Plautus: A hetvenkedő katona olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hét ezelőtt09 perc

Plautus: A hetvenkedő katona olvasónapló

A mű a görög kultúra világában, a pun háborúk idején játszódik, görög szereplőkkel. Főhőse egy katona, bár a háború maga nem jelenik meg a történetben.

A dráma ugyanakkor megalapozza a harsány, buta és öntelt katona karakterét, amely később a reneszánszban, mint a Capitano figura vált ismertté.

A főszereplő mániákus viselkedése és az akaratának másokra való rákényszerítése kulcsfontosságú dramaturgiai elemként jelenik meg, amely komoly súlyt ad a darabnak. Nélküle a mű csupán egy könnyed, felszínes bohózattá válna.

A sznob katonát Münchausen báróhoz vagy Háry Jánoshoz hasonlóan nem létező hőstettekkel henceg, ami tovább fokozza a karakter komikus, de egyben ironikus vonásait.

Szereplők:

Philokomázium (szerelmes nő)
Pleusziklész (szerelmes férfi)
Pirgopolineicész (katona, elrabolja a nőt)
Paleisztro (Pleusziklész szolgája, segít a lányt visszaszerezni a katonától)
szolgák, kurtizán

Készítési dátum: i.e. 204

Plautus: A hetvenkedő katona olvasónapló

Az expozícióban Astrotogus, az élősködő figura dicséri Pyrgopolinicest, akinek neve – „faromboló” – is utal karakterének lényegére, és ezen keresztül ismerkedünk meg a darab főszereplőjével. A kiinduló helyzetet Palaestrio, a szolga ismerteti: korábban Pleusicles ifjú szerelme, Philocasium szolgálatában állt, akit a távol lévő fiú elcsábított. Palaestrio hajóra szállt, hogy értesítse gazdáját, ám kalózok támadták meg, és végül a katona kezére került. Ennek ellenére sikerült levelet küldenie urának, aki Ephesusba érkezett, hogy visszaszerezze szerelmét.

A történet valódi cselekménye akkor kezdődik, amikor Pleusicles az idős Periplectomenus házában száll meg, amely a katonával szomszédos. A két ház közötti rés lehetőséget biztosít arra, hogy a szerelmesek titokban találkozzanak. A helyzet komikumát fokozza, hogy Sceledrus, a katona egyik szolgája felfedezi a lány jelenlétét a szomszédos házban, de Pleusicles, Periplectomenus és Palaestrio meggyőzik arról, hogy csupán Philocasium ikertestvérét látta. Az átjáró és a félreértések sorozata adja a darab szituációs komikus alapját.

Az ifjú Pleusicles aggódik, hogy terhet jelent az idős Periplectomenus számára. Ekkor Palaestrio, a szolga, egy ügyes tervvel áll elő: megbíznak egy női személyt, aki „testével tartja el magát”, hogy eljátssza Periplectomenus feleségét, aki beleszeretett a katonába. Palaestrio abban reménykedik, hogy az új szerelmi szál hatására a katona lemond majd Philocasiumról.

A szolga ezt követően átadja a katonának a „bérelt nő” üzenetét és egy gyűrűt ajándékként, amitől a katona azt hiszi, hogy valóban egy hölgy szívét hódította meg, és próbál megszabadulni a lánytól. Palaestrio tanácsára a katona vagyont ajánl fel Philocasium számára, hogy végleg eltávolodjon tőle. A katona végül beleegyezik, és még Palaestriot is felszabadítja, miközben a lány szerelmével együtt hajóra száll és távozik.

A történet csúcspontja, amikor Periplectomenus rajtakapja a katonát a „bérelt feleséggel”, és ennek következtében alaposan elveri őt. A végkifejletben a katona magából vonja le a tanulságot, és megjavul. Az események sorozata remekül tükrözi a cselvígjáték műfajának jellegzetességeit, különösen az alaptörténet bonyolult szövevényét és a karakterek közötti helyzetkomikumot.

Plautus vígjátéka Menandrosz műveire épít, és ez a megközelítés alapozza meg a későbbi komédiaírók „sablonját”. A helyzetkomikum gyakran félreértéseken és személycseréken alapul, mint amikor a lányt ikertestvérének nézik. A karakterek hasonlítanak a commedia dell’arte vagy akár Molière híres alakjaihoz: a hencegő katona, a szerelmes fiatalok, az agyafúrt szolga, a kurtizán és más típusok. A jellemkomikum különösen erőteljes a katona esetében, aki a nagy szájú hencegéseivel és udvarlási próbálkozásaival válik nevetségessé.

A darab nyelve egyszerű és köznapi, gyakran szónoklati elemekkel fűszerezve. Mivel ez a stílus nem illik teljesen a szereplők jelleméhez, hozzájárul a komikus hatások kialakulásához. Az obszcén megjegyzések, amelyek a korabeli közönség számára különösen szórakoztatóak voltak, szintén fontos részei a mű komikus vonásainak.