Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló 1.rész

Olvasónaplók, verselemzések3 hét ezelőtt3 hét ezelőtt035 perc

Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló 1.rész

A történet, melynek alapját valós események képezik, 1827 decemberében vette kezdetét, amikor a Gazette des Tribunaux részletes beszámolót közölt Antoine Berthet peréről. Berthet, egy vidéki patkolókovács tehetséges fia, kezdetben papnak készült, ám négy év szemináriumi tanulmányait követően elhagyta az intézményt, és egy gazdag nemesi családnál vállalt nevelői munkát.

Néhány hónap múlva kapcsolatba került a családasszonnyal, Michoud-néval, akivel viszonyt kezdett. A titkos viszony végül a férj által történő elbocsátáshoz vezetett. Berthet ezután visszatért a szemináriumba, de nem sokkal később újra nevelői állást fogadott el a Cordon-kastélyban, ahol ismét túl közel került a ház kisasszonyához, és emiatt ismét el kellett hagynia a munkáját.

A papnövödként elszenvedett kudarcáért Michoud-nét tette felelőssé. 1827. június 22-én, egy nagymise alatt rálőtt a nőre, aki ugyan túlélte a merényletet, de Berthet-t azonnal elfogták. Az emberölési kísérlet és szentségtörés vádjával bíróság elé állították, és halálra ítélték. Végül 1828. február 23-án, Stendhal szülővárosában, Grenoble-ban hajtották végre a kivégzését.

Szereplők:

Julien Sorel
De Rênalné
De Rênal
Mathilde de La Mole
Valenod

Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló 1.rész

Első fejezet – Egy kisváros

A történet a kitalált dél-franciországi Verriéres kisvárosában kezdődik, ahol a szerző rövid bevezetője révén az olvasók megismerkedhetnek a település életével és annak jellegzetes lakóival. Kiderül, hogy a város polgármestere, de Rénal már 15 éve tölti be tisztségét, és hogy korábban nem keveset tett azért, hogy eltávolíttassa a helyi ács, Sorel fűrészmalmát a saját kertjéből.

Második fejezet – Egy polgármester

A második fejezetben de Rénal, családjával együtt, az általa építtetett sétányon sétál. A beszélgetés során a férfi megosztja feleségével aggodalmait, miszerint a nemrégiben városukban járt párizsi követ, Appert, rossz fényben tüntetheti fel Verriérest. Különösen mérges az idős plébánosra, Chélan abbéra, akit felelőssé tart a településről alkotott negatív képért.

Harmadik fejezet – A szegények java

A harmadik fejezetben a családi beszélgetést az idősebb fiú csínytevése zavarja meg. De Rénal határozottan kijelenti, hogy nevelőt alkalmaz a gyerekek mellé, és már ki is szemelte a feladatra Julien Sorel-t, az ács 19 éves papnövendék fiát. A polgármester felesége egyetért férje döntésével és támogatja szándékát.

Negyedik fejezet – Apa és fia

A negyedik fejezetben de Rénal felkeresi Sorelt, és előterjeszti neki ajánlatát, amely évi 300 frankot és teljes ellátást biztosít Julien számára. Az ács örömmel fogadja a javaslatot, mivel fia, aki sosem segített a testvéreinek fát vágni, és csak a tanulásra és olvasásra összpontosított, már régóta terhére volt. Ennek ellenére Sorel úgy dönt, hogy még beszél a fiúval, mielőtt véglegesen elfogadná az ajánlatot.

Ötödik fejezet – Alkudozás

Az ötödik fejezetben, „Alkudozás” címmel, kiderül, hogy Sorel csupán azért látogatott el a polgármesterhez, hogy növelje fia, Julien bérét. Másnap sikerült elérnie, hogy a fiú éves fizetése 400 frankra emelkedjen, majd hazatérve azonnal elküldte őt de Rénalékhoz. Julien a templomot is útba ejtette, majd nehezen, de végül elindult új otthona felé.

