Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések7 nap ezelőtt060 perc

Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló röviden

Róma – A grófnő, Zbrócy Blanka házassága válságba került, miután családja egy idős, élvezetkedvelő herceghez, Cagliarihoz adta feleségül. Blanka most minden erejével azon dolgozik, hogy felbontsa a házasságot, miközben szoros felügyelet alatt tartják. A herceg ugyanis a grófnő vagyonára pályázik, míg titkára, a szélhámos Vajdár, Blankát szeretné elnyerni. Az ármányok és intrikák hálójában Blanka végül egy titokzatos tordai festő, Adorján Manassé segítségére talál. A férfi egykori diplomata és vasbányatulajdonos, aki ügyesen és bátran menti meg a grófnőt.

Adorján beleszeret Blankába, és a forradalmi zűrzavarokkal terhelt Olaszországon és Magyarországon keresztül hazavezeti őt Erdélybe. Azonban itt sem találják a nyugalmat, hiszen az erdélyi magyar és román közösség, az osztrák kamarilla bujtogatásának hatására, súlyos összecsapásokat vív egymással. Ebben a harcokban Adorján székely családja kulcsszerepet vállal.

A lázadó tömegek vezetésére Vajdár lép elő, aki Blanka és családja ellen fordul, miután korábban elárulta Adorján húgát, Annát, és hamis váltót is készített Adorján nevére. A harcok lecsengése után Manassé, aki egy új Berend Ivánként próbálja felvirágoztatni bányatelepét, elzárkózik az erőszaktól, mint vallásos unitárius pacifista, ám végül az osztrák hadsereg elragadja.

Jókai művében a torockói idillt a bécsi arisztokrácia, Cagliari, Caldarica és szolgájuk, Vajdár sötét machinációi árnyékolják be. A puritán hős, Manassé erkölcsi diadala végül abban nyilvánul meg, hogy a megcsalt és megtört Vajdár hazatér, hogy meghaljon Anna koporsója mellett. Bár a regény nem tartozik Jókai legkiemelkedőbb művei közé, mégis olvasmányos és lebilincselő.

Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló

1848-ban, egy olaszországi vonaton, három utas – Dormándyné Marie, aki szőke, a szoborszerű szépségű Cagliari hercegné, Zboróy Blanka és kísérőjük, Zimándy Gábor ügyvéd – nehezen talál helyet magának. Ekkor egy fiatal, rejtélyes férfi lép a fülkébe, és felajánlja, hogy átadja nekik saját első osztályú helyét.

A férfi, Adorján Manassé néven mutatkozik be, és hamar beszélgetésbe elegyedik a hölgyekkel. Az utazás során kiderül, hogy mindannyian magyarok. Manassé elárulja, hogy Rómába tart, de meglepetésükre nem katolikus nagyhétre, hanem mint unitárius. A következő megállónál Manassé váratlanul leszáll a vonatról, ekkor Gábor elmondja, hogy ismeri a fiatalembert.

Gábor tájékoztatja őket, hogy Manassé egy ősi székely család leszármazottja, aki bár még csak húszas évei elején jár, már betöltött fontos szerepeket az államigazgatásban. A szabadságharc idején azonban elvesztette kiváltságos helyzetét, ami mélyen megviselte, így úgy döntött, új életet kezd Rómában. Gábor hozzáteszi, hogy bár ő liberális szellemű, Manassé nem az, és eddig nem beszélgettek közvetlenül. Később Manassé visszatér, és Gábort meghívja egy közös pipázásra a vonat tetejére.

Ezen a ponton Gábor tájékoztatja Manassét Zboróy Blanka grófnő helyzetéről. Blanka, bár még fiatal, Rómába utazik, hogy elváljon Cagliari hercegtől, akivel szülei házasították össze. A házasságot annyira ellenezte, hogy már a férje közelségét sem tudta elviselni. A herceg válókeresetet nyújtott be, és epilepsziát említve indokolta, hogy Blanka alkalmatlan a házasságra.

