Tamási Áron „Ábel a rengetegben” című regénye, amely egy trilógia nyitó darabja, egy szegény fiatal fiú, Ábel felnőtté válásának kalandjait tárja elénk. Ábel a Hargita sűrű erdeiben vállal erdőpásztori munkát, ahol számos különleges helyzettel kell szembenéznie. Kitartó fegyelemmel és bátor elszántsággal száll szembe a környéken fosztogató rablókkal. A sikeres küzdelmek után Ábel megfogadja, hogy egész életében a szegények és a társadalom peremére szorultak védelmezője lesz.
Szereplők:
Szakállas Ábel;
Szakállas Gergely, Ábel édesapja;
Ábel édesanyja;
Dávid Pali bácsi;
Főbarát,
Páter gvárgyián;
Márkus, fiatal barát;
Furtunát, barát;
Bankigazgató;
Banki pénztáros;
Fuszulán, rabló;
Surgyélán,
csendőrrabló;
Csendőrök
Műfaja: regény. A mű négy fejezetből áll.
Helyszínek: Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán.
Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló röviden
Az 1920-as évek Erdélyében járunk, ahol a székely Szakállas család mindennapjait követhetjük nyomon. Az édesanya otthon marad fiával, Ábellel, miközben az apa, Gergely, aki erdőpásztorként dolgozik, hetente egyszer-kétszer tér csak haza. A történet kezdetén Gergely egy nyulat hoz a családnak, amit Ábel tréfásan saját zsákmányának nevez. A nyúlvacsora után az apa váratlan hírt közöl: Ábel a Hargita erdeiben fog munkát kapni erdőpásztorként.
Bár Ábel vegyes érzelmekkel fogadja az ötletet, végül beletörődik. Új otthona egy szerény faház lesz, ahol egy kutya, Bolha, egy kecske, egy macska és két tyúk társaságában kezdi meg életét. Az első éjszaka ijesztő tapasztalatokkal telik, de másnap az igazgató útbaigazítja a feladatairól, és elmondja, hogy a kidőlt fákat eladhatja.
Röviddel ezután Ábel öt láda fegyvert és lőszert talál az erdőben. Két puskát és néhány töltényt magának tart meg, a többit elrejti. Kipróbál egy bombát is, amely rengeteg fát kidönt, amit később sikeresen értékesít.
Barátai, köztük egy főispán és egy kocsis, meglátogatják, de a vidám hangulatot megtöri, amikor Ábel rájön, hogy a barátai nem fizettek a fáért. Végül Márkus visszatér, és közli, hogy a fa árát befizették a bankba, de Ábel rájön, hogy Fuszulán csapdába csalta. Az igazgatóval együtt elfogják a csalót.
A helyzet tovább bonyolódik, amikor egy szigorú csendőr, Surgyélán, megérkezik, hogy Ábelt védje a bosszútól. Bár ellenséges viszony alakul ki közöttük, Surgyélán Ábelt ápolja, amikor az megbetegszik, de közben titokban megeszi a kecskét. Ábel apja szomorú hírrel érkezik: édesanyja elhunyt.
A történet végén Márkus prédikál a bűnről, majd másnap meghal. Két betyár önként feladja magát. Ábel úgy dönt, felmond, és kutyájával, Bolhával elindul, hogy az országot járva az elnyomottak ügyét szolgálja.
Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló fejezetenként
1. fejezet
Az 1920-ban, Erdély Románia általi átvételének időszakában játszódik a történetünk, ahol a 15 éves Szakállas Ábel éli mindennapjait Csíkcsicsóban, egy kis káposztatermelő faluban. Apja, Szakállas Gergely, egy középbirtokossági erdőpásztor, aki csak ritkán látogat haza, amikor a családnak szüksége van ellátmányra. Egy napon Gergely egy ritka ajándékkal, egy nyúllal tér haza, de látogatásának valódi célja, hogy bejelentse: Ábel erdőpásztori állást kapott a Hargitán.
Ábel először megrémül az elképzeléstől, hogy egyedül éljen egy elhagyatott házban az erdőben, de végül beleegyezik a szülei döntésébe. Másnap apjával útra kelnek, magukkal visznek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát is. Az új lakhelyén Ábel talál egy kutyát, akit Bolhának nevez el. Miután megérkeznek, az apa visszaindul, magára hagyva Ábelt a rengetegben, aki az első éjszakát nehéznek találja, de a kutya bátorítása erőt ad neki.
A következő napon a helyi bank igazgatója érkezik meg, és ismerteti Ábel feladatait: a fiú feladata lesz a fa értékesítése és a bevétel kezelése, amiért havi ötszáz lejt kap majd. Az igazgató azt is közli, hogy a szél által kidöntött fákat Ábel saját hasznára adhatja el. Néhány nap múlva bútorokat küld Ábelnek, amiket Dávid Pali bácsi szállít. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de fizetés helyett olvasnivalókat ad cserébe, amit Ábel elfogad.
Az erdőben tett felfedezőútjai során Ábel rejtett fegyverekre és bombákra bukkan, melyeket napokig robbantgat. A kidőlt fákat pedig eladja, így még többet keres. Pali bácsi rendszeresen látogatja, és különféle olvasmányokkal, mint Nick Carter-füzetek, kalendáriumok, regények és versek, látja el Ábelt, aki örömmel tölti idejét olvasással. Közben gyakoriak a szülei látogatásai, akik felkeresik őt a Hargitán. Így telnek a napok és hetek, míg Ábel egyre inkább beletanul az új életébe, miközben szülei látogatásait mindig boldogan fogadja.
