Apuleius: Az aranyszamár 1. rész olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések4 hét ezelőtt4 hét ezelőtt041 perc

Apuleius: Az aranyszamár 1. rész olvasónapló

A mű több kiadásban is napvilágot látott, a vázlatunkban azonban a Magvető 1963-as változata szolgált alapul. A regény elején Révay József, a fordító rövid bevezetője olvasható a 4-25. oldalak között. Ezt követi Apuleius 11 könyvből álló műve, amelyet a szerző nem címkézett meg külön, csupán számmal jelölte az egyes fejezeteket. A történetet Lucius, az író által megalkotott főszereplő meséli el, mintha ő maga írta volna a művet. A cselekmény központjában Lucius kalandjai állnak, amelyek egy rövidebb történet formájában bontakoznak ki.

Szereplők:

Lucius: a főszereplő, aki szamárrá változik
Milo: a szállásadó
Pamphilé: Milo felesége, hírhedt boszorkány
Fotis: szolgálónő Milo házában
Demeas: Lucius barátja (ő nincs jelen sehol)
Byrrhena: Lucius gazdag nagynénje

Rövid összefoglaló:

Lucius, egy gazdag és kalandvágyó fiatalember Thesszáliába utazik, hogy ügyes-bajos dolgait elintézze, miközben szeretne beavatást nyerni a mágia titkaiba, amely ebben a térségben az élet szerves része. Kalandjai közepette szerelmi viszonyba keveredik egy szolgálóval, akinek úrnője egy híres varázsló. Lucius a szolgálótól kéri, hogy varázsolja őt madárrá, de a varázslat félresikerül: a szolgáló hibás varázsszert használ, és Lucius szamárrá változik, miközben emberi értelmét megőrzi. Szamárként számos kalandon és megpróbáltatáson megy keresztül, míg végül Isis istennő, aki meghallgatja fohászát, visszaváltoztatja őt emberré. Lucius hálából Isisnek szenteli életét, és beavatást nyer a misztériumokba.

A műben számos melléktörténet található, amelyek többsége csak érintőlegesen kapcsolódik a fő cselekményhez, vagy külön fejezetekbe sorolt történeteket alkotnak, melyek részletes tárgyalását a narratíva folytonossága érdekében külön fejezetekben találtam. A fő eseménysor fejezetekre bontása eltér az író által meghatározott beosztástól, egy sajátos struktúrát követve. A könyvben szereplő fejezetcímek és azok tagolása kizárólag a történet könnyebb követhetőségét szolgálják.

Apuleius: Az aranyszamár 1. rész olvasónapló

Út Hypatába

Lucius, a fiatal, gazdag kereskedő és előkelő római család sarja, Demeas barátja ajánlólevelével Thesszáliába, azon belül Hypata városába indul. Az utazás célja a pihenés és a mágia tanulmányozása, amely e tájon különösen mélyen átitatja az emberek mindennapjait.

Még Hypatába érkezése előtt, az úton találkozik két vitatkozó férfival. Lucius, akinek anyai ága egészen a híres Plutarchosig vezet, csatlakozik hozzájuk, és meghallgatja az egyikük, Aristomenes rémisztő történetét Meroe, a boszorkány bosszújáról. A történet egy korábbi ismerős, Socrates kegyetlen halálát meséli el. Lucius, aki vonzódik a mágikus mesékhez, egyre inkább elhiszi a történetet, és megszidja hitetlen társát, aki szkeptikusan fogadja az elbeszélést.

Megérkezés Hypatába

Lucius Hypatában, a város egyik előkelő, de rendkívül fukar polgáránál, Milónál száll meg, aki Demeas rokonaként ismeretes. Annak érdekében, hogy ne rójon anyagi terhet házigazdájára, Lucius szinte minden szívességet visszautasít, és saját magának vásárol élelmiszert. Egy nap a halpiacon összefut egy régi ismerősével, Pythiassal, aki ellenőrként dolgozik. Pythias kifogásolja a hal árát, elveszi tőle, és a halárus előtt, beosztottjaival együtt megsemmisíti azt. Lucius így sem halat, sem pénzt nem kap vissza. Hazatérve Miló kíváncsiságát elégíti ki Demeas és családja iránt.

Egy másik alkalommal, miközben sétál az utcán, Lucius összefut rég nem látott nagynénjével, Byrrhenával, aki gazdagságát egy jómódú házasságnak köszönheti. Nagynénje tanácsolja, hogy kerülje el Miló hírhedt feleségét, Pamphilét, aki boszorkányként ismert. Lucius, aki a mágia iránti érdeklődése miatt vonzódik a titkokhoz, csak látszólag fogadja meg a tanácsot.