Cagliari szeretője, Caldavira márkinő, Cyrene, akivel újra együtt szeretne lenni. Gábor Blanka kísérőjeként Rómába utazik, hogy meggyőzze az egyházat, keressenek más indokot a válásra. Ha ugyanis a pápa a betegséget hozná fel indokként, Blanka többé nem mehetne férjhez. A hercegnek egy rosszindulatú tanácsadója is van, Vajdár Benjámin, aki folyamatosan téves tanácsokkal látja el őt.

Manassé felveti, hogy Blanka esetleg válhatna protestánssá, de Gábor figyelmezteti, hogy ebben az esetben elveszítené örökségét, mivel egy elődje kikötötte, hogy az csak római katolikus utódokra szállhat. Eközben Vajdár Benjámin belép a fülkébe, amikor a két férfi nincs jelen, és cinikusan elfoglal egy üres helyet. Manassé visszatérve könnyedén elzavarja őt, aminek következtében Vajdár dühösen távozik. Blanka meglepődik Manassé tekintélyén.

Manassé bejelenti, hogy Bolognában száll le a vonatról, majd a hegyeken át, Firenzen keresztül folytatja útját Rómába, mivel ez az útvonal látványosabb és egy napot is megspórolhat vele. A többi utas úgy dönt, csatlakozik hozzá. Útközben Manassé elmondja, hogy Benjámin, a nevelt testvére, akit apjuk fogadott örökbe, miután Vajdár apja öngyilkosságot követett el.

Bár Benjámin rendkívül vonzó férfi, lelkülete gonosz, és elcsábította, majd magára hagyta Manassé húgát, Annát, aki ezt nehezen viselte. Manassé azért tart tőle, mert tud valamit Benjáminról, ami komoly veszélybe sodorhatná őt, de Manassé jóindulatú, és nem használja ki ezt a tudást. Manassé a nőknek mesél a Torockói vidékről is, ahol felnőtt, és amit mesébe illő helyként ír le.

Útközben megállnak egy fogadóban, ahol Manassé a helyiek segítségével sonkát és bort szerez, majd folytatják útjukat Róma felé. Manassé tudja, de a többiek még nem, hogy Olaszországban komoly zavargások vannak készülőben, ezért választották a kerülőutat. Ő ismeri Cagliari grófot is, de erről még nem beszélt a többieknek. Rómába érkezve külön-külön szállást foglalnak. Gáborék az előre lefoglalt helyükön jelentkeznek be, és itt értesülnek arról, hogy Benjáminnak is itt kellett volna megszállnia, de útközben hegyi betyárok rabolták el.

Blanka úgy érzi, hogy vonzódni kezd Manasséhoz, ami kényes helyzetet teremt, mivel a férfi más vallású. Blanka nagyon szeretne részt venni a nagyheti eseményeken, amelyekre csak korlátozott számú belépő áll rendelkezésre. Manassé kapcsolatainak köszönhetően jegyeket szerez, cserébe Gábor arra kéri, hogy ő legyen a csoport vezetője. Így együtt vesznek részt a mise imádkozásában a Sixtusi kápolnában, és megtekintik a lábmosást a Vatikánban.

Egy másik jelentős esemény során kegyelmet adnak egy bűnözőnek, aki egy egyházi vezető életére tört, és miután szabadon engedik, Blanka megdöbbenve nézi az ijesztő kinézetű férfit. Manassé szervezésében, Rossi, a francia követ ismerősének közreműködésével, Gáborékat a nagyhét végén maga a pápa fogadja. Azonban ezt követően Manassénak kerülnie kell Blankát, hogy elkerüljék a pletykákat, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a válópert.

Manassé biztosítja, hogy Blanka részt vehessen a pápai áldáson a Szent Péter téren, mivel nagyon szeretne ott lenni. Blanka Rossi feleségével együtt vesz részt az eseményen, elkerülve, hogy Manasséval lássák együtt, míg Manassé a szertartást Gáborral nézi. Amikor elhangzik az áldás és a két pálmalevél lehullik, Manassé elkapja az egyiket, és odaajándékozza Blankának.

Az eseményen nemcsak a hagyományos áldás hangzik el, hanem a pápa a szabadságharc seregeit is megáldja. Gábor örömmel fogadja ezt, de Manassé figyelmezteti, hogy Blanka ügyét mielőbb rendezni kell, mivel a politikai helyzet gyorsan változhat. Ha az osztrákok kerülnek fölénybe, kérdéses, hogy milyen lehetőségek maradnak az új politikai környezetben.

