Goethe: Az ifjú Werther szenvedései olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések16 óra ezelőtt08 perc

Johann Wolfgang Goethe híres regénye, Az ifjú Werther szenvedései, amely más néven Werther szerelme és halála címen is ismert, 1774 őszén jelent meg először a Lipcsei Könyvvásáron, és szinte azonnal világszerte bestseller lett. A mű nagy népszerűséget hozott a mindössze huszonöt éves Goethének, aki így gyorsan híres íróvá vált Németországban. A neves irodalomkritikus, Szerb Antal úgy véli, hogy a regény több mint egy egyszerű, szentimentális történet: „Goethe a szentimentális és kecses rokokó keretbe belekomponálta a végtelent.”

A regényben számos önéletrajzi elem is fellelhető, hiszen Goethe saját, másnak eljegyzett Charlotte Buff iránti plátói vonzalmát is megörökítette. Az öngyilkosság motívuma pedig barátja, Karl Wilhelm Jerusalem tragikus sorsa nyomán került a történetbe. A Lotte karakterét formáló női alak Maximiliane von la Roche jellemvonásaiból is merített, aki a fiatal Goethe ismerőse volt a mű írásának idején.

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései olvasónapló

Első könyv (40 levél: 1771. május 4-től, 1771. szeptember 10-ig)

Werther, az ifjú férfi, miután elhagyja édesanyját, nagynénjéhez utazik, ahol a mindennapi semmittevéssel tölti idejét. Szívesen időzik a közeli Wahlheim faluban is, ahol számos helybélivel megismerkedik, köztük egy édesanyával és két fiával, Philippel és Hanssal, akiket le is rajzol. Emellett találkozik egy béreslegénnyel is, aki titkos szerelemmel küzd gazdája, a gazdasszony iránt.

Wahlheimben egy bál során találkozik élete nagy szerelmével, Lottéval, a herceg tiszttartójának lányával, aki édesapjával együtt hat fiatalabb testvért nevel. Azonban hamar kiderül, hogy Lotte már el van jegyezve Albert-tel. Ennek ellenére Werther folyamatosan felkeresi a lányt, és egyre mélyebben vonzódik hozzá. Nem képes lemondani róla, még akkor sem, amikor Albert visszatér. A két férfi végül barátságot köt, és Albert Werther születésnapjára Lotte szalagját és egy Homérosz-kötetet ajándékoz neki.

Végül, barátja tanácsára Werther úgy dönt, hogy munkát vállal, és elhagyja Wahlheimet, valamint szerelmét, Lottét.

Második könyv (48 levél: 1771. október 20-tól 1772. december 20-ig)

Werther D.-be utazik C. grófhoz, aki munkát ajánl neki, és bizalmába fogadja. Fél év elteltével azonban Werther úgy dönt, hogy elég volt, mivel tevékenységét nem nézik jó szemmel.

Ezután N. N. herceghez utazik, kezdetben azzal a szándékkal, hogy csatlakozik a háborúhoz, mint az x-i sereg tábornoka. A herceg befogadja, és hamarosan elviszi őt az n-i bányavidékre. Azonban szíve egyre inkább visszahúzza régi szerelméhez, Lottéhoz. A már férjezett Lotte örömmel fogadja őt.

A vidéken Werther régi ismerőseivel találkozik, ám rossz híreket hall róluk: Hans kisfiú meghalt, szülei minden vagyonukat elvesztették, és a béreslegényt is kirúgták. Útja során egy bolond, Heinrich is a nyomába szegődik, aki korábban Lotte apjának írnoka volt, de a férfi szerelme miatt elbocsátották.

Werther ráébred, hogy nem folytathatja tovább így, és elhatározza, hogy valamelyiküknek meg kell halnia, hogy a másik kettő boldog életet élhessen. Végül saját magát választja. December 21-én utoljára ellátogat Lottéhoz, és Osszián néhány énekét saját fordításában olvassa fel neki. Másnap Albert inasát elküldi pisztolyért, majd éjfélkor főbe lövi magát. Hat órával később rátalálnak, és az orvos december 23-án, délben megállapítja halálát. Búcsúlevelet hagy hátra szeretteinek, köztük Lotténak és Albertnek.

Végrendelete értelmében Lotte apja a helyi temetőben rendezi el Werther temetését.