Hazatérve Milóhoz, Lucius úgy dönt, hogy Pamphilét – akit házasságtörés miatt nem szeretne közelről megismerni, ráadásul tart is tőle – helyett inkább Fotis, a vonzó szolgálónő közeledését választja. Célja, hogy bepillantást nyerjen a ház úrnőjének mágiájába. Fotisnak nem szükséges külön udvarolnia, mivel ő maga is nyitott a kapcsolat iránt. Ennek eredményeként több szerelmes éjszakát töltenek együtt.

Lucius végül nem kerülheti el Byrrhena nagynénjét, így egy alkalommal kénytelen elfogadni meghívását egy lakomára. Fotis arra kéri, vigyen magával kardot, mivel a közbiztonság romlott, és a lakoma végére sokan lerészegednek, ami könnyen konfliktusokhoz vezethet. Lucius megfogadja a tanácsot, és elmegy a lakomára. Ezen az eseményen találkozik Thelyphronnal, egy olyan férfival, akit kinézete miatt gyakran gúnyolnak. Byrrhena arra kéri Luciust, hogy hallgassa meg Thelyphron történetét (Lásd: Thelyphron története).

Thelyphron történetének meghallgatása után a többi vendég csak nevetett. Byrrhena arra kérte Luciust, hogy a következő napon, a város alapításának ünnepén, találjon ki valami tréfát az alapítóisten tiszteletére. Lucius megígérte, hogy így tesz, majd hazaindult. Otthonába érve három rablót fedezett fel, akikkel megküzdött és megölte őket.

Másnap kiderült, hogy tárgyalásra kerül sor az eset kapcsán, amelyre az egész város összegyűlt. Lucius védőbeszédét nem vették komolyan, és amikor felfedezték, hogy a halottak helyett bőrtömlők hevernek, a városiak harsány nevetésben törtek ki. Lucius azonban zavartan és sírva fakadt. A városlakók mégis megbecsülték őt, hiszen nevetést váltott ki belőlük, és tisztelettel adóztak az alapítóistennek, aki, mint mondták, végigkíséri majd őt élete során.

Ezen az estén Milónál vacsorázott Lucius, aki magával vitte őt a fürdőbe is. Hazatérve Fotis bevallotta, hogy ő is részt vett a tréfában. Lucius megbocsátott neki, és arra kérte, hogy mesélje el mindent. Fotis elárulta, hogy bár ezzel kockáztatja úrnője bizalmát, ha kiderülne a beszélgetés tartalma, mégis hajlandó megtenni mindezt, mivel mély érzelmeket táplál Lucius iránt.

Fotis felfedte, hogy titokzatos események zajlanak a háttérben. Úrnője, Pamphile, a helyi hírhedt boszorkány, és ő, Fotis, mint segédje szolgál mellette. A szolgálólány elmondta, hogy nem tudta teljesíteni Pamphile legutóbbi utasítását: nem sikerült megszereznie egy férfi hajfürtjeit, akibe úrnője beleszeretett. Helyette, hogy elkerülje a boszorkány haragját, kecsketömlőkről levágott szőröket hozott neki. Amikor éjjel a férfi hajfürtjei helyett a kecskék tömlői érkeztek meg, Lucius ezeket próbálta kezelni.

Ezt követően Lucius arra kérte Fotist, hogy segítsen neki titokban megfigyelni a boszorkányt varázslás közben. Fotis eleget tett kérésének, így Lucius tanúja lehetett, ahogyan Pamphile bagollyá változik és elrepül szerelméhez. Lucius ezután arra kérte Fotist, hogy adjon neki abból a varázsszerből, amellyel a boszorkány átváltozott.

Fotis azonban tévedésből rossz varázsszert kente be, így Lucius bagoly helyett szamárrá változott, bár emberi gondolkodása megmaradt. Fotis megígérte, hogy mihamarabb visszaváltoztatja, addig pedig elvezette őt az istállóba. Másnap elindult rózsát szedni, amelyből, ha Lucius eszik, visszanyerheti emberi alakját.

Rablók kezében

Az éjszaka folyamán rablók fosztották ki Miló házát, és magukkal vitték Luciust is, aki a rabolt kincsekkel volt megpakolva. Miközben egy rózsát pillantott meg, és majdnem evett belőle, rájött, hogy ez saját halálát okozhatná, mivel a rablók nem hagynának tanút, így úgy döntött, hogy tovább menekül velük. A rablók egy jól elrejtett, biztos helyre, egy rablóbarlangba vonultak vissza, ami állandó szálláshelyük volt, ahol egy idős asszony főzött rájuk.