Az ünnepség során Blanka véletlenül elejti a karperecét, amit egy virágárus ad vissza neki. Blanka ekkor felajánlja a karperecét a „szent ügy” érdekében, amit vallási értelemben ért, de a tömeg a szabadságharcra vonatkoztatva hősként ünnepli őt.

Másnap a pápai meghallgatásra érkeznek. Mivel Cagliari gróf, aki az alkotmányosság elleni párt tagja, nem tartózkodik Rómában a szabadságharcos hangulat miatt, előnyös helyzetet biztosít Blankának. A pápai udvarban bemutatják kérvényüket, majd távoznak.

Az olasz erők hamarosan veszíteni kezdenek, és Cagliari visszatér Rómába, ahol felkeresi Blankát. Egy ködös beszélgetés során azt sugallja, hogy jót akar neki, és inkább atyai szerepet kíván betölteni, mint férji. A beszélgetés részletei homályosak maradnak, de megígéri, hogy titkára keresztül üzenni fog neki. Blanka névtelen levelet kap, amely figyelmezteti, hogy Cagliari Vajdár Benjámint szeretné őt összeházasítani.

Ez megijeszti Blankát, aki Manasséhoz szeretne fordulni segítségért, ám elvesztette az elérhetőségét, amit korábban egy papírlapra feljegyzett. A lapot azonban eldobta a Colosseum előtt, amikor próbálta megrajzolni az épületet. Visszamegy tehát a helyszínre, hogy megkeresse a papírt. Ott találkozik egy festővel, aki nem más, mint Manassé. A beszélgetésük során Manassé arról érdeklődik, vajon szabad-e bosszút állni azokon, akiket nem szeretünk, hiszen ő is hatalmában tartja Vajdárt, de nem bántja.

Manassé tanácsot ad Blankának: utaljon Cagliarinak arra, hogy a Vatikáni titkos instrukciók 14. §-a szerint el kell válniuk, ami valószínűleg megszünteti a férfi további zaklatását. Azonban nem részletezi, hogy pontosan mi is ez a szabály.

Másnap, amikor Vajdár felkeresi Blankát, ő már felkészülten várja a férfit. Vajdár meglepődik, hogy Blanka nyugodtan étkezik, miközben ő Cagliari házassági ajánlatát teszi elé. Blanka végül közli vele, hogy a 14. § értelmében nem házasodhatnak össze. Vajdár dühösen rájön, hogy Manassé áll a háttérben, megfogadja, hogy bosszút áll rajta, majd távozik.

Blanka Gábortól megtudja, hogy a 14. § szerint nem köthető házasság, ha az egyik fél olyan bűncselekményt követett el, amely hosszú börtönbüntetést von maga után. Így Vajdárnak valószínűleg van valamilyen sötét titka, amiről Manassé tudomást szerzett. Kiderül, hogy a névtelen levelet Caldavira hercegnő írta féltékenységből, mert attól tart, hogy Blanka lehet a herceg új szeretője a válás után – egy félelem, amely valójában megalapozatlan.

Mivel a fogadó, ahol Blanka megszállt, számos Cagliari ismerősét rejti, Blanka úgy dönt, hogy egy másik házba költözik. Rossiék is elhagyják a követséget, és Blankával együtt új szálláshelyen helyezkednek el. Gábor azonban nem csatlakozik hozzájuk, mivel számára megfelelő a fogadó, és nem kíván Rossiék társaságában élni.

Végül megszületik az ítélet: a házaspárt elválasztják, de Blanka soha többé nem köthet házasságot, míg Cagliari addig nem vehet feleséget, amíg Blanka életben van. Blanka Rómában kénytelen maradni. A Caligari-kastélyt úgy osztják fel, hogy a két rész között ne legyen közvetlen kapcsolat; Blanka a Tiber partján, Cagliari pedig a piactérre néző oldalon fog lakni. Gábor áttér a katolicizmusra, és feleségül veszi Dormándynét. Blanka a kastélyban éli mindennapjait, mintha halott lenne, többé senkit nem szerethet.

