Raymound azonban nemcsak emiatt keresett rá. Aznap arabok követték egész nap, és arra kérte Meursault-t, hogy este, hazatérve figyeljen az utcán.

A cég, ahol Meursault dolgozik, Párizsban is nyit irodát, és a főnöke azt szerette volna, ha Meursault ott folytatja a munkát. A férfi azonban elutasította az ajánlatot, mivel elégedett algíri életkörülményeivel. Marie, aki az irodában meglátogatta, értesült a hírről, és bár szívesen élt volna Párizsban, Meursault azt válaszolta, hogy diákként már élt ott, és nem kedvelte a várost a piszok, a sok galamb és az emberek fehér bőre miatt.

Marie megkérdezte Meursault-tól, hogy hajlandó lenne-e feleségül venni. Meursault igennel válaszolt, bár amikor arra a kérdésre, hogy szereti-e a lányt, nemmel felelt, Marie meglepődött. Mégis kijelentette, hogy éppen Meursault „furcsasága” miatt szereti, bár hozzátette, hogy ez akár a jövőbeli szakításuk oka is lehet.

Aznap este Meursault Céleste vendéglőjében vacsorázott egy ismeretlen hölggyel. Hazafelé úton találkozott Salamanóval, aki még mindig a kutyáját kereste. A férfi már a gyepmesternél is járt, de nem járt sikerrel. Salamano elmesélte Meursault-nak, hogy felesége halála után vette magához a kutyát, aki fiatalon került hozzá, és együtt öregedtek meg. Az öreg elmondta, hogy bár feleségével nem volt boldog, hozzászokott hozzá, akárcsak a kutyához. Éjszakánként, amikor kutyák ugatását hallja, mindig azt hiszi, hogy az ő kutyája ugat.

6

Meursault, Marie és Raymound vasárnap strandruhában indultak egy kiruccanásra autóbusszal, útközben pedig arabokat vettek észre az utcán. A busz a villa előtt tette le őket, ahonnan gyalog folytatták az utat. A környék szépsége lenyűgözte őket, és a villában Masson és felesége fogadták őket. Meursault észrevette, hogy a nő párizsi kiejtéssel beszél.

A tengerpartra Marie, Meursault és Masson mentek fürdeni, míg Raymound és Masson felesége nem csatlakoztak hozzájuk. Halas ebédet fogyasztottak, majd a három férfi sétálni indult a tengerpartra, míg Marie segített Masson feleségének a mosogatásban.

A sétán találkoztak két kék munkásruhába öltözött arabbal, akik korábban követték őket. Masson és Raymound felosztották egymás között az ellenfeleket, és Meursault feladata volt, hogy ha újabb támadó jelenik meg, akkor vele szemben lépjen fel. Az egyik arab késével megsebesítette Raymoundot az alkarján és az ajkán, majd az arabok távoztak. Masson és Raymound orvosi segítséget kértek, míg Meursault visszatért a villába, és beszámolt a történtekről a nőknél, akik sírva hallgatták.

Az orvos visszatértekor kiderült, hogy a sérülések nem súlyosak. Raymound és Meursault ismét a tengerpartra mentek sétálni, ahol találkoztak a két arabbal, akik a strandon pihentek. Raymound konfrontálni akarta az egyiket, és átadta revolverét Meursault-nak. Az arabok elmenekültek, Raymound pedig visszatért a nyaralóba.

Meursault tovább sétált a tengerparton, amikor az egyik arab előrántotta a kését. Meursault elővette a revolverét, és lelőtte az arabot. Ezután még négyszer belelőtt a mozdulatlan testbe.

Második rész
1

A gyanúsítottat letartóztatták, és többször is kihallgatták. A kihallgatások rövid ideig tartottak, és főként az alapvető személyes adatokra, mint a név, születési dátum és foglalkozás, összpontosítottak.

Egy hét elteltével Meursault úgy érezte, hogy ügyével senki sem foglalkozik, de tévedett. A vizsgálóbíró elé kellett állnia, aki megkérdezte, hogy szeretne-e ügyvédet fogadni, vagy elfogadja a bíróság által kirendelt védelmet. Meursault végül úgy döntött, hogy elegendő számára a bíróság által rendelt ügyvéd.

Másnap egy fiatal, köpcös ügyvéd kereste fel, aki tájékoztatta, hogy a nyomozás során a magánéletét is vizsgálják, különösen az anyja temetésén tanúsított „érzéketlenségét”. Az ügyvéd megkérdezte tőle, hogy szomorú volt-e azon a napon, amire Meursault kényelmetlenül reagált, és elmondta, hogy bár szerette az anyját, véleménye szerint „nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerette halálát”. Az ügyvéd ezt a kijelentést nem kívánta felhasználni a tárgyaláson.

