Tatai Sándor: Kinizsi Pál olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hónap ezelőtt062 perc

Szereplők:

Kinizsi Pál

Öreg Kinizsi
Mátyás király
Jolánka (tkp. Magyar Benigna)
Magyar Balázs
Báthori István, erdélyi vajda
Holubán
Titusz
Bujkó
Mujkó
Orsik néne
Podjebrád György, cseh király
Dávid barát
Zdenkó, Mátyás alvezére
Frigyes, német császár
Hyppolit, Frigyes unokája
pápai követ

Tatai Sándor: Kinizsi Pál olvasónapló

1. fejezet: Jónás, a nagy medve

Kinizsi Pál, a helyi vízimalomban dolgozó fiatal férfi, ritkán kapott szabadidőt, amit általában a közeli erdőben töltött el, ahol egy hatalmas tölgyfa árnyékában pihenve ábrándozott arról, hogy Mátyás király hadseregében harcoljon a törökök ellen, megállva bosszút édesanyja haláláért és húga elrablásáért.

Egy alkalommal, amíg a tölgyfa ágai közt merengett, egy riasztó őzsírás törte meg a csendet. Egy csapdába esett őzike és egy veszélyes medve drámai jelenete bontakozott ki előtte. Kinizsi legyőzte a ragadozót, megmentette az őzikét, és a medve tetemét vállára véve tért vissza a malomba. Orsik néne, a malomban dolgozó asszony épp Bujkó álmát próbálta megszakítani, amikor Pál a medvével megérkezett. A helyiek döbbenten csodálták a hatalmas állatot, és egy a Felvidékről érkezett fiú azonosította fel benne Jónást, a pásztorok rémét, majd elkérte a medve bőrét.

A malomban a munka hevében, amikor épp a szegények gabonáját őrölték, Titusz vitéz érkezett a közeli várból, a földesúr szekereivel. A katona sértő megjegyzéseket tett, és dühében korbáccsal ütött meg egy szegény embert. Kinizsi Pál, aki soha nem nézte jó szemmel az igazságtalanságot, védelmébe vette a bántalmazott férfit, és határozott leckét adott a vár katonájának. Titusz vitéz menekülésre kényszerült, de távozóban még fenyegetőzött, hogy a helyiekkel is úgy bánnak majd, mint az erdélyi lázadókkal, akiket az ellenállásuk miatt megkínoztak.

2. fejezet: Király és molnárlegény

Mátyás király és kísérete, amely éppen a malom közelében tartózkodott vadászat céljából, váratlanul érkezett a helyszínre. Az öreg Kinizsi titokzatos köszöntése Jolánka, Magyar Balázs lányának értelmezésében nyerte el magyarázatát. A fiatal hölgy szomjúságát Pál Kinizsi oltotta, amikor egy malomkőn keresztül nyújtott át neki egy serleg vizet.

A jelenet szemtanúi között voltak a király vendégei is, köztük Holubán, egy zsoldosvezér, akik csodálkozással és némi irigységgel figyelték, ahogy Jolánka és Pál szembesültek egymással. A feszült pillanatokban Holubán egy aranydobással növelte a feszültséget, ám Mátyás király közbelépése megakadályozta a komolyabb összetűzést.

A király megköszönte a vendéglátást, és meghívta Kinizsi Pált, hogy csatlakozzon az udvarához Budán. A királyi csapat távozása után Kinizsi Pál úgy döntött, hogy elindul Budára, noha otthoniak próbálták lebeszélni az útról. Kitartása mellett maradt, így a család útravalót készített számára. Kinizsi egy utolsó kéréssel fordult hűséges segítőjéhez, Bujkóhoz, kérve, maradjon a malomban, és segítsen az apjának, hiszen ott sok a teendő.

Az indulás előtti pillanatokban azonban Titusz érkezett a várból egy csapat gyalogos katonával, hogy számon kérje Kinizsi korábbi viselkedését. A konfrontáció során Kinizsi ügyesen kezelte a helyzetet: egy határozott mozdulattal a hombárba lökte a hangoskodó Tituszt.

