Nikolaj Gogol korszakos jelentőségű elbeszélése, A köpönyeg (Шинель), amely először 1842-ben jelent meg, a Pétervári elbeszélések gyűjteményében vált ismertté. Ez a mű nemcsak az orosz irodalomra gyakorolt mély hatást, hanem az irodalomtörténet egyik legikonikusabb idézetét is ihlette: Dosztojevszkij szerint „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk ki.” Az elbeszélés, amely mára számos nyelven hozzáférhető, az irodalmi világ…
Szereplők: Csöre (Pösze), hivatalos nevén „Állami Árvácska”, állami gondozott „Kedvesanya”, „Kedvesapa”: Dudásné Rozi és Dudás, Árvácska első nevelőszülei Miska, Jóska, Rózsika, Julika, Marika: Dudásék saját gyerekei Rokon házaspár Kadarcs István: a szomszéd gazda „Nagysága”: módos hölgy a Gyermekvédő Ligánál Szennyes Ferenc és Szennyesné, Zsaba Mári: Árvácska második nevelőszülei Zsófi: szolgáló Szennyeséknél Az öreg takács: Zsaba…
Szereplők: Ekdal család: Hjalmar: Fényképész, de munkáját leginkább felesége végzi helyette. Munkakerülése, oppurtunizmusa, kisszerű hazugságai miatt szánalmas életet él, képzeletébe menekül a valóság elől Gina: Hjalmar felesége, kemény munkával igyekszik fenntartani a családi idill látszatát. Egyszerű, tanulatlan nő és mivel nem tudja jól kimondani az idegen szavakat, sokszor komikussá válik. Hedvig: Gina és Hjalmar lánya, de biológiailag az öreg…
Emily Brontë egyetlen regénye: az „Üvöltő szelek” időtálló mestermű az irodalom történetében. Emily Brontë, a 19. századi brit irodalom egyik legjelentősebb alakja, mindössze egyetlen regényt hagyott az utókorra, mégis örökre beírta magát az irodalomtörténetbe. Az Üvöltő szelek című mű 1847-ben, Ellis Bell álnéven jelent meg, és már megjelenésekor megosztotta az olvasókat. Különleges elbeszéléstechnikai megoldásai azonban…
Párizs ad otthont Émile Zola „Nana” című regényének, amely hasonló társadalmi környezetben játszódik, mint Honoré de Balzac „Elveszett illúziók” című műve. Mindkét történet a főváros előkelő társaságában, színészek, politikusok, újságírók és prostituáltak körében bontakozik ki. Zola regényének központi alakja Nana, egy magas rangú örömlány, aki gazdag támogatói révén megengedheti magának a fényűző életmódot, távol a…
Szereplők: Szilveszter Szilveszter felesége Szilveszter gyermekei Szilveszter anyja egy kocsis egy rabló Szilveszter keresztanyja egy koldusasszony egy öregúr az öregúr fia egy falubeli pap egy falubeli földesúr egy nyomdász egy börtönőr Szilveszterék szomszédasszonya a király egy hóhér Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló Egy férfi életének története, aki két gyermekkel és feleségével küzd az élet nehézségeivel…
Szereplők: Dr. Mathilde von Zahnd – ideggyógyász három ápolónő három ápoló Richard Voss – detektívfelügyelő Herbert George Beutlet – NEWTON Ernst Heinrich Ernesti – EINSTEIN Johann-Wilhelm Möbius Oscar Rose – misszionárius Lina Rose – felesége a három Möbius fiú (Adorf-Freidrich, Wilfred-Kaspar, Jörg-Lukas) rendőrök Dürrenmatt: A fizikusok olvasónapló A drámai események a „Les Cerisiers” nevű privát…
A művet nem szövi át regényszerű cselekmény. Az alkotás tárgyilagos leírásokon keresztül tárja fel a pusztai cselédség életének általános, mindenki számára jellemző vonásait, és így a hazai nagybirtokrendszer sajátosságait is bemutatja, mindezt az író saját emlékeivel színesítve. Az elbeszélt történet rávilágít az életforma változatlanságára és merevségére, ugyanakkor – az életrajzi szinten – mégis történik változás:…
Szereplők: gróf Buttler János Bernáth Zsiga báró Dőry István Horváth Piroska Horváth Miklós Dőry Mária Szucsinka plébános az ezermester Vidonka Mikszáth Kálmán: Különös házasság olvasónapló A regény központi alakja gróf Buttler János, aki diáktársával, Bernáth Zsigával együtt indult haza a sárospataki kollégiumból. Útjuk során megpihentek báró Dőry István olaszröszkei birtokán, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Hazatérve…
Dante Alighieri életművének csúcspontja az „Isteni színjáték” című elbeszélő költemény, amelyen 1307-től egészen halálának évéig, 1321-ig dolgozott. Az eredeti cím, „Commedia” a tragédiától eltérő szerkezeti felépítésre utal, amely kezdeti akadályok után végül derűs lezáráshoz vezet, egyszerű és közvetlen nyelvezettel, ellentétben a tragédia emelkedett stílusával. A „divina”, azaz „isteni” jelzőt később, Giovanni Boccaccio fűzte a mű…