A politikai feszültségek fokozódnak, és a radikalizmus egyre inkább teret nyer. Egy alkalommal a lázadók megtámadják Blankának hitt hintóját, abban azt feltételezve, hogy Cagliari utazik benne, de amikor rájönnek, hogy Blanka van benne, elengedik őt. Egy ismerőse tanácsára Blanka elkezdi olvasni a hírlapokat, és meglepődik, hogy mennyire élesen támadják egymást a politikai frakciók. Végül jó hír érkezik: a pápa Rossit kérte fel a kormány megalakítására.

Blanka időnként azt képzeli, hogy zenét hall a szobájában lévő Sappho-ról készült festményből, de nem tudja eldönteni, hogy ez valóság-e vagy csak álmodik. Egy nap a kandalló hirtelen megmozdul, és Caldariva hercegnő lép ki belőle. Kiderül, hogy a kandallón keresztül egy titkos átjáró vezet a kastély két hálószobája között. Caldariva mindkét kulcsot birtokolta, de most átadja az egyiket Blankának.

A festmény mögött egy rejtekhely található, ahonnan Blanka hallhatta Caldariva énekét. A hercegnő elmondja, hogy Vajdár titka egy hamisított váltó, amelyet Manassé kifizetett, és a csalás bizonyítékát most ő őrzi. Vajdár azt akarta, hogy Caldariva lopja el ezt a bizonyítékot Manassétól, különben megfenyegette, hogy megöli őt. Erre Caldariva a lázadók segítségével rajtaütést szervezett Cagliarién és Vajdáron, hogy elűzze őket Rómából. Most Caldariva és Blanka maradnak egyedül a kastélyban.

Másnap újra találkoznak, és Caldariva felfedi nevét: Rozalina. Mivel Rozalina fehér bőrű, Blanka pedig piros arcú, játékból nevet cserélnek, utalva a „blanc” (fehér) szóra. Rozalina meghívja Blankát a következő napokban esedékes álarcos báljára, ahol negyven ismert személy lesz jelen, és senki sem fogja felismerni Blankát, sem tudni, honnan érkezett. Mivel Manassé neve is szerepel a meghívottak listáján, Blanka elfogadja a meghívást.

Ugyanezen a délelőttön Rossi parlamenti nyitóbeszédére volt hivatalos, és el is ment, de a parlament épületében fenyegető férfiakat látott, köztük azt a rosszarcú férfit, akit a nagyhéten a Vatikánban szabadon engedtek. Blanka figyelmezteti Rossit, hogy ne tartsa meg a beszédet, mivel rossz előérzete van, de Rossi nem hátrál meg. Este Blanka a lapokból értesül, hogy Rossit meggyilkolták, és így végül nem megy el a bálra. Megdöbben, amikor az inasától megtudja, hogy a nép nemcsak hogy nem ítéli el a gyilkost, de még hősként ünneplik.

Blanka megkönnyebbül, hogy nem vett részt a bálon, mert borzalmas lett volna ünnepelnie, miközben a tragédia történt. Nem sokkal később egy lázadó tömeg gyülekezik a palota előtt, éltetve Zambianchit, a gyilkost, sőt, még a katonaság is támogatja őket. A szomszédos lakrész ablakából pezsgőt is kínálnak a tüntetőknek.

Blanka tisztában van azzal, hogy Rozalina valamilyen módon érintett a zavargásokban, hiszen szélsőséges kiadványokat finanszíroz. Amikor azonban a helyzet egyre veszélyesebbé válik, és a tömeg a Cagliari-palotát ostrommal fenyegeti, Rozalina megijed, és arra kéri Blankát, hogy engedje meg, hogy a bál vendégei az ő lakosztályán keresztül meneküljenek el. A fürdőszobából egy titkos járat vezet a föld alatti csatornákhoz.

Blanka eleinte vonakodik beleegyezni, de Rozalina azt állítja, hogy Manassé is ott van a tömegben, és fegyverrel próbálja megfékezni a csőcseléket. Blanka végül beleegyezik a menekülésbe, és a szobákat elsötétítik, hogy a menekülők észrevétlenül elhagyhassák a kastélyt. Később azonban kiderül, hogy Manassé valójában nem volt a tömegben, Rozalina pedig hazudott. Rozalina azt is bevallja Blankának, hogy eredetileg az volt a terve, hogy a bálon „elveszítse” Blankát és Manassét – bár a részletek nem ismertek –, de mivel Blanka segített neki, elvetette ezt a tervet, és kijelenti, hogy ezzel elengedték egymás adósságát.