Hatodik fejezet – Szorongás

A történet a „Szorongás” című hatodik fejezettel folytatódik, amelyben Julien rettegve érkezik a kert kapujához, és nem mer belépni. Ekkor találkozik de Rénalnéval, aki éppen kilépett a házból. A fiút lenyűgözi az asszony szépsége, de Rénalné is hamar megszereti őt, amikor látja, hogy Julien kedvesen bánik a gyerekekkel, és fejből idéz egy bibliaszakaszt latinul.

Hetedik fejezet – Választás és vonzódás

A „Választás és vonzódás” című hetedik fejezetben Julien tudása mindenkit elbűvöl. A gyerekek imádják őt, a nőcselédek szíve pedig hevesebben ver érte. Azonban Julien nehezen érzi jól magát az úri társaságban. Amikor de Rénalné megtudja, hogy a fiúnak kevés fehérneműje van, felajánlja, hogy vesz neki, de Julien büszkén visszautasítja az ajánlatot, anélkül, hogy tudná, ezzel máris meghódította a háziasszony szívét.

Nyolcadik fejezet – Kis események

A „Kis események” című nyolcadik fejezetben de Rénalék cselédje, Elisa örökséget kap, és bejelenti, hogy Julien felesége szeretne lenni. Chélan abbé is próbálja rávenni a fiút a házasságra, de Julien elutasítja, mivel már a jövőbeli tervei körvonalazódnak. Eközben de Rénalék vidéki birtokukra, Vergybe utaznak, és Julien is velük tart. Annak ellenére, hogy de Rénalné próbálja tartózkodóan kezelni a fiút, érzései mást súgnak.

Kilencedik fejezet – Falusi este

A történet kilencedik fejezetében, „Falusi este” címmel, Julien észreveszi de Rénalné túlzott visszafogottságát, és elhatározza, hogy megtöri az asszony ellenállását. Vacsora után bátran megfogja kezét, és bár nem érez iránta szerelmet, a siker érzése elragadja. Másnap, miközben a cselédek a szalmazsákokat tömték, Julien megtudja, hogy titkos fényképét talán felfedezhetik. Aggodalmában de Rénalnét kéri meg, hogy segítsen neki. A fénykép Napóleont ábrázolt, és ha előkerült volna, politikai nézetei nyilvánosságra kerültek volna, ami rossz fényt vethetett volna rá.

Tizedik fejezet – Bátorság és némi szerencse

A tizedik fejezet, „Bátorság és némi szerencse” című részben de Rénal úr kritikája után Julien fenyegetően felmond, ami megijeszti a polgármestert, attól tartva, hogy Julien a riválisa, Valenod oldalára áll. A polgármester azonnal 600 frankra emeli Julien bérét, és három nap szabadságot ad neki.

Tizenegyedik fejezet – Egy másik este

A „Egy másik este” című tizenegyedik fejezetben Julien továbbra is haragszik de Rénalra, és éjszaka szenvedélyesen csókolgatja felesége karját. De Rénalné életében először érez valódi szerelmet, azonban a házasságtörés gondolata elriasztja, ezért úgy dönt, hidegen fog viselkedni a fiúval. Ez a döntés azonban betegséghez vezet.

Tizenkettedik fejezet – A látogatás

A történet a „Látogatás” című tizenkettedik fejezettel folytatódik, ahol Julien kihasználja szabadságát, és elutazik, nem törődve azzal, milyen fájdalmat okoz ezzel de Rénalnénak. Útja során egy hegyi barlangban pihen meg, majd felkeresi fakereskedő barátját, Fouquét, aki évi 4000 frankos üzleti ajánlatot tesz neki. Julien azonban elutasítja az ajánlatot, nagy jövőbeli terveire hivatkozva.

