Eötvös József: A falu jegyzője olvasónapló

Eötvös József: A falu jegyzője olvasónapló

Eötvös József: A falu jegyzője szereplők:

Tengelyi jegyző
Tengelyiné
Vilma, a lányuk
Réty alispán
Rétyné
Ákos
Nyúzó főbíró
Macskaházy ügyvéd
Czifra
Viola
Violáné
Peti cigány
Kislaky
Kislakyné
Zátonyi
Sóskuty
Vándory
Völgyesi
Főispán

Eötvös József: A falu jegyzője olvasónapló

A 19. század közepén a magyar társadalom egyik legreakciósabb eleme a nemesi vármegyei rendszer volt. Ezen a társadalmi berendezkedésen Eötvös József is élesen bírált. 1844-től kezdődően Eötvös a centralista beállítottságú Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjaként működött, ahova később Kemény Zsigmond és Madách Imre is csatlakozott. Eötvös ezen a fórumon publikálta epikus művét, amely a vármegyei rendszer és a feudalizmus ellen emelt szót.

A regény egy vadászjelenettel nyit, amely később a történet allegóriájává avanzsálódik; Tengelyi Jónás szenvedéseit és Viola párhuzamos üldöztetését állítja előtérbe. A mű záró fejezetében, amikor Violát elfogják, a történet a Tiszarét melletti Törökdombon teljesedik ki. A Tisza látványa keretezi az egész művet: kezdetben az egyhangúság jelképeként, míg a befejezésben Petőfi ódai hangvételében zárul, jelezve: „virulni fogsz!”

A narratíva egy képzeletbeli helyszínen, az „Alföld egyik megyéjében, Taksony megyében” bontakozik ki. A központi szerepet betöltő Porvár városa nevével hűen tükrözi a település karakterét. Tengelyi Jónás lakóhelye, Tiszarét is egy jellegzetes alföldi falu.

A falu legimpozánsabb épülete a jegyző háza, amely zöld venyigével befont, szerény, mégis tiszta udvarral büszkélkedhet; egyfajta színfoltként hat a magyar rónaság egyhangú tájképében. A regény során a végtelenül unalmas alföldi táj és a német városok, Heidelberg valamint Göttinga kontrasztjaként jelennek meg, ahol a fiatal Réty és Tengelyi, valamint Vándory korábbi életútja is zajlott.

A regény szereplői éles vonalak mentén oszlanak meg: pozitív és negatív karakterek csoportjaira. Az előbbi csoport tagjai egyértelműen megkülönböztethetők, míg az utóbbiak közül az ingadozó vagy bizonytalan személyek a történet végére gyakran a jó oldalra állnak.

Az író a karakterek elkülönítését elősegíti a beszélő nevek használatával, mint például a lágy, zenei hangzású Tengelyi Jónás, Vándory Boldizsár és Völgyesy. Ezzel szemben a negatív szereplők között olyan karaktereket találhatunk, mint Macskaházy ügyvéd, Nyúzó Pál főbíró, vagy Karvaly Ágoston várnagy, akiknek nevei már önmagukban is jelzések.

A regény szereplői jellemzően néhány markáns, társadalmi helyzetük által meghatározott tulajdonsággal bírnak. Eötvös József nem az összetett belső lelkiállapotok ábrázolására törekedett, inkább a jellemző típusok felvázolására koncentrált.

A történet elején a pozitív karakterek száma korlátozott. A két főhős, az igazságért küzdő Tengelyi és a szabadságért harcoló Viola alkotják a vezéregyéniségeket. Kezdetektől támogatja őket Vándory lelkész, Peti cigány és Liptákné. Ahogy a történet halad előre, hozzájuk csatlakoznak a fiatalok, akik az értékrendjük tisztulásával nemcsak életcéljukat, hanem szerelmi boldogságukat is megtalálják: Réty Ákos Tengelyi Vilma mellett, és Kislaky Kálmán Réty Etelka oldalán.

Az ellenállás vezéralakjai a nemesi vármegye tisztviselői, akiket politikai és személyes érdekek hajtanak. Olyan vezető figurák, mint Rétyné, Macskaházy és Nyúzó Pál, a hatalommal való visszaélés és korrupció megtestesítői. Kezük műve a kegyetlenség és a hétköznapi bűnözés, melyek révén kapcsolatba kerülnek az alvilág képviselőivel, mint Cifra Jancsi és Üveges Jancsi.

Ezzel szembeállítva Tengelyi Jónás, a főhős, az elvi szilárdság és erényesség ikonja. Makulátlan becsülete és puritán jellemvonásai révén kitűnik környezetéből, amely tragikus sorsához vezet.