2. fejezet
A Hargitán az időjárás egyre hűvösebbé válik, ami Ábel hangulatára is rányomja bélyegét. A fiút levertté teszi a napfény hiánya és a hideg, miközben az erdőpásztori munkája is elcsendesedik, egyre kevesebb látogató érkezik fáért. Az így nyert szabadidőt Ábel olvasásra fordítja, ami egyre inkább magával ragadja.
Egy napon azonban három barát keresi fel: páter Gvárgyián, Furtunát és Márkus. A szerzetesekkel töltött idő alatt Ábel szoros barátságot köt velük, különösen a tábori papként szolgáló főbaráttal, aki megtanítja a fegyverhasználatra, ugyanakkor elítéli és elégeti Ábel istentelennek tartott Nick Carter-füzeteit.
A szerzetesek mély benyomást gyakorolnak Ábelre, annyira, hogy éjszakai álmaiban is visszatérnek hozzá. Pár nappal később Márkus újra megjelenik, és erkölcsös olvasmányokat hoz, amelyek szentek életét mesélik el. Ekkor saját történetét is elmeséli, hogyan vált árvává, majd lett szerzetes. Nem sokkal később Fuszulán, egy román férfi, érkezik, aki több szekérnyi fát vásárol Ábeltől. Néhány nappal később visszatér, azzal az ígérettel, hogy a jövőben a pénzt a bankba fizeti be, és nyugtát kér cserébe a fáért. Ábel gyanakvóan kezdi megpakolni a szekereket.
Miközben a munka folyik, megjelenik a bankigazgató is, és leleplezi Fuszulánt, aki hamis nyugtát használt, így csalása napvilágra kerül. Az igazgató megkötözi a férfit, és magával viszi. Másnap a banki pénztáros és egy csendőr érkezik Ábelhez a Hargitára, ami jelentős változást hoz az addigi magányos életébe.
3. fejezet
Ábel rossz híreket kap a pénztárostól: kiderül, hogy Fuszulán, a szökevény rabló megszökött. Az elfogáskor ugyanis a lábát nem kötözték meg, így felrúgta az igazgató szekerét, amely az árokba borult, és mindkettőjüket magával rántotta. Az igazgató megsérült, Fuszulán pedig elmenekült. A pénztáros ezért hozott magával egy csendőrt, Surgyélánt, aki segítséget nyújthat a bűnöző elfogásában, ha visszatérne a Hargitára. Ábel legnagyobb bánatára Surgyélán vele marad, hogy elkapja Fuszulánt.
Kettőjük együttélése nem sok jót ígér: Surgyélán beköltözik Ábel ágyába, és elfogyasztja az összes élelmet. Egy reggel kiderül, hogy a kecske nem ad tejet, a két tyúkot pedig róka falta fel. Surgyélán dühében vadászni indul, és lelő egy sast, amely azonban csak megsérül, és halált okoz Ábel macskájának; Bolha, a kutya pedig egyik szemére megvakul.
A sérült sast megsütik, és bár Ábel tudja, hogy a hús nem ehető, a csendőr kényszeríti, hogy megegye. Ennek következtében Ábel egy hétig ágyhoz kötött betegen fekszik a mérgező sashús miatt. Távollétében Surgyélán teljesen átveszi az irányítást: megsüti és megeszi a kecskét, majd elüldözi Bolhát.
Nem sokkal később Fuszulán újra felbukkan, de Surgyélán, ahelyett, hogy elfogná, társául szegődik, és együtt menekülnek tovább. Ábel egyedül marad, állatok nélkül, és szembesül azzal, hogy édesanyja súlyos beteg. Surgyélán távozása azonban nem hagy nyomot Ábel szívében – inkább megkönnyebbüléssel tölti el.
4. fejezet
A tél beköszöntével Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek a Hargitán, ám egy napon váratlan látogató érkezik: megjelenik az édesapja. Ábel elmeséli apjának a Surgyélánnal megélt kalandokat, és szembesül a fájdalmas hírrel: édesanyja elhunyt. A hír mindkettőjüket mély szomorúságba taszítja, de a közös gyász segít enyhíteni a fájdalmukat. Így folytatják életüket a hargitai házban.
Egy este azonban váratlanul betoppan két régi ellenségük, Surgyélán és Fuszulán. Ábel és az apja megriadnak, de azt tervezik, hogy leitatják a két férfit. Azonban Ábel apja maga is túlzásba viszi az italozást, és majdnem nekiront a rablóknak. Végül a betolakodók távoznak, így elkerülhető a konfliktus.
Másnap Ábel és apja a bankhoz sietnek, hogy jelentést tegyenek az igazgatónak a rablók visszatéréséről, de a bankigazgatónak nem sikerül őket elfogni. A két férfi visszatér a hargitai otthonukba. Később Ábel ellátogat a szerzetesekhez, ahol megtudja, hogy Márkus beteg. Mivel Márkusnak, aki tüdőbajjal küzd, friss hegyi levegőre van szüksége, Ábel elviszi őt a rengetegbe. Egy ideig hárman élnek együtt: Ábel, az édesapja és Márkus. Tavasszal azonban az édesapa visszatér Csíkcsicsóba, hogy megművelje a földeket.
Nem sokkal az apja távozása után Surgyélán és Fuszulán ismét felbukkannak. Márkus Istenről és a megváltásról beszél nekik, ami olyan mélyen érinti a két rablót, hogy végül önként feladják magukat a hatóságoknak. Röviddel ezután Márkus tüdőbajban elhunyt. Ábelt mélyen megrázza barátja halála, és elhatározza, hogy új életet kezd.
Márkus temetésén rálel rég elveszettnek hitt kutyájára, Bolhára, és elhatározza, hogy együtt indulnak útnak. A regény zárásaként Ábel búcsút vesz apjától e szavakkal: „Elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt.”