Tizenharmadik fejezet – Áttört harisnya

A „Áttört harisnya” című tizenharmadik fejezetben de Rénalné új ruhákat készíttet, és ennek Derville is felfigyel, észrevéve, hogy unokahúga szerelmes. Julien eközben elhatározza, hogy szeretőjévé teszi de Rénalnét, hogy később, ha kritikák érik nevelői állása miatt, legyen mivel magyarázkodnia. Ezután hevesen vall szerelmet de Rénalnénak.

Tizennegyedik fejezet – Az angol olló

Julien alaposan kidolgozott haditervet készített de Rénalné meghódítására. Aznap Maugiron alprefektus érkezett vendégül, és a beszélgetés során Julien túlzottan vakmerően próbált közeledni de Rénalnéhoz, amiért az asszony később rendre utasította őt. A visszautasítás elkeserítette Juliént, aki végül hazautazott Verriéres-be.

Tizenötödik fejezet – Kakaskukorékolás

A történet a „Kakaskukorékolás” című tizenötödik fejezettel folytatódik. Julien, miután kidolgozott egy tervet de Rénalné meghódítására, aznap is próbálkozott, de Maugiron alprefektus látogatása közben túl vakmerően közelítette meg az asszonyt. De Rénalné nem fogadta jól a közeledést, és később rendre utasította Juliént. Az esemény szomorúságba taszította a fiút, aki visszatért Verriéres-be.

Másnap Julien újult erővel tért vissza, és minden elővigyázatosságot félretéve közölte de Rénalnéval, hogy hajnal kettőkor meglátogatja. Bár az asszony „gyalázatnak” titulálta a javaslatot, Julien nem törődött a visszautasítással, és később elmondása szerint sikerült meggyőznie az erkölcsös nőt.

Tizenhatodik fejezet – Másnap

A tizenhatodik fejezet, „Másnap” címmel, azt mutatja be, hogy Julien éjszakai látogatásai de Rénalnénál rendszeressé váltak. Bár a tízéves korkülönbség aggasztotta az asszonyt, Julien megnyugtatta őt szerelmével. Derville-né próbálta figyelmeztetni barátnőjét a kapcsolat veszélyeire, de hiába. Végül de Rénalné elhagyta Vergyt.

Tizenhetedik fejezet – A polgármesterhelyettes

A tizenhetedik fejezet, „A polgármesterhelyettes” című részben Julien felfedi de Rénalné előtt politikai nézeteit, mintha csupán egy baráttól hallotta volna őket. Az asszony, aki ellenkező politikai állásponton van, megismerteti Juliannal saját gondolatait. Eközben kiderül, hogy a helyi választásokon de Moirod, egy gazdag és befolyásos úr, indul a polgármester-helyettesi címért.

Tizennyolcadik fejezet – A király Verriéres-ben

A történet a tizennyolcadik fejezetben, „A király Verriéres-ben” címmel ér el tetőpontjára. Szeptemberben a király Bray-le-Haut-ba látogatott, hogy Szent Kelemen földi maradványai előtt tisztelegjen, és útja során Verriéres-t is érintette. De Rénalék hazautaztak, hogy előkészítsék a fogadást. A helyiek körében nagy felháborodást keltett, hogy Julien, a paraszti származású fiatalember díszőrség tagja lett, és még azt a megtiszteltetést is megkapta, hogy Chélan abbé, az agde-i püspök és 23 plébános társaságában elkísérhette a királyt Bray-le-Haut-ig.

Tizenkilencedik fejezet – Gondolkodni gyötrelem

A történet a „Gondolkodni gyötrelem” című tizenkilencedik fejezettel folytatódik. Julien hazatérésekor váratlan helyzet áll elő: a legkisebb fiú, Stanislas-Xavier megbetegedett, és de Rénalné magát okolja a történtekért, elhatározva, hogy mindent bevall férjének. Julien azonban rávette, hogy ne tegye meg ezt, mivel ezzel tönkretehetné mindannyiuk életét. Az asszony beleegyezett, hogy cserébe Julien mindenben engedelmeskedik neki. Közben Elisa, miután rájött, hogy saját úrnője csábította el szerelmét, Valenod segítségével névtelen levelet küldött de Rénalnak.