3. fejezet: Pásztortűz

Útközben Budára, Kinizsi Pál számos hírről értesült Erdély mélységéből: török támadásokról, urak kegyetlenségéről, árvizekről és járványokról, valamint a fekete sereg diadalairól is hallott. Az út felénél egy estén, miközben egy erdő szélén haladt, meglátott egy pásztortüzet. Pihenési szándékkal közelített a tűz felé, de még oda nem érve belehallgatott egy beszélgetésbe, amely Mátyás királyról és a kolozsvári bíróról folyt.

A történet humoros befejezése kiváltotta Kinizsi nevetését. A pásztorok eleinte meglepődtek az idegen jelenlétén, de Kinizsi barátságos mosolyát látva, nyújtott kézzel fogadták. Nem sokkal később már együtt sült a szalonna a tűz mellett, és Kinizsi érdeklődve hallgatta a Gömörben történt események újabb történetét.

4. fejezet: Két fenevad

Másnap reggel Pál Kinizsi egy lenyűgöző várkastély lábánál ébredt. Amíg egy sebesült rigót ápolgatott, egyre mélyebbre merészkedett az erdőbe, ahol egy öregasszony segélykiáltásaira lett figyelmes. Odasietett, és észlelte, hogy két nagy vadászkutya támad az idős nőre. Kinizsi kénytelen volt megölni a kutyákat az asszony és saját életének védelmében. Kiderült, hogy a vár, amit előző nap látott, Magyar Balázsé volt, és az öregasszony, hálából, megmutatta neki az erdőből kivezető utat. Az asszony megjósolta, hogy Kinizsi felesége az ország legszebb lánya lesz.

A nő távozása után Kinizsi útját folytatta, amikor csengő női hangokra lett figyelmes. Jolánka, Magyar Balázs lánya, akit egy fehér ló hátán látott a fák között, a két kutya – Néró és Pilátus – után kutatott. Kinizsi elmesélte neki a történteket; a 101 éves megmentett asszonyt a lány is ismerte, és megbocsátott a molnárlegénynek. Ekkor Holubán és tizenöt szolgája érkezett a vár felől, és hevesen szembesítette Kinizsit. Pál egy kicsavart fával védekezett, mire a szolgák szétszéledtek.

Holubán egy nyílvesszővel próbálta megölni Kinizsit, de Mátyás király időben közbelépett, lecsapta az íjat, mielőtt a zsoldosvezér használhatta volna. Az uralkodó ezután saját seregébe fogadta Kinizsi Pált, és Magyar Balázs keze alá adta. Jolánka bekötözte Pál sérüléseit, és elárulta neki, hogy az asszony korábban neki is jósolt: azt, hogy az ország legerősebb legényével fog összekerülni.

5. fejezet: A király lustája

Bujkó, Pál Kinizsi hűséges segítője, gazdája nyomába szánta magát, és egy adószedő kocsi hátsó részére kapaszkodva utazott. Az út viszont fárasztotta, így egy idő után leugrott a szekérről és lefeküdt pihenni. Ebben az időben Mátyás király és kísérete épp vadászatot tartott a közelben, ahol a király egy tizenkettes agancsú szarvast ejtett el, pont az út mellett. Magyar Balázs épp dicsérte a király pompás lövését, amikor mindketten észrevették a földön alvó férfit.

Hiába próbálták ébresztgetni, Bujkó mélyen aludt, és nem reagált a szólításokra. A főúr dühössé vált ezen arcátlanság láttán, azonban Mátyás királyt inkább megnevettette az eset, és jókedvűen fogta fel a helyzetet. Az uralkodó végül felajánlotta Bujkónak, hogy csatlakozzon a királyi szolgálatba, ahol a „király lustája” címet kapta.

6. fejezet: Villám

Kinizsi Pál a várban tapasztalt vitéz segítségével kezdett elmerülni a katonai élet rejtelmeiben. Új ruhát kapott, egy rozsdás kardot, és lehetősége nyílt lószerszámot is választani, ami meglepte, hogy miért nem a lovat kellett először kiválasztania. A polcról lekerült egy vadonatújnak tűnő, fényes zabla, ezüst kengyel és nyereg.

Miközben mindenki mosolyogva figyelte, Kinizsi egy korábban fékezhetetlen lóval került szembe, amelyet évekkel ezelőtt, még csikó korában Ferrante, a nápolyi király küldött ajándékba Mátyás királynak. A kiscsikóból az idők során hatalmas táltos paripa vált, akit senki sem tudott megülni, és csak kevesen mertek közelíteni. Pál azonban nem ijedt meg a barátságtalan állattól, sikeresen betörte, és amikor a király és kísérete visszatért a várba, csodálkozva látták a tajtékzó, de már meghunyászkodó lovat. Mátyás király a lóval, Villám nevűvel ajándékozta meg Kinizsit, mivel az állat megtalálta igazi gazdáját.

A vadászatot két sürgős hír szakította meg: a felvidéki urak újbóli garázdálkodása és a cseh király elleni hadjárat elkerülhetetlensége miatt.

7. fejezet: A zsák és a foltja

Holubán hivatalosan is megkérte Magyar Balázs lányának, Jolánkának a kezét, de a döntést a főúr lányára bízta. Miután a kérőt visszautasították, Holubán rövid búcsút követően kíséret nélkül, gyors lábú, drága paripáján elhagyta a várat. Délig dühösen nyargalt, majd lassított, amikor észrevett egy másik lovas személyt maga előtt.

A kopott ruhás vitéz éppen egy tyúkot kopasztott. Ez a férfi nem volt más, mint Titusz, akihez Holubán gyorsan összebarátkozott. Amikor Holubán megtudta Titusztól, hogy ő is ellenszenvez Kinizsit, felajánlott neki helyet saját szolgái között, és így vette fel a vándorlovagot.

8. fejezet: Bujkó és Mujkó

A királyi udvarban Bujkó, a király lustájának élete nehezebbé vált Mujkó, Mátyás király udvari bolondja miatt. Többször is megesett, hogy Mujkó sajátjaként állította be Bujkó egyes ötleteit, ezzel is növelve a feszültséget a két udvari személy között.

Egy alkalommal Bujkó sóhajtva megjegyezte: „Ördögbe is, milyen ostoba dolog ez a háború. Nem többet érne, ha a királyok egymásnak mennének? Megbirkóznának, és amelyik győz, azé a másik ország. Nem a szegény népet kínoznák a hadviseléssel.”

A magyar és a cseh király vadászat közben találkoztak, ahol mindkét fél kíséretével kölcsönösen köszöntötték egymást, majd egy csendes beszélgetésbe kezdtek. A társalgást egy tárgyalóasztalnál folytatták, remélve, hogy elkerülhetik a háborút. Az udvari bolond is hozzáfűzte véleményét a megbeszéléshez, ami elgondolkodtató ötletet vetett fel az uralkodóknak. Végül úgy határoztak, hogy a két király helyett a két udvari bolond mérkőzzön meg, hogy eldöntsék, melyik ország kerüljön ki győztesen.

Mujkó, a magyar király bolondja kezdetben nem lelkesedett az ötletért, ám végül kénytelen volt szembenézni cseh ellenfelével. A küzdelem hevében majdnem diadalmaskodott, amikor egy cseh főúr közbelépett és támogatását adta a cseh bolondnak. Ekkor a magyar alvezér, Zdenkó megragadta a cseh vezér dolmányát, ami szinte vérfürdőt idézett elő. Szerencsére Magyar Balázs, aki késve érkezett a helyszínre, észlelte a fegyvercsörtetést és szólította Kinizsi Pált, hogy segítsen helyreállítani a rendet.

A hatalmas termetű Kinizsi megjelenésére a küzdő felek visszahőköltek. A cseh király mérgesen távozott kíséretével, és ekkor már a háború teljes erővel lángolt fel. A következő csaták során Kinizsi kiemelkedően helytállt, és a magyar sereg végül Brünn vára alá ért.

9. fejezet: Az őrszem

Az éjszakai őrségváltás idején a magyar tábor szélén Kinizsi Pál váltotta az őrszemeket. Gondolatai ekkor Jolánkára, Magyar Balázs lányára terelődtek, aki apjával együtt a hadjáratban vett részt és a közelben, a Spielberg erődjében tartózkodott.

Egy köpenyes alak közelített felé; hamarosan kiderült, hogy Jolánka a szerelme kedvéért szökött ki hozzá. A lány egy kövekkel kirakott ezüstpatkót adott át Pálnak, amelyet Orsik néne küldött a fiúnak szerencsehozónak a csatákban. Bujkón keresztül jutott el a patkó Jolánkához, aki kedves szavakkal kísérte az átadást.

A fiatalok közösen kezdték el tervezgetni a jövőjüket. Egy kürtszó hívta fel Kinizsi figyelmét, hogy egy magaslati helyre kell mennie, ahol lángjeleket kell továbbítania a közelgő csatára való felkészülés részeként. Jolánka is elkísérte őt, és a másnapi csatáról is beszélgettek.

10. fejezet: Jolánka elalszik

Az éjszaka mélyén, amikor Kinizsi Pál őrszolgálatot teljesített, két sötét alak leselkedett rá. Az egyikük fekete port szórt a tűzbe, amely fehéres füstjével elkábította azokat, akik belélegezték. A merényleti kísérletet Holubán és Titusz szőtte Kinizsi ellen. Amikor Jolánka és Pál visszatértek, a lány a hideg miatt megfújta a gyenge lángot, mire mindketten elálmosodtak, és Jolánka Pál karjába dőlt. Kinizsi azonban észrevette, hogy valami nincs rendben a tűzzel, ezért egy hatalmas követ dobott rá, hogy eloltsa.

A helyzetet kihasználva, mintha ő is elaludt volna, Kinizsi lesben maradt. Amikor Holubán és Titusz megközelítették a látszólag alvó őrszemet, Kinizsi hirtelen támadásba lendült. Titusszal gyorsan végezett, kardját kettétörte. Holubán sem tartott sokáig, fegyverét hátrahagyva menekült el a helyszínről. Jolánka lassan magához tért, és ahogy a hajnal közeledett, visszaindult a szálláshelyére.

11. fejezet: Ellenség vagy jó barát?

Az éjszaka további fordulatokat tartogatott Kinizsi Pál számára. Egy rejtélyes, batyus férfi lépett elő a cserjékből, aki Tódor néven mutatkozott be. A szakállas alak különféle csábító árucikkeket kínált Kinizsinak, sőt, Velencébe invitálta, állítása szerint ott jobban értékelnék és fizetnék meg a tehetséges kardforgatót, mint Magyarországon. Bírálta Mátyás királyt is, de Kinizsi nem tűrte a sértéseket, és egy kardlappal elkergette az olaszt. A férfi ekkor ledobta rongyos köpenyét és álszakállát, kiderült, hogy ő maga Hunyadi Mátyás. A király ellenséges területeken járt felderítő úton és úgy döntött, hogy teszteli Kinizsi hűségét.

A király és Kinizsi ezután az ellenséges csapatok kedvezőtlen hadállásáról beszélgettek, és Pál felhívta a figyelmet egy ágyútelepre, amely sok gondot okozott a magyaroknak. Mátyás király megbízta Kinizsit, hogy hajnalban tíz rác lovas kíséretében közelebbről is szemügyre vegye az ellenséges ágyúállásokat.

A király távozása után erős eső kezdett esni. Pál észrevétlenül közelebb lopakodott egy dombhoz, ahol éppen meghallotta, hogy Podjebrád katonái az ágyúk elvontatását tervezik. Az ellenség tűzmesterét foglyul ejtve, és egy ágyút magával vitve zűrzavart keltett a csehek között.

Közben Holubán megbízta Tituszt, hogy tíz emberrel támadják meg Kinizsit abban a sátorban, ahova az őrszemek a vihar elől behúzódtak. Tíz dárda szúrta át a sátor ponyváját, de a fegyverek csak a levegőt érték, mivel Kinizsi nem tartózkodott ott. Titusz magával vitte Holubán ottfelejtett kardját, és jelentette a történteket a gazdájának, aki ezt kihasználva feljelentést tervezett a királynál az őrszem állítólagos posztjának elhagyása miatt.

12. fejezet: A haditanács

Titusz, Holubánt megelőzve, gyorsan a király szállására sietett, hogy leleplezze Kinizsi Pált. A sátorban azonban Bujkót találta alvó állapotban. A király lustája felismerve a helyzetet, tréfára vette az eseményeket, és megtréfálta a Tituszt, aki aljas jutalomban reménykedett. Titusz Kinizsi elhagyta az őrhelyét vádjával állt elő Mátyás királynál.

Hamarosan a király vezérei is összegyűltek a sátorban, és Magyar Balázs is megérkezett, késve ugyan, mivel Holubán jelentése alapján Kinizsit kereste. A király komolyan vette a helyzetet, és bíráskodásra készült. Amikor Bujkó Kinizsi nevét hallotta, elhagyta a sátrat, és egy ajtónálló segítségével tájékoztatta Jolánkát a róla szóló vádakról.

Miközben a nagyurak a csehek elleni támadásról és a kivárásról vitatkoztak, Mátyás király csak akkor szólt közbe, amikor a kémek és az ellenség ágyúterveinek megszerzése került szóba. Ebben a pillanatban Kinizsi Pál lépett be a sátorba, vállán egy kövér ágyúcsővel, hóna alatt egy lőporos hordóval, és a német tűzmester, az ellenség embere, az ágyúcsőhöz kötözve. A vezérek örömmel fogadták, és Kinizsi elmesélte, hogyan hagyta el az őrhelyét és szerezte meg az ellenség titkait. Az ágyút kipróbálták, és Pál dicséretet kapott hőstettéért.

Jolánka, aki nem tudta, mi történt, közben Kinizsi életéért könyörgött a királynál. A király mosolyogva figyelte az eseményeket, és Magyar Balázsnak javasolta, hogy Kinizsi méltó férj lenne a lányának. Kinizsi Pál rangot és vagyont kapott a királytól, és a déli végvidék vezérének nevezték ki, ahol az egyre gyakrabban betörő törökök ellen kell majd harcolnia.

13. fejezet: Hahó barát!

Kinizsi Pál a nagyvázsonyi várban töltötte idejét, várakozva a király üzenetére. Bár a király által adományozott birtokra meghívta édesapját és Orsik nénét, ők visszautasították a meghívást, mondván, hogy nem élhetnek a malom zúgása nélkül. Egy őszi délután érkezett egy futár Mátyás király nagypecsétes levelével. Az üzenet nem Csehországból, hanem a német császárral folytatott nézeteltérések közepette érkezett.

Kinizsi azonnal a kolostorból hívatta Dávid barátot, aki felolvasta neki a király parancsát. A levél arra szólította fel a várurat, hogy gyorsan toborozzon sereget és siessen Temesvárba, Báthori István erdélyi vajda segítségére, mivel a török sereg, 12 basával az élén, betört Erdélybe.

Kinizsi a következő napon már útnak indult katonáival, és az út során a sereg folyamatosan gyarapodott. A Dunát már jelentős létszámú csapattal kelt át, míg a Tiszánál már egy valóságos kis hadsereg gyűlt össze.

14. fejezet: Kinizsi! Kinizsi!

Amikor Kinizsi Pál Temesvárra érkezett, a török sereg már mélyen benyomult Erdély területére. Báthori István vajda kezdetben kénytelen volt kivárni, hiszen kis serege esélytelen volt a hatvanezer fős ellenséges csapatokkal szemben. A török rablóbandák fosztogatták a falvakat, városokat, és rabláncra fűzött foglyok ezreivel készültek elhagyni a magyar területeket. Báthori István végül a Maros menti Kenyérmezőn állította meg kisebb seregével a törököket. A csatában az ősz magyar vezér jobbra a székelyeket, balra a szászokat és a románokat rendelte, maga pedig páncélos, lovas dandárával a középső szektorban helyezkedett el.

A csata hevében, amikor a törökök már győzelmi mámorban voltak, Kinizsi Pál csatlakozott a harchoz seregével. Az oldalba támadás a szpáhikat megzavarva, pánikszerű visszavonulásba kényszerítette őket, ami a janicsárokra is hatással volt. Kinizsi két karddal súlyos veszteségeket okozva az ellenség sorain vágott utat, így érve el Báthori Istvánhoz. A csata kimenetele ezzel megfordult, és a magyarok fényes győzelmet arattak. A foglyokat kiszabadították, a sebesülteket összegyűjtötték és ellátták, majd este a diadal ünneplése következett. Kinizsi a táncban is kiemelkedett: három jajgató törökkel járta a csűrdöngölőt, ezzel is ünneplve a győzelmet.

15. fejezet: A császár foglyai

A Keremes várat Ausztriában Mátyás király serege hét nap és hét éjszaka ostromolta. Miután a magyarok birtokba vették, a király itt rendezte be ideiglenes udvartartását. Jolánka is a várkastélyban tartózkodott, ahol gyakran sétált az ódon falak között és esténként Bujkóval beszélgetett, aki szívesen mesélt Kinizsi ifjúkori kalandjairól.

Egy este egy kisebb lovascsapat érkezett a várhoz. Holubán a király jelszavával jelentkezett be, de amint bejutottak a várba, a fekete sereg ruhájába öltözött bérencek kardot rántottak és megölték a kapuőröket. Ekkor a közeli erdőből német császári katonák törtek elő, és a vár a németek kezére került.

Titusz foglyul ejtette Bujkót, míg Holubán Jolánkát egy szépen berendezett lakosztályba vitte, és ismét megkísérelte feleségül venni a lányt, sikertelenül. Eközben Bujkó, a király lustája, kijátszotta a pénzéhes Tituszt, és miközben a bérenc tévúton járt, ügyesen megszökött. Egy szürke német lovat kölcsönözve, vágtatva indult haza. Közben néhány előkelő fogoly állította, hogy csakis Bujkó tudja, hol rejtette el a király a kincsesládáját.

16. fejezet: Ki népei vagytok?

Bujkó a Dráva felé vette az irányt, majd a Száva felé tartott, abban reménykedve, hogy ott hírt kap Kinizsi Pálról. A németek országszerte keresték, mivel megtudták, hogy a kincsesláda kulcsa nála van. A menekülés során Bujkó többször megállt pihenni, mivel nem volt hozzászokva a lovagláshoz. Egy pihenő alkalmával elővett egy aranykulcsot, megvizsgálta, majd visszacsúsztatta a tarisznyája zsebébe.

Faluval falut ért el, de sehol sem hallott magyar szavakat. Harmadnap estefelé egy takaros faluba érkezett, ahol a helyiek szlovákhoz hasonló, de érthető nyelven válaszoltak a köszöntésére. A helyi vendégszeretet fogadta az idegent, akik magukat Mátyás király kedvenc népének tartották. Ekkor Bujkó Hunyadi Mátyás követének adta ki magát, amit a falusiak vonakodva, de elhitték, mivel ismeretes volt, hogy a király gyakran járt álruhában.

A falu egyik tiszteletbeli polgára, egy csizmadia, meghívta és megvendégelte a Kinizsit kereső fiatalembert. A vacsora vége felé a mesterember három csalafinta találós kérdést tett fel Bujkónak, hogy megbizonyosodjon róla, valóban a király emberével hozta-e össze a sors.

17. fejezet: Az aranykulcs

Bujkó éjszaka nyugodtan aludt, míg házigazdája, a csizmadia nyugtalanul forgolódott az ágyában. A csizmadia és felesége végül arra következtettek, hogy a rejtélyes vendégük nem lehet más, mint maga Mátyás király. Gyanújukat megerősítette, hogy a vendég ruhájában talált aranykulcson a király címere szerepelt.

Amikor Bujkó felébredt, egy bőségesen megrakott asztallal találkozott, amely jobbnál jobb ételekkel volt megrakva. A faluban gyorsan elterjedt a hír az uralkodó álruhás látogatásáról, és a vendégek igyekeztek mindenben a legjobbat nyújtani. Bujkó bőséges reggelit fogyasztott, de még várt rá egy meglepetés: a faluba érkezett a római pápa követe is a kíséretével, akik szintén hallották a hírt a magyar király tartózkodásáról és tiszteletüket akarták tenni nála.

Azonban Bujkó kénytelen volt gyorsan elhagyni a helyszínt, és gyalog folytatta útját a Száva felé, miközben a falubeliek és a pápai követ csodálkozva álltak a hír hallatán.