A tömeg ostromolja a Cagliari-palotát, különösen azt a részt, ahol Rozalina lakik, de szerencsére nem találják meg azt a rejtekhelyet, amely Blankának és vendégeinek menekülési útvonalat biztosított. A dühös tömeg ezután a Vatikán ellen fordul, és végül a pápa kénytelen megadni magát. Blanka nagyon szeretne távozni Rómából, ezért egy ismerőséhez, X. grófnőhöz fordul a követségen, hogy segítsen engedélyt szerezni a pápától. Bár a pápa ígéretet tesz erre, később kiderül, hogy nem szándékozik azt betartani. Blanka ezután felkeresi Manassét, aki egy csizmadiánál szállt meg. Manassé nincs otthon, de Blanka felfedezi, hogy Manassé lefestette őt egy gyönyörű képen.

Hazatérve Blanka egy rövid cikkben olvassa az újságban, hogy ő segítette a bálozó társaság megszökését néhány nappal korábban. Hamarosan azonban a dühös tömeg érkezik, így Blanka a kert felé menekül, ahol váratlanul találkozik Manasséval. A férfi elmondja, hogy nem járt a csizmadiánál, és csupán azért érkezett, hogy búcsút vegyen. Hazautazik, mivel otthon nagy a feszültség, de ő nem harcolni, hanem békét teremteni szeretne. Ez aggodalmat kelt Blankában, mivel Rossi is a szélsőséges csoportok közötti közvetítésre törekedett, ami mindkét oldal ellenszenvét kivívta. Manassé egy iratot szerez Blankának, amely szerint ő X. grófnő társalkodónője lesz. X. grófnő elhagyja Rómát, és Blanka kísérőjeként hazautazhat vele.

Blanka búcsút int Manassénak, és a terv szerint a Colosseum előtt száll fel X. grófnő hintójába. Amikor azonban meglátja a grófnő jellegzetes ruháját, és odasiet hozzá, furcsának találja az arcát. A nő kísérője ekkor felkiált: „Ő a pápa!” Ezt követően hirtelen elhagyják a helyszínt.

Manassé és Blanka a tengeren Trieszt felé tartanak, ahol távol a társadalom zajától, csupán Isten van az úr. Blanka csalódott a pápában és saját vallásában, ezért úgy dönt, hogy áttér az unitárius hitre, és Manasséval együtt Erdélyben kezd új életet. Bár az élet ott nehéz, de szép és becsületes. Triesztből a hegyeken át, Erdély felé veszik az irányt.

Pesten felkeresik Gáborékat, akik a birtokukra költöztek. Marie migrénes, sötétített szobában pihen, de amikor Blanka beszélget vele, Marie bevallja, hogy nem csupán migrén miatt szenved, hanem Blankáért is aggódik, aki elhagyta Rómát, elvesztette vagyonát, és most a vallásából is ki akar térni.

Gábor arról tájékoztatja őket, hogy a császári csapatok elfoglalták Erdélyt, és mivel Manassé testvérei a magyar felkelőkkel szövetkeztek, ők kompromittálva vannak. Két testvérét az oláhok fogták el, és bár a testvérek Manasséra írták át a vagyonukat, ha ő is hazatér és a magyarok oldalára áll, a császáriak megfoszthatják őt a vagyonától. Gábor szerint Manassénak Lengyelországba kellene mennie, de Manassé határozottan elutasítja ezt az ötletet.

Indulásukat követően Kolozsváron találkoznak Manassé testvérével, Áronnal, és együtt folytatják útjukat Torda felé. Útközben Árontól Manassé megtudja, hogy a románok azzal fenyegetőznek, hogy felakasztják a két fogvatartott testvért, ha nem adják meg magukat és nem engedik át nekik Torockót. Az úton Ciprián román férfi házában szállnak meg, akinek lánya, Zenobia gyorsan összebarátkozik Blankával.