Huszadik fejezet – Névtelen levelek

A történet a „Névtelen levelek” című huszadik fejezettel folytatódik. Julien és de Rénalné ezen az éjszakán nem találkoztak, azonban másnap Julien levelet kapott az asszonytól. A nő azt kérte tőle, hogy írjon egy hasonló névtelen levelet, amelyet ő majd bemutathat férjének, így próbálva bizonyítani ártatlanságukat.

Huszonegyedik fejezet – Beszélgetés egy férjjel

A „Beszélgetés egy férjjel” című huszonegyedik fejezetben Julien követte de Rénalné utasításait, és egy szövegekből összeállított levelet készített. Az asszony úgy tett, mintha éppen Verriéres-ből érkezett volna, és felháborodva adta át férjének a levelet. A beszélgetés során említést tett Valenod korábbi udvarlásáról, amelyből de Rénal rájött, hogy a névtelen levél valószínűleg Valenod műve lehet. A terv sikeresen végbement, ám a botrányok elkerülése érdekében Julien ideiglenesen elhagyta a várost.

Huszonkettedik fejezet – Így éltek 1830-ban

A „Így éltek 1830-ban” című huszonkettedik fejezetben Julien rövid ideig Verriéres-ben tartózkodott, ahol de Maugiron megpróbálta rávinni, hogy fogadja el Valenod által felajánlott állást, de Julien elkerülte a válaszadást. Valenod még ebédre is meghívta őt, de Julien kitartott amellett, hogy nem hagyja el de Rénalékat. Két hét múlva, mikor a város már pletykált róla, a polgármesterék hazatértek.

Huszonharmadik fejezet – Egy hivatalnok bánata

Verriéres-ben időközben számos esemény zajlott. A polgármester tulajdonában lévő ház árverésére került sor, és egy olasz operaénekes érkezése is figyelemre méltó eseménynek számított de Rénalék háza táján. Valenod intézkedett arról, hogy Elisa, a ház cselédje elhagyja a polgármester családját.

Távozása előtt a lány minden titkot elárult Chélan abbénak, köztük Julien és de Rénalné viszonyát is. Miután az idős pap értesült az ügyről, azonnal utasította Juliént, hogy hagyja el a várost, és utazzon Besançonba, ahol iratkozzon be a szemináriumba. Julien engedelmeskedett a pap parancsának, tartva attól, hogy ha marad, de Rénal, aki eközben újabb provokatív levelet kapott, párbajra hívja Valenod-t.

Huszonnegyedik fejezet – Egy nagyváros

A „Egy nagyváros” címet viselő huszonnegyedik fejezetben Julien megérkezett Besançonba, de nem sietett azonnal a szemináriumba. Először egy kávéházba ment, ahol találkozott Amandával, egy kedves felszolgálólánnyal. Amanda segíteni akart a félénk vidéki fiún, ám a lány szeretőjének váratlan érkezése miatt Julien kénytelen volt távozni. Ezt követően egy fogadóba ment, ahol olcsón ebédelt, és ott átöltözött.

Huszonötödik fejezet – A szeminárium

A történet folytatódik a „A szeminárium” című huszonötödik fejezettel. Julien szorongva indult a szeminárium felé, ahol a kapusnak elmesélte érkezésének okát. A kapus szó nélkül vezette fel őt Pirard abbé szobájába. A helyiség komorsága és az abbé látszólagos szigorúsága olyan erősen megijesztette, hogy elájult.

Miután magához tért, Pirard abbé alapos kérdésekkel faggatta tudásáról. A vizsgálat során kiderült, hogy Julien tudása széleskörű, azonban a teológia egyes területeiről még nem is hallott. Chélan abbé ajánlásának köszönhetően Julien saját cellát kapott, ahová nem sokkal később az őr elvezette.