Gróf Marosvölgyi főispán szerint Tengelyi Jónás, a „Magyarországon sehová sem való” romantikus alak, gondolataival fél századdal előzi meg korát, ami Don Quijote sorsára emlékeztet. Tengelyi bárhová is lép, világjobbító szándékkal teszi, legyen az akár egy falusi jegyzőség. Karakterében felfedezhetők Eötvös József egykori nevelője, Pruzsinszky József jellemvonásai is, aki a felvilágosodás és a francia forradalom ideáljait közvetítette felé.

A második fejezetben az író részletesen ábrázolja Tengelyi karakterének kialakulását. Egy szeretetteljes, de szigorú valláserkölcsi nevelést kapott lelkész édesapjától, aki az antik hősök, mint Plutarkhosz ideáljait állította példaként elé.

Tengelyi Jónás, a németországi tanulmányok után Pestre érkezett, ahol joggyakorlatot folytatott, mielőtt hősies, ám tragikus életútjába kezdett. Az elnyomottak jogait védelmező ügyvéd, politikai jelölt, nevelő és gazdatiszt szerepekben igyekezett elveit gyakorlatba ültetni, ám rendszerint mellőzték és félreállították. Végül Tiszaréten jegyzőként kapott állást, ahol már húsz éve töltötte be ezt a pozíciót, amikor a történetünk kezdődik.

Tengelyi és Viola sorsa közös tanulságot nyújt arról, hogy a magyar feudalizmus és a korrupt vármegyerendszer áldozatai lehetnek akár nemesek, akár jobbágyok. Viola, a tehetős jobbágy, a tisztviselők – köztük Nyúzó főbíró erkölcstelensége miatt – visszaélései következtében törvényen kívüli helyzetbe kerül, és betyárságba sodródik.

Tengelyi Jónás különleges adottságai – szorgalma, tehetsége, munkabírása, nemes indulatai és családszeretete – ellenére nem képes saját boldogságát és a nemzeti közösség javát szolgálni, sőt, társadalmi szembenállásra kényszerül. Karaktere és sorsa romantikus színezetű.

Vándory Boldizsár, aki családi indíttatásból és a Göttingai tanulmányok hatására a politikai csatározásoktól távol tartja magát, álnéven éli életét. A világi célok, mint a pénz és a rang iránti vágyakat maga mögött hagyva, szerény és kiegyensúlyozott életet él, sztoikus bölcsességgel teli életfilozófiát vall: „tudni kell élni mindazzal, amit a végzeted adományozott neked”.

Mint református lelkész, szektárius és etnikai megkülönböztetés nélkül, igazán filantróp szellemben támogatja a rászorulókat. Amikor azonban Tengelyiék ügye kritikus fordulatot vesz, ideiglenesen felhagy a semlegességével, így meghatározó szerepet vállal féltestvére életének új irányba terelésében.

Az ellenoldalon Rétyné, született báró Andorházy kisasszony, a háttérből irányít, mint ravasz vezéralak. Jelleme alapmotívuma a rangvágy: egykoron elhagyta szegény szerelmét, és azóta élete folyamatosan sodródik. Férjül Rétyt választotta, és annak anyagi helyzetére alapozva igyekszik visszaszerezni a főnemesi rangot.

Céljai elérése érdekében Rétyné nem riad vissza semmilyen eszköztől, legyen az visszaélések vagy bűncselekményekre való felbujtás. Bűntársa, Macskaházy, aki morálisan és etikailag is gátlástalan, vele együtt tökéletesen kihasználja a vármegyei jog- és intézményrendszert saját céljaikra. Rétyné és Macskaházy intrikái számára a vármegyei rendszer ideális terepet biztosít.

A regény alapkonfliktusát Rétyné és Tengelyi Jónás közötti küzdelem szemlélteti, amely az erkölcs és az érdekellentétek között húzódik. Tengelyi, a falu jegyzője az etikai normákat képviseli, míg a kastély úrnője, Rétyné a saját érvényesülését hajszolja, ezzel kihasználva a megyei gépezetet és szembe kerülve Tengelyivel.

A regény szereplőgárdája átfogóan bemutatja a korabeli magyar társadalom keresztmetszetét, kiemelve a nemesség gyengeségeit és a különböző karakterek ambícióit. A nemesi karakterek között olyanok is vannak, mint Réty Ákos vagy az idősebb Kislaky, akik a gyengeség tipikus példáinak tekinthetők. Krivér főjegyző a kétkulacsos politikát testesíti meg, aki mindenáron hazáját kívánja szolgálni, miközben mindkét oldalon jelen van. Réty alispán politikai szélkakasként és felesége irányítása alatt éli tartalmatlan életét, ami családja felbomlásához vezet.