Másnap Zenobia vezeti őket tovább a hegyeken át, mely terület apja birtokába tartozik. Áron szerint Ciprián nem kedveli a magyarokat, de szerencsére Zenobia kedvező benyomást kelt Blanka személyéről. Egy forrás mellett táboroznak le, ahol szalonnát sütögetnek. Ekkor darazsak támadják meg őket, amitől Blanka nagyon megijed. Áron megpróbál kedvére tenni, és egy égő fadarabbal ki akarja füstölni a darázsfészket, de a korhadt fa hirtelen nagy lánggal ég fel. Zenobia ekkor rémülten felkiált: „Most megölted az apámat, és felgyújtottad a házat, ahol tegnap aludtál!” Bár nem értik, hogy mi történik, tovább folytatják útjukat Zenobia nélkül.

Zenobia csak apja birtokának határáig kíséri el őket, majd Matuzsálem, a magyar zsidó segítségét keresik, hogy vezesse őket tovább, vagy adjon melléjük egy szolgát. Matuzsálem azonban éppen egy zsidó ünnepnapot tart, és nem hajlandó elhagyni a szobáját, szolgáit pedig nem engedi, hogy segítsenek, mivel nem kedveli a keresztényeket. Egyik szolgája, Vaszilij azonban kezdetben vállalja a feladatot, de Matuzsálem haragos átkára mégis visszalép.

Végül ők maguk folytatják az utat, és vezető nélkül is sikerül megtalálniuk az irányt a Tordai-hasadék felé. Közben Manassé arra a következtetésre jut, hogy Áron szándékosan vezette őket ezen az úton, hogy találkozzanak Cipriánnal, a magyarok ellenségével, és hogy Matuzsálem példáján keresztül megismerjék a közöny veszélyeit, ezzel is arra ösztönözve Manassét, hogy a felkelők oldalára álljon.

A Tordai-hasadék másik oldalán két elhagyott barlangvár található, melyek közül a Balyika nevűben szállnak meg éjszakára. Manassé azonban titokban elhagyja a csoportot, és levélben értesíti Áront, hogy az oláhok, akik fogva tartják a testvéreit, a hasadék feletti Monasteria-fennsíkon táboroznak. Manassé oda készül, hogy tárgyaljon velük, és békés úton próbálja kiszabadítani a testvéreit. Ha sikeres lesz a tárgyalás, a Porlik-barlangban találkoznak majd újra Áronnal és Blankával.

Manassé tizenhat tulkot és több akó pálinkát ajánl az oláhoknak cserébe testvérei szabadságáért, valamint Torockó békés elhagyásáért. Az oláh vezér eleinte elutasítja az ajánlatot, abban bízva, hogy erősítést kap – a véletlenül lángra kapott fa éppen ezt a jelet szolgálta volna. Manassé azonban tisztázza a vezérrel, hogy a tűznek nem volt semmi köze a várva várt erősítéshez, és Zenobia is megerősíti ezt. Végül sikerül békét kötniük, és Manassé testvérei szabadon kerülnek. Blanka úgy dönt, hogy meghívja Zenobiát az esküvőjükre.

Manassé és családja szeretettel fogadják Blankát Torockóban, ahol minden olyan, mint egy kis paradicsom.

Amikor Blanka Anna szobájában a lány festményeit nézegeti, döbbenten veszi észre Vajdár képét is közöttük. Kiderül, hogy Anna továbbra is szerelmes a férfiba, és reméli, hogy Vajdár egyszer visszatér hozzá. Ezért kérte meg Manassét, hogy ne ártson Vajdárnak – így Manassé nem bántja ellenfelét.

Torockóban Blanka jól érzi magát. Az itteni mise teljesen eltér attól, amit Rómában tapasztalt: míg Rómában gyönyörű templomok és szomorú, ármánykodó emberek várták, itt egy egyszerű templom áll, ahol boldog és kedves emberek gyűlnek össze. Annak érdekében, hogy felgyorsítsa a válópert, még egy kis bányát is vásárol Manassé segítségével, mivel a helyi birtokosokra más szabályok vonatkoznak. Blanka nem mondott le arról a szándékáról, hogy meghívja Zenobiát az esküvőre. Amikor Áron megtudja ezt, szomorúság és keserűség tölti el, és eszébe jutnak a „zalánthai napok” (a szöveg nem magyarázza el, hogy mit jelent ez a kifejezés).