Nem sokkal később egy másik rablócsoport is megérkezett a barlangba, és elkezdődtek az élménybeszámolók. Az első csoport büszkén számolt be sikerességéről: sok zsákmányt szereztek, és embert sem veszítettek, amit saját ügyességüknek tulajdonítottak. A második csoport kevésbé volt szerencsés, nagy veszteségeket szenvedtek.

Lamachus, a banda vezére Thébában vesztette életét, miután fél kezét elveszítve öngyilkosságot követett el. Halála Cryseros árulásának következménye volt, aki elrejtette vagyonát, hogy ne kelljen hivatali pozíciót vállalnia. Alcimus, a másik vezetőjüket egy öregasszony csapta be, aki az őrületbe kergette és a mélységbe taszította. Eközben a szomszédos Plataeában Thrasyleont, aki medvének öltözve próbált kirabolni egy gazdag villát, elfogták. Bár társai majdnem megmenekültek, Thrasyleon az utolsó pillanatig kitartott a medve szerepében; kutyák tépték szét, és lándzsával végeztek vele.

A banda következő akciója során egy elrabolt lányt hoztak magukkal, akit saját esküvőjéről raboltak el váltságdíj reményében, ami érthetően mélyen elszomorította. Az öregasszony, hogy megvigasztalja a lányt, elmesélte Amor és Psyché történetét. Eközben a rablók azon tanakodtak, hogyan öljék meg a megrokkant szamarat, Luciust.

Lucius, miután meghallotta a tervet, rettegésében cselekszik, hogy megmentse életét. Charité, a lány, kihasználva a szamár okosságát, megpróbál vele együtt megszökni. Sajnos azonban rossz irányba, a rablók által választott út felé tereli Luciust, aki, mivel felismeri a veszélyt, nem engedelmeskedik neki. Charité azonban nem hallgat rá, és amikor a rablók visszatérnek, elfogják őket, kegyetlen bosszút terveznek: Lucius bőrébe varrnák be a lányt.

Ekkor érkezik a helyszínre egy megfigyelő, akit a banda hátrahagyott Miló házának kirablása után, hogy nyomon kövessék a nyomozást. Az illető jelentése szerint a hatóságok Luciust tartják felelősnek a rablásért, ami még jobban elszomorítja őt. Lucius ezen felismerései után arra a következtetésre jut, hogy a Szerencse valóban mindkét szemére vak.

Egy erős férfi, aki Haemus néven mutatkozik be, és aki korábban rablóvezér volt, csatlakozik a csapathoz, miután elveszítette bandáját. Az új tagot azonnal vezetőnek választják ereje miatt. Haemus először lebeszéli őket a lány megbosszulásáról, mondván, hogy többet ér, ha inkább eladják rabszolgának. Ezt követően a rablókat leitatja a lakoma alatt, majd megkötözi őket, és kiszabadítja Charité-t.

Chariténél és a tanyán

A történet váratlan fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Charité megmentője nem más, mint vőlegénye, Tlepolemus. Charité szamárháton tér vissza a városba, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesül, miközben a rablók többségét kivégzik. Tlepolemus és Charité összeházasodnak, és a fiatal nő úgy dönt, hogy Luciust, a szamárt, becsületben tartja. Rokonai és ismerősei tanácsára, hogy elősegítsék szabadságát, a réti legelőkre küldik, ahol szabadon futkározhat.

A gondoskodásról egy csikóst bíznak meg, ám a megbízott lovász nem a legelőre, hanem egy házi taposó malomba viszi Luciust, ahol felesége kimerítő munkára kényszeríti a szamarat. Végül a csikós végül a ménesbe viszi őt. Itt Lucius a potenciális párjai után érdeklődik, ám a tenyészcsődörök féltékenysége miatt bajba kerül.

Ezután Luciusnak fákat kell hordania egy hegyről, ahol felügyelője, egy rendkívül kegyetlen szolga, szüntelenül sanyargatja. A szolga különféle kínzó módszerekkel bánik vele, miközben a rabszolgatársak előtt folyamatosan arról panaszkodik, milyen vad és kezelhetetlen ez a szamár, és hogy végleg el kellene intézni. A többi rabszolga a kasztrálása mellett dönt, ám Luciust váratlanul megmenti a gonosz szolga hirtelen halála. A gyász miatt a kasztrálás elhalasztódik másnapra, miközben a szolga felesége a szamárt hibáztatja férje haláláért, és annak pusztulását kívánja.

Másnap a városból érkező hír, miszerint Charité meghalt (lásd: Charité története), szomorúságot hozott a tanyai szolgák számára. Aggodalmukat fokozta, hogy mostantól rosszabb gazdák kezébe kerülhetnek, így gyorsan összepakoltak, beleértve Luciust is, és elhagyták a tanyát, így kezdődött el vándorlásuk.

Útközben egy arra járó figyelmeztette őket a farkasok veszélyére, és tanácsolta, hogy éjszakára táborozzanak le. A szolgák azonban nem fogadták meg a tanácsot, továbbindultak, igyekeztek szorosabban tartani a sorokat, hogy elkerüljék a farkasokat. Bár sikerült elkerülniük a ragadozókat, egy major lakói a sötétben tévesen rablóbandának nézték őket, és összecsaptak velük. Miután tisztázták a félreértést, meggyötörve folytatták útjukat, amely során egy sárkány egy társukat elpusztította.

Útjuk során egy birtokon szálltak meg, ahol egy rabszolgát kegyetlen büntetéssel sújtottak erkölcstelensége miatt. A férfi házasságtörése következtében felesége öngyilkos lett, és ezért a gazda hangyákkal pusztíttatta el őt. Egy idő után, mivel már kellően eltávolodtak, letelepedtek, és állataik nagy részét, köztük Luciust is, eladták.

A papok között

Syria istennő papjai vásárolták meg Luciust. Bár hivatásuk szerint vallási szolgálatot végeznek, valójában nem különböznek a közönséges csalóktól. Hamis jóslásokkal és adományokból tartják fenn magukat, amelyekből kényelmesen megélnek. Luciusnak nem okoz nehézséget a munka, csupán Syria istennő szobrát kell cipelnie, ám a papok erkölcstelen viselkedése elutasítást vált ki belőle. A társulat tagjai betegesen kéjenc, erőszakos és homoszexuális hajlamú személyek, akik időnként úgy viselkednek, mintha istenek szállták volna meg őket, vad tombolással próbálva kifejezni ezt.

Egy alkalommal, amikor éppen eltűnt szamarukat keresték a szomszédok, Lucius bőgése miatt félbeszakították erkölcstelen tevékenységüket. A szomszédok leleplezték a papok becstelenségét, így azok kénytelenek voltak menekülni.

Egy alkalommal a szektához tartozó szakács majdnem levágta Luciust, hogy pótolja a figyelmetlensége miatt elveszett szarvascombot, amit egy kutya vitt el. Lucius megpróbált megszökni, de csak nagy felfordulást okozott. „Ámokfutása” miatt azt hitték róla, hogy megőrült, ezért néhány napra egy szűk helyiségbe zárták. Miután rájöttek, hogy semmi baja, kiengedték. Ekkor hallott egy történetet, amelyről érdemes megemlékezni (lásd: A hordó története).

Később a papok elloptak egy kelyhet, ami miatt sietve elhagyták a várost. Az üldözők azonban rátaláltak a lopott tárgyra, és a papokat elfogták, majd bebörtönözték.

A molnárnál

Luciust ismételten elárverezik, és ezúttal egy molnár vásárolja meg. A molnár munkára fogja a szamarat, aki a malomban kell, hogy őröljön. A molnár felesége kegyetlenül bánik Luciussal, látástól vakulásig dolgoztatja, miközben ő maga a környék egyik legtisztességesebb asszonyaként van jelen, ugyanakkor rendszeresen megcsalja férjét. Egy ügyes kerítőnő Philesiterust, a város legismertebb és legrafináltabb szeretőjét hozza össze vele. Philesiterus sok helyi legenda alapját képezi (lásd: Philesiterus, a talpraesett szerető esete).

Philesiterus valóban ellátogat a nőhöz, de váratlanul hazatér a férj. A feleség gyorsan elrejti szeretőjét a karámban, egy kosár alá bújtatva. A molnár megérkezését azzal magyarázza, hogy egy barátjánál, a posztósnál nagy botrány történt: a posztóst megcsalták, és amikor ő és a molnár odaértek, a szeretőt a kosár alá bújtatták, amelyen ruha volt terítve.