Kislaky, a volt alispán, az ősök műveletlenségét őrző, hajdani jószívű egyszerűséget képviselő figura. Bántornyi James, a külföldön járt nemes, Széchenyi István karikatúrájaként jelenik meg, aki nincs igazi kisugárzással, és csak az angol kultúra bizonyos elemeit veszi át. A nemesség sötét oldalát Szentvilmosi János képviseli, aki bűnözővé válik, de hűséges marad a vármegyehez, mint pandúr, aki pénzért lelövi az önfeláldozó Violát.

A fiatal nemesek, mint Kislaky Kálmán, kezdetben tékozló életmódot folytatnak, de akár a jövő reménységeivé is válhatnak, ha a nők nemes lelkületével találnak kapcsolatot, és értelmes életet kezdenek élni. Réty Ákos például az anyai örökségére támaszkodva szembeszáll apjával és mostohájával. Völgyesy alügyész, aki a regényben Kölcsey Ferenc alteregójaként és Eötvös József példaképeként jelenik meg, kezdetben a reakció által háttérbe szorítva, következetességével és szívós helytállásával belülről változtatja meg a feudális intézményrendszert.

Eötvös József társadalomképe azokat a társadalmi csoportokat is figyelembe veszi, mint a cigányok és zsidók. Eötvös írt tanulmányokat a zsidók emancipációjáról, amelyek a kölcsönös érdekek elismerését és érvényesülését hirdetik, ami a nemzet egészének javát szolgálja.

Eötvös József hangsúlyozza, hogy a jogrend kiterjesztése, valamint az elnyomás és megkülönböztetés minden formájának felszámolása alapvető fontosságú. Ez a politikai álláspont túlmutat a centralisták célkitűzésein, és Eötvöst a demokratikus fejlődés egyik élharcosává teszi, szellemisége pedig közel kerül Petőfi Sándor eszméihez.

A regény szerkezetileg egy összetett, többszálú narratívát kínál. A bevezető jelenetek és Tengelyi élettörténetének közbeékelése után a cselekmény folyamán fokozatosan bontakoznak ki a szereplők és a körülmények. Az első jelentős csomópont a 14. részben érkezik el, ahol a tisztújító megyegyűlés és az iratlopás eseményei párhuzamosan jelennek meg, kiemelve a történet fő konfliktusait.

Egy kulcsfontosságú jelenetben Viola elfogása és a „rögtönítélő” bíróság ülése a mű egyik drámai csúcspontját jelenti. Viola és Tengelyi sorsa több ponton is keresztezi egymást, például amikor a jegyző a 30. részben gyanúba keveredik. A végső fordulatot több esemény is elősegíti, mint Vándory színrelépése, Üveges Jancsi vallomása, Rétyné öngyilkossága, és Viola önkéntes visszatérése János huszár segítségével.

A regény csúcspontján a két főhős sorsa drámai módon megfordul: Viola meghal, Tengelyit felmentik. A befejezés ellentmondásos: bár egyes szereplők sorsa méltó befejezést kap, az áldozatok tragédiája továbbra is megrázó. A falu jegyzője, Tengelyi, bár nem nyeri vissza teljes életerejét, helyére mások lépnek, és az élet folytatódik.

Eötvös József ügyesen szerkeszti regényét, ahol a történetfordulatok precízen illeszkednek egymáshoz, noha a szerző gyakran alkalmaz egyszerűbb narratív technikákat, mint a rejtőzködés, hallgatózás vagy kihallgatás. Ezek mellett jelentős szerepet kapnak a véletlenek. Eötvös rendszeresen kommentálja a jelenségeket, legyen szó bürokráciáról, igazságszolgáltatásról, politikai eseményekről vagy vallási és nemzetiségi kérdésekről, így nyújt átfogó képet a társadalmi viszonyokról.

Mint a magyar realista regényírás egyik úttörője, Eötvös művét didaktikus szándék, ideális karakterképzés és típusalkotás jellemzi. A nemesi előjogok gúnyolásától kezdve, a karikatúraszerű jelenségeken át, a csattanóra kihegyezett szófordulatokig számos eszközt használ. A hangvétele gyakran szatirikus, olykor enyhébb malíciával, míg a lírai betétek ritkák. Eötvös saját szavával élve: „regényem csak az élet képe akar lenni, s az nem mindig mulatságos.” Az epikus stílus Eötvös korában kibontakozott, és a Kölcsey Parainesisének hatására az író körmondatos, szentenciaszerű, moralizáló előadáshoz vonzódik, melyben személyes megjegyzései is tükrözik az ő saját ars poeticáját.

Eötvös József: A falu jegyzője olvasónapló

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük