Jókai Mór: És mégis mozog a föld olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések3 nap ezelőtt019 perc

Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a történelem során maradandó hatást gyakorolt az olvasókra és a kultúrára. Műveinek értéke az idő múlásával sem halványul, hiszen regényei kortalan mondanivalót hordoznak. Írásai ma is ugyanolyan frissnek és élettelinek hatnak: szórakoztatóak, meglepőek, tele vannak humorral és gondolatébresztő üzenetekkel.

Jókai gazdag életműve generációkon átívelő élményt nyújt. Az egyik legismertebb és legkedveltebb regénye, az És mégis mozog a föld…, öt fiatal diák történetén keresztül mesél a reformkori Magyarország átalakulásáról. A szereplők célja nem kevesebb, mint hogy békés úton, belső reformok révén formálják az ország jövőjét. A regény középpontjában álló ambiciózus eszmék a művészetek, a katonaság és a társadalmi struktúrák területére is kiterjednek, széles képet adva a kor törekvéseiről.

Ez az alkotás nem csupán izgalmas kalandokat kínál, hanem elgondolkodtat a változás és megújulás lehetőségeiről is. Jókai könnyed, magával ragadó stílusa végig fenntartja az olvasó figyelmét, bizonyítva írói tehetségének páratlan erejét.

Jókai Mór: És mégis mozog a föld olvasónapló

A regény középpontjában öt debreceni diák áll: Jenőy Kálmán, Barkó Pali, Bíróczi Sándor, Borcsay Mihály és Csuka Feri. A fiatalok lázadó szellemiségükkel hívják fel magukra a figyelmet, amikor létrehozzák a „csittvári krónikát” – egy diáklapot, amely végül a kollégiumból való kizárásukhoz vezet. Ez a fordulópont nemcsak a tanulmányaikat szakítja meg, hanem egy új, ismeretlen jövő felé tereli őket, amelyet a regény szimbolikusan „világként” említ. A történet középpontjában Jenőy Kálmán áll, míg társai időről időre felbukkannak, hogy keresztezzék vagy támogassák útját.

Jenőy Kálmán költői álmokat dédelget, ám céljai eléréséhez számtalan akadályon kell keresztüljutnia. Anyagi gondok ugyan nem hátráltatják – dúsgazdag nagyanyja bőkezűen gondoskodik róla, sőt fényes közéleti karrier lehetőségét is felkínálja számára. A legnagyobb kihívás azonban nem a hiány, hanem épp a bőség: vajon képes lesz-e ellenállni a könnyű siker csábításának, és kitartani saját álmai mellett?

Az első kísértést Katinka, egy kacér fiatalasszony jelenti, aki elvonja Kálmán figyelmét céljairól. Ezt követően Decséry főispánék köre és az ott kínálkozó érvényesülési lehetőségek próbálják eltéríteni az útjáról. Amikor drámája közönnyel találkozik, úgy tűnik, álmait végleg feladja. Az utolsó nagy próbatétel festői sikereihez kötődik: elismerést arat művészként, és úgy tűnik, már nem kell választania a karrier, a családja és nagyanyja támogatása között.

Végül Kálmán meghozza a sorsdöntő elhatározást: félbehagyja olaszországi festői útját, hogy hazatérjen és íróként folytassa pályáját. Ezzel vállalja nagyanyja haragját, amely egészen annak haláláig árnyékot vet életére. A történet így nem csupán a művészi kibontakozás küzdelmeit mutatja be, hanem az önazonosság és a belső integritás megőrzésének drámáját is.

Jókai Mór És mégis mozog a föld… című regénye az író egyik legjellemzőbb alkotása, amelyben művészetének erényei és gyengeségei egyaránt megmutatkoznak. A reformkort megelőző évtizedek irodalmi és művészeti küzdelmeit bemutató fejezetek az életmű kiemelkedő darabjai közé sorolhatók. Különösen emlékezetes a csittvári krónika „szerkesztőbizottsági” ülése egy pince mélyén, Kálmán és a nádor szenvedélyes vitája a kultúra jövőjéről, valamint Kálmán és Tseresnyés mester filozofikus beszélgetései.

Jókai mesteri hangulatteremtő képességét kiválóan példázza az a jelenet, amikor Kálmán egy hegycsúcson olvassa fel drámáját barátainak. Az író lenyűgöző szavakkal idézi meg a nagy változások pátoszát és a hősök nemzetteremtő törekvéseit. A regény stílusbeli gazdagsága és képi világa méltán állítható párhuzamba A kőszívű ember fiai-val, amely Jókai egyik legnagyobb sikere.