A narratíva ezen a ponton visszaugrik az időben, és régebbi eseményeket tár fel. Caldariva márkinő férje egy nápolyi nemesember volt, aki elhunyt, majd Rozina összejött Cagliari gróffal. A bécsi udvarban azonban nem voltak jó hírben, így Rozina arra a döntésre jutott, hogy Cagliari házasodjon meg. Blanka volt az, akit ő választott ki erre a szerepre.

Egy udvari bálon Rozina nagyon megharagudott Blankára, mert úgy érezte, hogy Blanka szándékosan figyelmen kívül hagyta őt. Vajdár ezen a bálon vette észre először Rozinát, akibe azonnal beleszeretett. Ekkor döntött úgy, hogy elhagyja Manassé húgát, és Cagliari titkáraként kezd dolgozni. Vajdár fényűző életet élt, és amikor sürgősen pénzre volt szüksége, hamisított egy váltót Manassé nevével, mint kezes. Bár később szándékozott rendezni a váltót, az uzsorástól megtudta, hogy Manassé már korábban kifizette az összeget.

Eközben Rozina Bécsben dühöng. Cagliari addig nem vehet el más nőt, amíg a felesége él, ám Blanka még mindig életben van. Rozina azt reméli, hogy a harcok közepette Blanka életét veszti. A hadügyminisztériumból megszerezte az Erdélyről szóló jelentéseket, amelyeket titkosírással jegyeztek le, de Vajdár hozzájutott a dekódoló kulcshoz. Együtt olvassák a tájékoztatásokat, amelyekből kiderül, hogy Manasséék sértetlenül hazaérkeztek, és kiegyeztek a románokkal.

Rozina haragja tombol, és különösen mérges Cagliarira, akit közömbösnek lát az ügyben. Cagliari azonban elmagyarázza, hogy neki is fontos, hogy Blanka meghaljon, sőt, még fontosabb, mint szeretőjének. Megállapodtak ugyanis Blanka testvéreivel, hogy aki előbb hal meg, annak a vagyona a másikra száll. Ha azonban Blanka elhagyja a katolikus hitet, nem örökölheti meg a gazdag rokonság vagyonát, mivel az öröklés feltétele a katolikus hovatartozás volt. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Blanka és Cagliari már elváltak, így a házassági szerződés nem lehet érvényes. Cagliari és társai ezért úgy döntenek, hogy meg kell ölni Blankát, mielőtt áttérne a hitéből és hozzámenne Manasséhoz.

Közben Blankáék a lakodalmat ünneplik. Áron meglepetésként egy kis lakot is készített nekik. Blanka azon aggódik, hogy sehol sincs Zenóbia és Dávid, Manassé testvére. Végül Zenóbia megérkezik, de sajnos Dávid holttestét hozza magával. Dávid megölte Zenóbia apját, mire Zenobia testvére megölte Dávidot. Zenóbia ezután távozik, de ígéri, hogy egyszer még visszatér, hogy viszonozza az esküvői meghívást.

Blanka kéri, hogy Dávid holttestét helyezzék az ő otthonukba. A temetés után a férfiak bosszút akarnának állni, de Manassé lebeszéli őket, hangsúlyozva, hogy ő békét kötött az oláhokkal és nem azt a Jézust kell követniük, akinek nevében emberek ellen elkövetett szörnyűségeket követnek el, hanem aki békét hoz. Végül Áronék elállnak a bosszútól.

Eközben Diurbanu, egy román vezér és csapata közeledik a faluhoz, de egy, a magyarokhoz tartozó olasz csapat szétveri őket anélkül, hogy a torockóiak tudnának róluk. Diurbanu Abrudbányánál találkozik más oláh vezetőkkel, és megpróbálja őket rávenni, hogy támadják meg Torockót. A többi vezető kezdetben vonakodik, mivel elege van a folyamatos mészárlásokból, de amikor Diurbanu azt mondja, hogy akkor a menyasszonyával, Zenóbiával mennek harcba, ráállnak a tervre.