Huszonhatodik fejezet – Amit a gazdagok nem ismernek

A „Amit a gazdagok nem ismernek” című huszonhatodik fejezetben Julien szorgalma és tudása ellenére kiderül, hogy bár képességei révén büszkesége lehetne az intézménynek, tapasztalatlansága és az a tény, hogy nem vette figyelembe számos fontos szempontot, hátrányt jelentett számára.

A szemináriumban mindenki tökéletes akar lenni, de Julien esetében ez inkább hivalkodásnak tűnt. Ráadásul önálló gondolkodása nem illett egy olyan környezetbe, ahol a vak engedelmesség az elsődleges elvárás. Ennek következményeként társai kiközösítették, és Castanéde abbé, az aligazgató, aki ellenezte Pirard janzenista nézeteit, mindenben próbálta akadályozni őt.

Huszonhetedik fejezet – Az első élettapasztalat

A történet a „Az első élettapasztalat” című huszonhetedik fejezettel folytatódik. Julien, bár igyekezett alkalmazkodni, sosem tudott olyan lenni, mint a többiek.

A paraszti származású fiúk, akik a papi pályát választották, hogy elkerüljék az éhezést, nem értették meg, hogy Juliént nem pusztán a pénz motiválja. Végül Luther Mártonként kezdték csúfolni, és helyzete annyira súlyossá vált, hogy néha már tettlegességig fajultak a dolgok.

Huszonnyolcadik fejezet – A körmenet

A „Körmenet” című huszonnyolcadik fejezetben Juliennek csak Chas-Bernard abbé, a kedves tanár mutatott rokonszenvet. Úrnapja közeledtével, mivel az abbé a helyi székesegyház szertartásvezetője volt, felkérte Julient, hogy segítsen feldíszíteni a templomot. Julien örömmel teljesítette barátja kérését.

Amikor a körmenet elindult a templom felé, Julien felügyelte a rendet az épületben. Egy térdeplő nőt közelebbről szemügyre véve felismerte de Rénalnét, aki ekkor elájult. Derville-né, aki szintén a helyszínen tartózkodott, elküldte őt. Julien távozott, mélyen megrendülve az események hatására.

Huszonkilencedik fejezet – Az első előléptetés

A „Az első előléptetés” című huszonkilencedik fejezetben Julien jó munkája elismeréseként előléptetést kapott Pirardtól. Ettől kezdve ő kérdezte ki társait bibliaismeretből, ami meglepetésére tiszteletet hozott számára. A vizsgák idején Julien kiválóan teljesített, ám a de Frilair vezette bizottság egy csellel, mivel világi irodalmi ismeretei miatt kérdezték, 198. helyre sorolta vissza.

Pirard kedvenc tanítványa a megaláztatásba belebetegedett. Fontos megemlíteni, hogy Pirard és de Frilair között jogi vita folyt, és Pirard de La Mole márki oldalán állt. A riválisok mindent megtettek, hogy ártani tudjanak neki és kiszorítsák pozíciójából. Végül az igazgató megtört, és egy éjszaka folyamán saját kezűleg írott lemondó levelét Juliennel küldte el.

Harmincadik fejezet – Egy becsvágyó ember

A „Egy becsvágyó ember” című harmincadik fejezetben Pirard abbé Párizsba utazott, ahol de La Mole márki egy jövedelmező külvárosi plébániát biztosított számára. Mivel a márkinak szüksége volt egy megbízható titkárra, Pirard abbé Julien nevét ajánlotta. Nem sokkal később Julien egy levelet kapott, amelyben arra kérik, hogy haladéktalanul utazzon Párizsba.

Útja során Chélan abbénál szállt meg, de annak erőteljes kérésére sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy felkeresse de Rénalnét. Julien regényes körülmények között lopózott be a házba, ahol egy egész napot szenvedélyesen együtt töltöttek. Azonban de Rénal hamarosan gyanút fogott, így Julien kénytelen volt sietve folytatni útját Párizs felé.