Cooper: Az utolsó Mohikán olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hét ezelőtt024 perc

Szereplők:

Cooper: Az utolsó Mohikán olvasónapló

Natty Bumppo – Sólyomszem – vadász
Csingacsguk, mohikán törzsfőnök.
Unkasz, Csingacsguk fia
Munro alezredes, angol katonatiszt
Magua, irokéz indián, a ravasz róka
Cora és Alice Munro, Munro alezredes lányai
Duncan Heyward, katona
David Gamut, énektanár

Történelmi háttér:

Amikor Cooper megírta művét, széles körben elterjedt az a nézet, hogy az indiánok vagy teljesen eltűntek, vagy beolvadtak a többségi társadalomba, sőt, sokan úgy vélték, hogy ki is haltak. Különösen az Egyesült Államok keleti részein volt érezhető ez a folyamat. Cooper azonban egy olyan időszakra összpontosított, amikor a növekvő telepesek egyre nagyobb nyomást gyakoroltak az indián közösségekre.

A regény cselekménye a Hétéves háború idejére esik, amely egy nemzetközi konfliktus volt Nagy-Britannia és Franciaország között, és amely Észak-Amerikában is komoly hatással bírt. Ezt a háborút az amerikai kontinensen a francia és indián háborúként ismerték, ahol a brit gyarmati telepesek és a minimálisan létszámban jelen lévő brit katonaság a francia királyi erőkkel és indián szövetségeseikkel szemben vívták csatáikat. A harcok főként a brit gyarmatok határain zajlottak, egészen Nova Scotia területétől Virginiáig.

1757 tavaszán George Munro alezredes vette át a parancsnokságot a Fort William Henry erődben, amely New York államban, Lake George mellett található. 1757 augusztusának elején Louis-Joseph de Montcalm vezérőrnagy 7000 katonájával ostrom alá vette az erődöt. Webb tábornok, aki a közeli Fort Edward támaszpont parancsnoka volt, augusztus 2-án 200 közkatonát és 800 massachusettsi milíciát indított útnak, hogy segítsenek Munro erődjében. A regényben ezen csapatokkal együtt Monro lányai is útnak indultak.

Augusztus 3-án Monro küldöncöket indított Fort Edward felé délre, ám Webb tábornok megtagadta a kért 1600 fős erősítés küldését, arra hivatkozva, hogy ők alkotják az egyetlen védelmi vonalat a franciák és Albany között. A következő napon Webb azt javasolta Munronak, hogy próbáljon a lehető legjobb feltételek mellett tárgyalni a franciákkal. Ezt a kommunikációt azonban elfogták, és Montcalm kezére került. Cooper regényében a levelet Sólyomszem vitte el, mielőtt a franciák elfoghatták.

Augusztus 7-én Montcalm csapatai fegyverszüneti ajánlatot tettek az erőd védőinek, cserébe Webb tábornok feladásáért. Ekkorra az erőd falai súlyosan megrongálódtak, számos fegyver használhatatlanná vált, és a helyőrség komoly emberi veszteségeket szenvedett. Egy újabb francia bombázás után Monro alezredes fehér zászlót tűzött ki, és beleegyezett, hogy elrendelje a visszavonulást.

A visszavonulás során Montcalm néhány csalódott indián szövetségese, akik nem jutottak megfelelő zsákmányhoz, támadást indítottak a brit oszlop ellen. Cooper regénybeli leírása e támadásról és annak következményeiről kísérteties, sőt helyenként pontatlan. A történelmi adatok szerint az eltűnt és elhunyt brit katonák száma 69 és 184 között mozog, míg több mint 500 brit katona került fogságba.

Cooper: Az utolsó Mohikán olvasónapló

Cora és Alice Munro, Munro alezredes lányai, erősítő csapat kíséretében indultak el Fort Edward-ból Fort William Henry-be, ahol apjuk a hadsereg vezetője volt. A kíséret tagjai között volt David Gamut, az énektanár, valamint Major Duncan Heyward, aki a katonai vezetést vállalta. A csapat útját azonban veszély fenyegette: Magua, a Huron cserkész, aki titokban a franciák szövetségeseként működött, csapdát állított nekik.

A végzetes pillanatokban Natty Bumppo, ismertebb nevén Sólyomszem, és két mohikán barátja, Chingachgook és fia, Unkasz, sikeresen megmentették őket. A három férfi tisztában volt a helyzet komolyságával, tudták, hogy Magua, aki Le Renard Subtil, azaz a Ravasz Róka néven is ismert, hamarosan erősítést hoz. Így a csoportot egy közeli barlangba menekítették. Magua harcosai azonban üldözésbe kezdtek, és heves harcok törtek ki a barlang környékén. Végül Sólyomszem és társai úgy döntöttek, hogy a csoportot szétszéledik a biztonság érdekében.