A regény érzékenyen tárja fel a hazai romantikus nemzedék két meghatározó törekvését. Az egyik a nemzeti múlt feltárása, amelyet a szenvedélyes és elhivatott Barkó Pali képvisel. A másik a magyar színjátszás megteremtése, amely Borcsay Mihály – színpadi nevén Bányaváry – ambícióiban ölt testet. Jókai mesteri eleganciával fonja össze e két szálat a regény átfogó cselekményével, amely egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el.

Az És mégis mozog a föld… című regényben Jókai Mór rokonszenvvel ábrázolja a népi figurákat, szemben az arisztokrácia és a birtokos nemesség megszokott dominanciájával. Barkó Pali alakját Kőrösi Csoma Sándorról, a nagy magyar Ázsia-kutatóról mintázta. Tóth Máté az egyszerű, de polgárosult paraszt eszményített megtestesítője, aki kiváló gazdálkodói képességeivel őrzi meg hagyományos életformáját. Tseresnyés mester a nemzeti polgárosodás ideális képviselőjeként jelenik meg, hitelesen megrajzolva a korszak társadalmi változásait.

Jenőy Kálmán, a regény központi alakja, Jókai Mór írói erényeinek és gyengeségeinek hű lenyomata. Kálmán Jókai legszebb romantikus hőseinek sorát gazdagítja: egy korszakalkotó drámaíró, tehetséges festő és sokoldalú művész. Széles körű műveltsége, felvilágosult gondolkodása, szenvedélyes lelkesedése, mély embersége, kifinomult lelkiismerete és szigorú becsületérzete teszi kiemelkedővé. A történet során több alkalommal is bizonyítja bátorságát és határozottságát, megtestesítve a reformkor eszméinek hősies alakját.

Kálmán sorsában Jókai több jelentős korabeli írótörténetet is ötvöz. Kollégiumi kicsapása Csokonai Vitéz Mihály pályafutására utal, míg drámájának közönyös fogadtatása Katona József Bánk bánjának sorsát idézi. Festői tehetsége és vígjátékírói ambíciói Kisfaludy Károly életútját elevenítik meg. Jókai így nem csupán egy regényhőst teremtett, hanem egy olyan karaktert, aki a reformkor művészeti és szellemi törekvéseinek szimbólumává vált.

Jókai Mór hőse, Jenőy Kálmán, egy belső fejlődési íven halad végig, amely végül az áldozatos hivatás önkéntes vállalásához vezet. Ez az út azonban hosszú vívódásokkal teli, ami Jókai korábbi műveit – például Baradlay Richárd történetét – idézi. Míg azonban Baradlay fejlődése következetesen és hitelesen bontakozik ki, Kálmán karakterének alakulása olykor bizonytalan és inkoherens marad.

Kálmán jellemrajzában feszülő ellentmondások teszik összetettebbé a figurát. Decséryék házában Dorothea iránti szerelme mindent áthat, miközben igyekszik elnyerni a főispán kegyeit is. Ezzel párhuzamosan megírja nagy tragédiáját, amely már egy mélyebb, szellemi síkon mozog. Fejlődése azonban nem tűnik mindig hitelesnek, mivel a társadalmi ellenpólus, amelyhez mérnie kellene magát, nem jelent valódi kihívást. Kálmán konfliktusai így leginkább személyesek: a szerelem, a féltékenység, valamint a festészet és az írás közötti vívódás formájában jelennek meg, és nem társadalmi szinten játszódnak le.

Jenőy Kálmán nagyanyjával való konfliktusa inkább családi, semmint társadalmi dráma, ami a történet magánjellegű feszültségeit erősíti. Ez árnyaltabbá teszi a főhős belső világát, ugyanakkor csökkenti a társadalmi áthallások erejét, amely Jókai más műveiben hangsúlyosabb szerepet kap.

A regény cselekménye a gyakori környezetváltások, váratlan fordulatok és számtalan epizódszereplő miatt nehezen válik egységessé. Az író nem alakít ki szoros szerkezetet, így a történet inkább színes, ám lazán kapcsolódó anekdoták sorozataként hat. A szereplők közül csupán Bányavári – a „mesésen ragaszkodó és bámulatosan háládatlan” figura – sorsát ismerjük meg részletesebben, míg a másik négy diák további életéről alig kapunk információt.

A regény záró fejezete Jókai hitvallását tükrözi: az író úgy vélte, hogy „a költő álmát végül is saját kora valósítja meg.” A mű üzenete egyértelmű: kitartó munkával, akár önfeláldozó, „mártírszerű” erőfeszítések árán is, meg kell teremteni a modern magyar művelődést. Jókai nagy álma volt, hogy a kiegyezés utáni konszolidáció a reformkorhoz hasonló, fényes fejlődést hozhat a nemzet számára. A regény ezt a reményt és optimizmust közvetíti, noha a szerkezeti lazaság időnként a történet szétszórtságát eredményezi.