A kosár alól kén gőzölgött, mivel a ruhát így keményítették akkoriban, és a szerető tüsszögése elárulta jelenlétét. A posztós meg akarta ölni a férfit, de a szerető olyan rossz állapotban volt a kén miatt, hogy a molnár azt javasolta, hagyják, mert a kénmérgezés úgyis megöli őt.

Miközben a molnár a vacsoránál mesélte a történteket, hirtelen nagy ordítás törte meg a csendet. Lucius, aki a molnárné kegyetlensége miatt ellenséges érzelmeket táplált iránta, megharapta a szerető kilógó kezét a kosár alól, így lelepleződött a titkos kapcsolat. A molnár azonban meglepő módon megértéssel reagált, és azt mondta, hogy hárman is elférnek együtt. Ezután bevezette Luciust a hálószobába, ahol sajátos módon állt bosszút rajta. Másnap reggel az asszonyt elkergette.

Az elutasított nő egy boszorkányhoz fordult segítségért, aki vagy visszahódította volna a férjét, vagy elpusztította volna a molnárt. Miután az első lehetőség nem vált valóra, a boszorkány felkereste a molnárt, és öngyilkosságra késztette őt. A molnár lánya, aki férjével másik városban élt, apja halálának hírére hazatért. Álmában apja szelleme elárulta neki az igazságot, így a lány elárvereztette apja vagyonát, és Luciust is eladta.

A kertésznél

Lucius egy szegény kertészhez kerül, mindössze 50 sestertiusért. A kertésznek alig van munkája, és rendes háza sincs. Télre elérkezve Lucius súlyosan szenved a hidegtől, és állapota gyorsan romlik. Egy alkalommal a kertész segítséget nyújt egy kirabolt gazdag embernek, aki hálából meghívja magához, hogy valamilyen ajándékkal viszonozza a segítséget.

A kertész, remélve, hogy végre jóllakhat, örömmel fogadja a meghívást. Amikor megérkezik, azonban számos különös és baljós jelenséggel találkozik: egy tyúknak csibéje kel, egy menyét kígyót hoz a szájában, a földből bor tör fel, amely első pillantásra vérnek tűnik, egy juhászkutya szájából béka ugrik ki, és egy kos megöli a kutyát. Mindezek a látványos események rossz előjeleknek tűnnek.

Nem sokkal később szomorú hírek érkeznek: a gazdag ember három fia életét vesztette egy baráti összecsapásban egy gonosz szomszéddal, aki el akarta venni a barátjuk földjét. A gazdag ember a tragédia hallatán öngyilkosságot követ el. Így a kertész mindenféle ajándék nélkül kénytelen hazaindulni.

Útközben egy legiós katona megpróbálja elvenni tőle Luciust. A kertész keményen ellenáll, és majdnem halálra veri a katonát, majd egy barátjánál keres menedéket. A katona azonban nem hal meg, ahogyan a kertész hitte, és bosszút esküszik. Társai segítségével elkezdenek nyomozni utána. Miután egy szomszéd elárulja őket, házkutatást tartanak a barát házában. A kertész majdnem megússza a dolgot, de a kíváncsi Luciusra rátalálnak a katonák. Ezt követően a kertészt felakasztják, míg Luciust a katona elviszi.

A katona ismerősénél

Egy alkalommal a katona Rómába utazik, és szamarát egy ismerősénél hagyja, ahol jól gondoskodnak róla, így Lucius gyorsan helyrejön. Az itteni tartózkodása alatt Lucius meghallgat egy történetet a ház lakóiról, ahol megszáll (lásd: A meghiúsult mérgezés története).

A cukrász-szakács testvérpárnál

A katona hazatérése után Luciust eladja egy cukrász-szakács testvérpárnak, akik egy arisztokrata szolgálatában állnak. Itt Luciusnak kifejezetten jó dolga van: bőségesen kap a konyhai maradékokból, de torkossága miatt rendszeresen elcsen másoknak készült finomságokat is.

A testvérek először egymást gyanúsítják az eltűnt édességek miatt, de végül felfedezik az igazi okot. Amikor látják, hogy szamaruk milyen falánksággal fogyasztja el a csemegéket, jót derülnek rajta, és nem büntetik meg. Az érdekes eseményt megosztják munkaadójukkal is, aki szintén nagyot nevet a szamáron, és beengedi az ebédlőjébe, ahol különféle finomságokkal, sőt borral kínálják.

Ez rendkívül mulatságosnak bizonyul, hiszen a szamarak általában csak abrakot és zöldséget esznek, míg Lucius édességeket fal. A gazda annyira megszereti az érdekes állatot, hogy végül megvásárolja a testvérpártól.