A menekülők közül Sólyomszem és a mohikánok egy közeli patakban rejtőztek el, miközben Heyward, Gamut és a Munro nővérek a barlangba vonultak vissza. Magua azonban nem sokáig váratott magára, és több huron harcossal visszatérve elfogta a barlangban rejtőzködőket. A foglyokat egy patakhoz vitték, ahol egy rövid pihenőt tartottak. A huron harcosok kihallgatták Heywardot, aki elárulta, hogy Sólyomszem és a mohikánok elmenekültek. Ekkor Heyward tudomására jutott, hogy Unkasz beceneve Le Cerf Agilis, vagyis a Pergő Szarvas, míg Sólyomszemet Hosszú Puskának, azaz La Longue Carabine-nek is nevezik.

Amikor Cora megkérdezte, miért annyira elszántak a huronok az ő elfogásukra, Magua elmesélte, hogy Munro alezredes és a „kanadai atyák” ismertették meg vele az alkoholt, ami miatt részeg lett, és törzse kiutasította. Miután a mohawkokkal szövetkezett, de továbbra is ivott, Munro egy részeg zavargás után megkorbácsoltatta, így Magua visszatért a huronokhoz, és őket vezette a britek elleni bosszúhadjáratban. Azt is elmondta, hogy megkímélte volna a csoportot, ha Cora feleségül megy hozzá egy huron faluban, de ő ezt visszautasította.

Sólyomszem, Unkasz és Chingachgook visszatértek, és csapdát állítva a huronoknak, a legtöbbjüket megölték. Magua menekülésre kényszerült. Ezután Heyward és Sólyomszem a Munro nővéreket a Fort William Henry erődbe kísérték, amelyet már körülvett a francia hadsereg.

Munro alezredes Sólyomszemet küldte Fort Edwardba erősítésért, de miközben a tábornok válaszlevelét szállította, a franciák elfogták és a levél nélkül Fort William Henry-be vitték. Heyward megpróbált tárgyalni a franciákkal, de nem sikerült semmilyen információt megszereznie. Visszatért Munrohoz, és bejelentette, hogy szerelmes Alice-be. Munro akkor felfedte, hogy Cora anyja egy afrikai származású nő volt Nyugat-Indiából, és engedélyezte Heywardnak, hogy udvaroljon neki.

Montcalm tábornok tárgyalásra hívta Munro alezredest, és megmutatta neki Webb tábornok levelét, amelyben a brit parancsnok visszautasította az erősítés küldését. Rájöve, hogy a helyzetük reménytelen, Munro beleegyezett Montcalm feltételeibe. A megállapodás értelmében a brit katonák, valamint a sebesültek, nők és gyerekek elhagyhatták az erődöt, hogy visszavonuljanak. Az erődön kívül azonban 2000 indián harcos támadta meg az oszlopot. A zűrzavaros mészárlás során Magua rátalált Corára és Alicere, majd elvezette őket egy huron faluba, miközben David Gamut követte őket.

Három nappal később Sólyomszem, a mohikánok, Heyward és Munro alezredes a Fort William Henry romjai között találták meg menedéket. Másnap reggel Magua nyomába eredtek, és menekülés közben sikerült megelőzniük egy őket kenuval üldöző bennszülött harcos csoportot. A huron falu közelében találkoztak Gamuttal, akit az őslakosok őrültnek hittek éneklése miatt, így nem bántották. Gamut elmondta, hogy Alicet a faluban tartják fogva, míg Corát egy Lenape (Delaware) törzs fogadta be, miközben Magua vadászni ment.

Heyward, egy francia gyógyítónak álcázva magát, Gamuttal együtt bement a huron faluba, hogy megmentse Alicet. Közben Sólyomszem és Unkasz elindultak, hogy Corát kiszabadítsák. Chingachgook pedig Munro alezredes mellett maradt, aki az események hatására kezdett elbizonytalanodni.