A következő meghallgatáson az ügyvéd nem jelent meg, így csupán a bíró, egy gyorsíró és Meursault voltak jelen. A bíró bizonyos pontokon nem értette az ügyet, így Meursault ismét elmondta a történteket, melyekre a bíró csupán annyit mondott: „Jól van.” A bíró segíteni próbált a vádlottnak, és megkérdezte tőle, hogy szerette-e az édesanyját. Meursault válasza az volt: „Igen, úgy, mint bárki.” Ezt követően a bíró elővett egy feszületet, és megkérdezte, hogy hisz-e Istenben. Meursault tagadó válaszára a bíró dühösen reagált.

2

Meursault kezdetben arab szobatársakkal osztozott a celláján, és megosztotta velük, hogy egy arab meggyilkolása miatt került börtönbe. Később egyedül használható cellába helyezték át.

Marie-tól kapott egy levelet, amelyben arról tájékoztatta, hogy mivel nem házasok, nem engedélyezik számára a látogatást. Ennek ellenére egy alkalommal Marie mégis meglátogatta őt a börtönben, egy olyan teremben, ahol más fogvatartottak is fogadhatták látogatóikat, többségük arabok voltak. A teremben uralkodó hangzavar miatt a kommunikáció nehézkes volt. Marie a jövőbeli terveikről beszélt, és arról, hogy Meursault szabadulása után összeházasodnának, valamint a munkájáról is szó esett.

Meursault az első hónapokat a börtönben nehezen viselte. Az idő múlását eleinte unalmasnak és nyugtalanítónak találta, és gyakran nehezen tudott aludni. Később azonban beletörődött helyzetébe, és a napjait visszaemlékezésekkel, egy csehszlovákiai utas történetének olvasásával és sok alvással töltötte – naponta akár tizennyolc órát is pihent.

A cellájában talált egy régi újságcikket, amely egy csehszlovákiai eseményt ismertetett, de a szöveg eleje hiányzott. A történet szerint egy férfi huszonöt év után tért vissza szülőfalujába gazdagon, feleséggel és gyermekkel. Anyjának és húgának a falubeli fogadójában jelent meg. A családtagok nem ismerték fel, és a férfi tréfából pénzét felmutatva szobát kért. Éjszaka az anya és húga megölték és kirabolták őt, majd a holttestet a folyóba dobták. Miután rájöttek, hogy kit öltek meg, mindketten öngyilkosságot követtek el.

3

Egy napon csendőrök kísérték Meursault-t a bíróságra, ahol megkezdődött a tárgyalása. Az adott nyáron két jelentős esemény vonzotta a közvélemény figyelmét: Meursault ügye és egy apagyilkossági per, amelyek köré az újságírók igazi médiaszenzációt kerekítettek.

A tárgyalás során számos tanút hallgattak meg, és szóba került Meursault anyjának halála is. A bíróság beidézte az öregek otthonának igazgatóját, a kapuőrt és Thomas Pérezt. Az igazgató elmondta, hogy Meursault kénytelen volt édesanyját az intézménybe helyezni, mivel nem tudott róla megfelelően gondoskodni.

A kapuőr beszámolt arról, hogy Meursault nem kívánta megnézni az anyja holttestét, a virrasztáson elaludt, tejeskávét ivott, és dohányzott, amit ő maga kínált fel, de később úgy vélte, hogy nem kellett volna ezt elfogadnia. Pérez azt állította, hogy Meursault nem sírt az anyja temetésén.

Marie-t is kihallgatták a kapcsolatuk kezdetéről. Különösen figyelemre méltónak találták, hogy Meursault az anyja halála utáni napon ment el uszodába, ahol Marie-val találkozott, majd együtt nevettek egy komédiafilmen a moziban. Masson „derék embernek” nevezte Meursault-t, míg Céleste is mellette tanúskodott. Raymound a történteket véletlen művének nevezte.

Az ügyvéd kérdésére, hogy pontosan mivel vádolják ügyfelét, az ügyész azt válaszolta, hogy az anyja halálának körülményei és a gyilkosság között összefüggés van. Az ügyész szerint Meursault „bűnös szívvel” vitte sírba az anyját. A tárgyalást ezután felfüggesztették, és a vádlottat visszavitték a börtönbe.