A torockóiak tudomást szereznek arról, hogy Diurbanu közeleg. Manassé úgy dönt, hogy megpróbálja békésen rendezni a helyzetet, emlékeztetve az oláhokat a korábbi békeegyezményre. Azonban amikor megérkezik a táborba, a vezér foglyul ejti, megkötözteti és egy pincébe zárja. Diurbanu megjelenésekor felismeri Vajdár Benjámint.

Vajdár tervet vet fel: ő és emberei Székelykő felől támadják meg a falut, mint figyelemelterelés, miközben Zenóbia bejut a faluba, és elcsalja a nőket, akiket aztán Manassé szeme láttára akar kivégeztetni. Vajdár elindul, Manassét és a cigány muzsikust, Lányit hátrahagyva a pincében, aki nem volt hajlandó neki zenélni. Lányi fogával szétrágja a köteleket, így mindketten megszabadulnak.

Manassé dühös és elkeseredett, már nem hisz a békében és kezdi elveszíteni hitét az Istenben. Amikor kilép a pincéből, Zenóbia áll előtte, aki nem akarja bántani Annát és Blankát, mert ők is barátként viseltettek iránta. Az oláhokat Áronék csapata visszaverte, Diurbanu leesett a lováról és eltörte a lábát. Manassé a pusztai templomhoz megy, ahol megtalálja a lovat, és újra rátalál Istenre, akiben már kételkedett.

A cigány, Lányi, Vajdár után megy, aki nagy összeget kínál neki a menekülésért. Kéri, hogy vigye őt a pusztai templomhoz, ahonnan szekeret hívatna a szomszéd faluból. A templomban azonban találkoznak Manasséval. Vajdár arcán halálos gyűlölet és rémület tükröződik, és arra kéri Manassét, hogy ölje meg őt, ezzel véget vetve közös ügyüknek. Manassé azonban nem bántja, helyette felteszi a lovára és szabadon engedi.

A szabadságharc lezárultával Manassé és Blanka bányászattal kezdenek foglalkozni, és embereket toboroznak. Két gyermekük is megszületik, és Anna mindenben segítségükre van. Egy idő után azonban a munkásokat katonának sorozzák be. Manassé Bécsbe utazik, hogy megpróbálja elérni az udvarnál, hogy engedjék haza őket. Itt találkozik Cagliarival, aki ígéri, hogy segít, de valójában hazudik: nemcsak hogy a többieket nem engedik el, de Manassét is besorozzák.

Manassé öt éven át katona, míg Blanka egyedül vezeti a bányát, a megélhetés nehéz. Ekkor megjelenik Gábor, hírrel arról, hogy sikerült pénzt kiperelnie a rokonoktól. A végrendelet úgy rendelkezett, hogy Blanka nem térhet át a katolikus vallásról más keresztény hitre. Gábor a bíróságon azzal érvelt, hogy az unitárius vallás nem keresztény, hanem pogány, így a kitétel nem érvényes rá.

Blanka azonban nem fogadja el a pénzt, mivel ezzel elismerné, hogy új családja pogány. Emiatt sokan szentként kezdik tisztelni őket. Manassé részt vesz a solferinoi csatában, majd hosszú viszontagságok után visszatér haza. Anna életereje fokozatosan csökken, és végül elhuny. Az utolsó kívánsága az, hogy ha Vajdár is meghal, temessék őt is mellé a sírba.

Vajdár és Rozina közben különféle csalásokba keverednek, és végül Vajdárt elfogja a rendőrség, majd visszatoloncolják Erdélybe. Mielőtt visszatoloncolták volna, még el akart búcsúzni Rozinától, ezért otthonában várta a nőt. Rozina azonban nem jelenik meg a találkozón, így Vajdár bosszúból magával viszi azokat az iratokat, amelyek terhelőek lehetnek Rozinára.

A rendőrség Torockóra szállítja vissza Vajdárt, ahol Manassé felvételi könyvelőnek a bányába. Amikor Manassé meglátja Anna holttestét, mélyen megrendül, és rádöbben, hogy milyen rossz ember volt; őszintén megbánja tetteit. Halála hamar bekövetkezik: Rozina, bosszúból, amiért Vajdár elvitte a terhelő iratokat, mérget tartalmazó porral átitatott levelet küld neki. Vajdár belélegzi a mérget és meghal.