18. fejezet: „Jó Magyarországnak cudar állapotja”

Kinizsi Pál és gyorsan mozgó kis serege a Száva déli partján táborozott, ahol aznap egy kisebb török elleni győzelem alkalmából ünnepeltek. A vezér kedvenc alvezérei, tisztjei és a csatában kiemelkedő katonák hőstetteiket mesélték el. A mulatság során egy lantos is felállt, és eljátszotta a „Jó Magyarországnak cudar állapotja” című nótát.

A vitézek jóízűen ittak a vezér egészségére, amikor egy távoli vidékről érkezett földműves audienciát kért Kinizsi előtt. Pál felismerte a bajuszos, szakállas öreg parasztot, aki korábban ostorral intézett el egy hencegő Tituszt. Az öreg elmesélte, hogy tette után bujdosnia kellett, de most az egész vidék köszönetét hozta, amiért megszabadultak a török uralomtól. Kinizsi kérdéseire a vendég részletesen válaszolt, majd a vezér megvendégelte és befogadta a seregébe a hírhozót.

Később a táborba érkezett a pápai követ és kísérete, akik egy pecsétes levélben hozták a pápa áldását. Bár a magyar hadvezér katonai segítséget, mint például csapatokat, flottát vagy anyagi támogatást remélt a török elleni háborúhoz, a látogatást mégis pozitívan fogadta. A találkozó végén a magyarok és a vatikáni különítmény közösen koccintottak Mátyás király egészségére. Kinizsi, a nehéz idők ellenére is demonstrálva lendületét és erőt, egy nagy, kétakós hordót emelt magasra és abból ivott jókorát.

„Vigasztalásul hát vidd hírül,” szólt kemény, de vidám hangon Pál, „hogy ittunk az egészségére mi, akik a pokol tornácán hullatjuk vérünket, míg őszentsége festett palotákat épít, s a nyugati fejedelmek vígan folytatják hitvitáikat. Rajta vitézek, hát igyunk!”

19. fejezet: „Fut a szultán vad hada”

A mulatság során hirtelen egy vágtató vitéz érkezett, aki tudatta Kinizsi Pállal, hogy a törökök támadást terveznek ellenük. A hír nem lepte meg Kinizsit, hiszen a mulatság valójában álcaként szolgált; a döntő összecsapásra már régóta készült elő. Az ágyúkat stratégiai helyekre állította, hogy a lövedékek az ellenség főseregét sújtsák, míg a lovasok egy közeli magaslaton várták a támadásra szóló parancsot. A fővezér maga is lóra pattant, kezében két karddal, és a csata helyszínére lovagolt.

A pápai követ egy távolabbi magaslatra helyezkedett, hogy szemtanúja legyen a csatának és krónikát írjon róla. Amikor a török sereg a völgybe érkezett, heves ágyútűz fogadta őket, majd a magyar lovasok rohama tovább bomlasztotta sorukat. Az elkeseredett harcban sokan estek el mindkét oldalról, Kinizsi hű lova is élettelenül maradt a földön. Egy janicsár célba vette a magyar vezért puskájával, de Bujkó időben érkezett és egy botütéssel ártalmatlanná tette a lövést, így megmentve kisgazdája életét. Bujkó azonban rossz hírt hozott: Jolánka a német császár katonáinak fogságába került.

A győztes csata után Kinizsi eltemettette a halottakat és a török fegyvereket, kincseket szekerekre rakatta. Ezt követően seregével útnak indult Keremes vára felé, hogy kiszabadítsa szerelmét.

20. fejezet: Holubán „bölcs” terve

Jolánka a lakosztályán belül töltötte az idejét gyöngyfűzéssel és lantpengetéssel, ritkán hagyva el a szobát. Holubán többször is felkereste őt, igyekezve rávenni, hogy feleségül menjen hozzá, de a lány sem az ígéretekre, sem a fenyegetésekre nem reagált. A zsoldos végül dühében elhatározta, hogy kegyetlen bosszút áll Jolánkán. Sikertelen kísérletei után a lányt börtönbe záratta, ahol Tituszt bízta meg az őrzésével.