4

A bírósági tárgyaláson mind a védőügyvéd, mind az ügyész részletesen beszélt a vádlott személyéről. Míg a védő bizonyos mentségek mellett elismerte a bűnösséget, az ügyész mentségek nélkül állapította meg a vádlott bűnösségét, hangsúlyozva, hogy a vádlott szándékosan követte el a bűncselekményt, és még az anyja életkorát sem tudta megjegyezni.

A védőügyvéd előadása kevésbé volt meggyőző, mint a korábbiakban, és első személyben szólalt meg. A tárgyalóteremben érezhető volt a meleg, ami tovább nehezítette a légkört. A védő arra hivatkozott, hogy Meursault őszinte és szorgalmas ember, aki egyetlen pillanatnyi őrület miatt került bajba. A tárgyaláson jelen voltak Raymound és Céleste is, akik a közönség soraiban foglaltak helyet.

A tárgyalás során az esküdtek számos kérdést tettek fel, majd tanácskozásra vonultak. Meursault-t egy kis várószobába kísérték, ahol ügyvédje csatlakozott hozzá, próbálva megnyugtatni, hogy legrosszabb esetben is csak néhány év börtönbüntetésre számíthat. Meursault felvetette a pertörlés lehetőségét, de ügyvédje közölte, hogy erre nincs lehetőség. Miután visszatértek a tárgyalóterembe, az ügyvéd megkérdezte, van-e még mondanivalója, amire Meursault nemmel válaszolt.

Az ítéletben Meursault halálra ítélését mondták ki. A pap többször is meglátogatta őt a cellájában, de Meursault minden alkalommal visszautasította. Emlékezett apja történetére, aki egyszer egy kivégzésen volt jelen, és annak hatására egész nap rosszulléttől szenvedett. Meursault izgatottan töltötte a hajnalokat, várva a kivégzőket, nappal pedig aludt.

A pap ismét ellátogatott hozzá, baráti szándékkal, de Meursault csak félelmet érzett, nem kétségbeesést. A pap vigasztalta őt, mondván, Isten segíteni fog rajta, de Meursault furcsának találta, hogy a pap továbbra is „uramnak” szólítja, nem „atyának”. Végül Meursault szitkokkal illette a papot, kijelentve, hogy nem bánja a halálát, mert úgy véli, mindenki meg fog halni, akár harminc, akár hatvan évesen.

Végül azt kívánta, hogy ítéletének végrehajtásakor sok néző legyen jelen, akik gyűlölködő kiáltásaikkal fogadják őt.

Meursault jelleme

Meursault, az algériai hivatalnok, a társadalom peremén él, amit jól tükröz az „Az idegen” című mű. A főhős az elidegenedés és az abszurd életérzés megtestesítője. Élete a jelen pillanatra korlátozódik, emlékek és jövőbeli remények nélkül, valódi emberi kapcsolatok és jelentős feladatok hiányában.

Mindennapjaiban a monotóniában találja meg örömét, és nem kedveli a vasárnapokat, mert azok megszakítják megszokott rutinját. Értékrendje eltér az átlagemberekétől; számára sem a szerelem, sem a karrier, sem a barátság nem fontos. Édesanyját egy idősek otthonába helyezi, és annak temetése során nem érez jelentős fájdalmat.

Meursault mindenben alkalmazkodik a társadalmi elvárásokhoz: hajlandó lenne feleségül venni Marie-t, figyelmesen meghallgatja szomszédját és elfogadja Raymond barátságát.

Meursault bukásának oka

Meursault jogilag bűnös, de a gyilkosság helyett nem az elkövetett bűntett, hanem a társadalmi elvárások elutasítása miatt ítélik halálra. A társadalom azt várja el tőle, hogy tagadja meg önmagát, és hazudjon olyan érzelmekről, amelyek valójában nem léteznek. Meursault azonban nem hajlandó eljátszani ezt a szerepet, nem rejtőzik el ürességét takargató frázisok mögé.

Ennek következményeként a társadalom szörnyetegként kezeli őt, mivel közömbösen viszonyul ahhoz, amit sokan életük értelmeként élnek meg. A bírók fenyegetve érzik magukat, mivel Meursault elutasítja a képmutatásra épülő társadalmi rendszert. Egyes vélemények szerint ebben a helyzetben a mindennapi élet és a gyilkosság közötti határvonal elmosódik.

Halála közeledtével Meursault élete új értelmet nyer. A hazugságokkal teli világban idegennek érzi magát, és a természettel való azonosulásban találja meg a boldogságot, így megkérdőjelezve a társadalmi normák és elvárások érvényességét.