Mielőtt Heyward elérhette volna Alicet, a huronok elfogták Unkaszt, és bevezették a faluba. Magua visszatérve követelte Unkasz halálát, ám Heywardot nem ismerte fel. Eközben Sólyomszem, aki medvebőrbe öltözve próbálta álcázni magát, követte Heywardot. A két férfi végül egy barlangba menekült, ahol Heywardot arra kérték, hogy gyógyítson meg egy beteg asszonyt. Itt találta meg Alicet, ám Magua megakadályozta őket a menekülésben. Ekkor Sólyomszem, még mindig medvebőrbe burkolózva, váratlanul támadott, miközben Heyward megkötözte Maguát. Ezután Alicet kiszabadították, aki a beteg asszony ruhájába öltözködött, és sikerült meggyőzniük a huronokat, hogy ő a beteg asszony, akit a francia „sámán” meg kell gyógyítania.

Amíg Heyward Alicet a Lenape falu felé vezette, Gamut és az álcázott Sólyomszem visszatértek a huron faluba, hogy megmentsék Unkaszt. Az őrök felismerték a medvebőrt, és átengedték őket. Unkasz felöltötte a medvebőrt, míg Sólyomszem Gamut ruhájába öltözködött, és énekelni kezdett. Gamut a helyszínen maradt, hogy elterelje a huronok figyelmét, lehetővé téve Unkasz és Sólyomszem számára, hogy a Delaware faluba meneküljenek.

A huronok felfedezték Gamutot, és rájöttek, hogy Unkasz megszökött. A barlangban megtalálták a megkötözött, száját kitömött Maguát, aki elmondta, hogyan csapták be őket Heyward és Sólyomszem, akik így mentették meg Alicet, majd Unkaszt is. A csalódottság és düh hatására a huron harcosok bosszút esküdtek, és újra Maguát választották vezetőjüknek.

Magua a Lenape faluba érkezett, ahol visszakövetelte a foglyokat, és figyelmeztette a delavár törzset La Longue Carabine, azaz a Hosszú Puska hírnevére. Amikor a törzsfőnök arra kérte, hogy adja át a „hosszú puskát”, Heyward, félreértve Sólyomszem kívánságait, azt állította, hogy ő az. Sólyomszem átvette a rangot, és Tamemund, a delavár öregek bölcse párbajra hívta, amelyet Sólyomszem megnyert.

Tamemund először biztosította Maguának a foglyok megtartását, de Cora arra kérte, hogy reconsiderálja döntését. A lány végül arra kérte a vezetőt, hogy hallgassa meg a delavár harcos, Unkasz véleményét.

Amikor Unkasz először megjelent Tamemund előtt, a delavárok megsértődtek rá. Miután letépték ruháját, felfedezték a mellkasán lévő teknős tetoválást, amely a klánjának szimbóluma volt. Tamemund eleget tett Unkasz kérésének, és elengedte őket, kivéve Corát, mert ő Maguához tartozott. Magua vonakodva beleegyezett Unkasz követeléseibe, de kijelentette, hogy megtartja Corát. Sólyomszem később felajánlotta magát fogolynak Cora helyett, de Magua ezt visszautasította. Unkasz és Heyward megfogadták, hogy megölik Maguát és kiszabadítják Corát, amint a huron vezér elindult a fogollyal.

Tamenund a delavár törzsi hagyományoknak megfelelően három órás előnyt biztosított Maguának, mielőtt engedte volna a delavároknak, hogy megkíséreljék Cora megmentését. Miközben a delavárok a harcra készültek, megérkezett Gamut, aki elmondta, hogy látta Maguát és Corát a huron faluban, és hogy a barlangban rejtették el őket, amelyet korábban Alicet is bújtattak. Ezt követően a delavárok elindultak, hogy szembeszálljanak a huronokkal.

A delavárok három csoportra oszlottak: az egyiket Sólyomszem és Heyward, egy másikat Unkasz, míg a harmadikat Chingachgook és Munro vezette. Nagy veszteségek árán visszaszorították a huronokat falujukba, és végül elfoglalták azt. Magua Corával és két harcosával menekült, Unkasz, Sólyomszem és Heyward pedig a hegyeken keresztül üldözték őket. Cora egy sziklás párkányon megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Amikor Unkasz megtámadta a huron vezért, mindketten, ő és Cora életüket vesztették. Sólyomszem érkezett időben, hogy lelője Maguát, aki a szikláról lezuhant és meghalt.

A regény Unkasz és Cora temetésének részletes leírásával zárul. A Lenni Lenape éneke szerint Unkasz és Cora a túlvilágon egyesülnek. Sólyomszem megújítja barátságát Chingachgookkal. Tamenund jövendölése szerint „a sápadt arcúak lesznek a föld urai, és a rézbőrűek ideje még nem jött el újra…”