Néhány nap múlva Fridérik császár teljes udvartartásával érkezett Keremesbe. Ekkor Holubán közölte Jolánkával, hogy milyen nagy megtiszteltetésben részesülhet: a német-római császár unokájának lesz a felesége. Ezzel a lépéssel Holubán nem csak a visszautasításért állhatott bosszút, hanem egy merész politikai manővert is végrehajtott, remélve, hogy ha a hír eljut Mátyás királyhoz, talán Kinizsi Pál átpártol a németekhez.

21. fejezet: Aki másnak vermet ás …

Másnap megérkezett Keremes várába a császár, feleségével és legkedvesebb unokájával, a 15 éves, kissé ügyefogyott Hyppolit herceggel. Holubán mély tisztelettel fogadta őket, és jutalmul – cserébe a császári házat erősítő sikeres cselvetéseiért – Kinizsi birtokait kérte.

A lakodalomra nagy pompával készültek; a finom ételek és italok a környékbeli parasztoktól származtak, melyek az ünnepi asztalokra kerültek. Jolánka menyasszonyi ruháját tíz bécsi szabó készítette. A lány, lantját pengetve, türelmesen várakozott a szobájában, és az étekhordók beszámolói alapján már sejtette, milyen vőlegény vár rá.

Ahogy az esküvő napja közeledett, Holubán magához hívatta Jolánkát, és gúnyosan közölte vele, hogy a császár unokája, Hyppolit lesz a férje, arra intve őt, hogy értékelje meg magát. Jolánka tiltakozott, de Holubán megfenyegette, hogy ha nem fogadja el, egy rejtett ajtón keresztül egy feneketlen verembe dobja. E közben Titusz peckesen sétált a veszélyes lyuk mellett, amikor egy tetőtől talpig lisztes molnárlegény – Bujkó – lépett be a terembe, vállán egy hatalmas zsákkal. A liszteszsák váratlanul megbillent, és a fejéhez csapódva Tituszt együtt a zsákkal a nyitott vasajtón keresztül a mélységbe lökte. Jolánkát Bujkó mosolygós ábrázata és megnyugtató szavai vigasztalták: segítség közeledik, csak még egy kis időre van szükség, hogy Kinizsi csapatai megérkezzenek.

22. fejezet: Kinizsi levele

Két udvarhölgy és egy hopmester hozta el Jolánkának a csodaszép menyasszonyi ruhát, amelyet viselve megjelent a császári család és az összegyűlt udvar előtt. A császár atyai áldását adta a fiatal párra, és már az esküvő felé indultak volna, ha Jolánka – időhúzó szándékkal – nem kér próbalehetőséget a császártól. Amíg a kirendelt pap a szertartás próbáját vezette a fiatalokkal, egy katona lépett be a terembe, egy óriási buzogányt cipelően, melyre egy pergamenlevél volt erősítve. A pergament a pap olvasta fel.

„Seregemmel itt állok a vár alatt. Ágyúim a falakra irányítva, katonáim az ostromra készen. Ha a várat átadjátok, és Magyar Jolánkát a várban hagyjátok, békén eltakarodhattok. Ha ezt nem teszitek, halálotokat a várban lelitek. Ezt üzeni: Kinizsi Pál”

Amikor a császári udvar hallotta Kinizsi Pál nevét, rémület fogta el őket, és mindenki azonnali menekülésre készült. Végül csak Jolánka és Holubán maradtak a teremben. Mikor a német zsoldosok megpróbálták magukkal vinni a lányt, Kinizsi dörgő hangja megfélemlítette őket. Kinizsi személyesen végezett Holubánnal, akit ugyanazon a vasajtón keresztül lökött a mélységbe, ahonnan korábban Titusz is eltűnt. A két szerelmes ezután egymás karjaiban talált vigasztalást az elmúlt viharos idők után.

Nem sokkal később Magyar Balázs is megérkezett csapataival, és trombitaszó jelentette be Mátyás király érkezését a vár alá. Az uralkodó méltatta Kinizsit, és a török elleni győzelmek elismeréseként temesi főkapitánnyá nevezte ki. Kinizsi megköszönte az új tisztséget, és a két férfi testvérként ölelte meg egymást. A király figyelme ezután Bujkóra terelődött, akit szintén büntetés ért: egy szigorú ember kezére került, hogy a jövőben a temesi kapitányt szolgálja.